TESZT – Crash Switch-en! Mindenki kedvenc narancsárga szőrmókja végre a Nintendo kézikonzoljára is ellátogatott, így mostantól bárhová magaddal viheted őt.

A Crash Bandicoot trilógia felújított változatáról már cirka egy éve írtunk egy tesztet, így már most előrebocsátom, hogy a jelen irományban inkább a Switch-specifikus tulajdonságokra, technikai jellemzőkre szeretnék fókuszálni, na meg arra, hogy mennyire passzol ez a fajta játék egy handheld-eszközhöz, tehát Crash Switch-en mennyire működik. De azért természetesen pár mondatban be fogok számolni az általános élményemről is a játékot illetően, viszont akit a teljes teszt is érdekel, az látogasson el ide.

Játékmenetbeli tapasztalatok

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy engem semmilyen nemű nosztalgikus érzés nem köt a Crash szériához, mindösszesen azért, mert ezek a játékok eddig nekem kimaradtak – viszont mindig is szerettem volna bepótolni őket. Az eredetileg PlayStation 4-re megjelent felújítás elsiklott mellettem (erről bővebben majd később), azonban a mostani PC-s, Swich-es (és Xbox One-os) megjelenésnek hála végre én is belevetettem magamat a szériába. Mit mondhatnék – régi játék ide, vagy oda, a játékélmény töretlen és időtálló – a Crash elképesztően szórakoztató tud lenni, még hosszú, sok órás maratonok utás is. Értetlenül állok tehát azon kritikák előtt, melyekben lehúzzák a játékot annak idejétmúltságára hivatkozva, majd a játékot szeretőket a nosztalgiával és az az általi elvakultsággal bélyegzik meg. Ez egyszerűen nem igaz. A gameplay loop addiktív és szórakoztató, a zenék és a letisztult, ötletes művészi dizájn kiváló hangulatot teremtenek meg, a játékmenet pedig bár elsőre egyszerűnek tűnik, de sokkal nagyobb mélységgel rendelkezik, mint azt valaki elsőre gondolná.

Mennyire illik a játék Switch-re?

A tapasztalataim nagyobb része a PC-s  és a Switch-es verzióból származik és bár jelen írásnak a központi témája az utóbbi változat, szerencsére így tudok egy összehasonlítással is szolgálni. Az elég hamar egyértelművé vált számomra, hogy a Crash Bandicoot tökéletes játék egy kézikonzolra. A pályák relatíve rövid idő alatt letudhatóak és ha valaki nem hajt a különböző kihívások teljesítésére, akkor túl sok probléma nélkül szépen lehet benne előrehaladni. Ez nyilván ideális lehet olyan esetekben, ha az embernek csak pár perce, negyed órája van játszani, például egy rövid buszozás, vagy egy szünet alkalmával, illetve ez általánosságban véve kedvező lehet az inkább casual vonalon mozgó játékosok számára is, melyekből a Nintendo kütyüjén messzemenően a legtöbb van a mobil mellett.

Azonban a magamfajta oldschool játékosokat – akik a komolyabb kihívást és nagyobb elmélyülést keresik – sem hagyja figyelmen kívül a játék. Ha igazán maximalista szeretnél lenni és be akarod zsákolni az adott pályára vonatkozó Platinum medált, széttörni az összes dobozt és teljesíteni a néhány pályán fellelehető opcionális kihívást, akkor könnyen meglehet, hogy megsokszorózik a játékidőd az előtted álló nehézséggel együtt. Ebben a felállásban abszolút nem elképzelhetetlen, hogy eltölts akár egy-két órát is egyetlen egy pálya tökélyre való elsajátításával és teljesítésével.

Legyél tehát akár casual, akár hardcore gamer, a Crash Bandicoot-ban meg fogod találni a számításaidat, a Nintendo-n nevelkedett tagoknak pedig kellemesen ismerős élményt fog nyújtani a játék, mert sok mindenben erősen hajaz a cím pl. a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-re, vagy a Super Mario: 3D World-re.

Technikai tapasztalatok

Mivel most már tiszta, hogy a Crash a koncepciója okán kiváló párosítás egy kézikonzollal, rá is térnék a játék technikai oldalára – amely viszont már korántsem olyan bíztató. Egy platformer játékban, ahol kritikus fontosságú a reszponzív irányítás, a reflexek, a jó időzítés és a precizitás, óriási handicappet jelent az alacsonyabb framerate. Őszintén szólva ez volt az oka, hogy valahogy a PS4-es változat sem tudott bevonzani – mindösszesen az első pár percét próbáltam. Egyszerűen az alacsony FPS megnehezíti azt, hogy a játékos teljes mértékben kontroll alatt tudja tartani a képernyőn látható karaktert az ő elképzelései szerint. Nyilván marha nehéz tud lenni a Crash, hogyha valaki megcélozza a különféle extra kihívásokat, de az alacsony másodpercenkénti képkockaszám nem egy konkrét játékmenetbeli tényező/dolog, amin a játékos a saját tudása és játékismerete által felül tudna kerekedni.

Be lehet tudni ezt afféle PC Masterrace-es kirohanásnak, mindenesetre tény, hogy PC-n csodákat tett a játékkal a 60 FPS – de hajlandó vagyok elfogadni, hogy ez csak az én teljesen szubjektív véleményem és senki másnak nincs ezzel gondja. Mindenesetre az elég gáz, hogy a Switch a becélzott 30-at se tudja stabilan tartani. Az átvezetők leesnek 25-re, vagy még lejjebb – ami ugyebár még a kisebb gond – viszont a framerate drop-októl a játékmenet sem mentes, komolyabb pályákon folytonosan képes 30FPS alatt döcögni a játék. Ez már elég komolyan a játszhatóság, az interaktivitás rovására megy.

Persze ez az „elefánt a szobában” tipikus esete – lehetne simán beszélni arról, hogy egy ilyen egyszerű, minimális szimulációs komplexitással rendelkező játék miért nem 60FPS-sel fut? Nem csak PS4-en és Xbox One-on, de Switch-en is. A pályák teljesen lineárisak, az ellenfelek mesterséges intelligenciája pár soros kódokból áll, a környezeti interaktivitás meg kimerül dobozok széttörésében és néhány mozgó tárgyban. Felhozhatnám példának a Switch-exkluzív Super Mario: Odyssey-t. Nagy, nyitott helyszínek, több lehetőség az interakcióra, a 60FPS mégis megvan. Ehhez a műfajhoz ez jóformán elengedhetetlen – szerencsére a Nintendo tudja ezt.

Az pedig már csak mellékesen jegyzem meg, hogy még 30FPS mellett se képes HD-ban (1280x720p-ben) futni a játék, csak akkor, ha dokkolt módban használjuk a konzolt – máskülönben egy eléggé homályosnak mondható 853×480-es felbontással (körülbelüli érték) kell beérnünk.

Konklúzió

Az én szememben ez a Crash trilógia egy közel 10/10-es csomag, vagy talán az is… PC-n. Hiába sokszor kegyetlen nehéz – már amennyiben nem csak a pályákon akarsz végigrohanni – mégse tud felidegesíteni, folyamatosan élvezettel és lelkesedéssel játszom. Piszkosul jó móka az egész. A Crash Switch verzió már egy másik történet. Ebben a játékban annyira esszenciális a 60FPS (a stabilitásról már nem is beszélve), hogy számomra a 30 a konzolok részéről teljesen kizáró oknak számít. Persze tehettek ettől vele egy próbát, mert tény, hogy nagyszerű játék, ráadásul három címet kaptok nyomott áron – de akkor célszerűbb csupán a pályák laza módon való teljesítését megcélozni, mert akkor se hú, de nagy gyorsaságra, se túl kiemelkedő reflexekre nincs szükség. Máskülönben viszont maradjatok a PC-nél, már csak azért is, mert nagyon jól optimalizált címről van szó – már egy sokéves krumpli gépen is elfut 60FPS-sel, akár maximum grafikán is.

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Vicarious Visions

Stílus: Platformer

Megjelenés: 2018. június 29.