TESZT – A CoD-sorozat visszatért és ismét remek formában van. Éveken keresztül változó minőségű Call of Duty-kat kaphattunk (a tavalyi WW II-est leszámítva, amely tényleg kiváló volt), viszont a mostani rész a multiplayer tekintetében végre ismét feltette a pontot az i-re. Battle Royale, zombi mód és sokféle kiválóan kidolgozott kompetitív rész erősíti a legújabb részt, melynek csak egyetlen nagy hiányosságot kell elnéznünk: nincs benne single player rész.

Elég könnyű szkeptikusnak lenni a Black Ops IIII-el kapcsolatban. A tavaly megjelent Call of Duty: WW II nem volt rossz, de már érződött benne, hogy már nagyon kifáradt a régi recept, és ebben a második világháborús környezet sem tudott igazán segíteni. Ettől függetlenül azért a tavalyi rész is nagyot kaszált, csakúgy, mint a franchise majdnem összes része, de ettől függetlenül a kritikusok kicsit fanyalogtak, hogy túlságosan is klisés volt az egyjátékos rész. Mivel már az előző két résznél sem voltak odáig a kritikusok a hadjárattal kapcsolatban, így valahol talán érhető volt az a döntés, hogy az Activision, úgy ahogy van, kukázta a sztorimódot, így pusztán a kompetitív, vagy a kooperatív mód maradt a játékban.

Hogy ez most mennyire gáz, vagy sem (szerintünk az, de az értékelésből ezt most koncepciózusan kihagytunk és csak a játék többjátékos részét értékeltük), megítélés kérdése. Mindenesetre nézzük, mit hozott a játék többjátékos része…

„Nem maradhat, csak egy!”

Ez a híres mondat a Hegylakó című filmben hangzott el, de a Battle Royale témájú filmek és játékoknál is egyfajta szlogenné válhatna. A H1Z1 és főleg a PUBG óta szinte gombamódra szaporodtak el az ilyen típusú játékok, amelyek a legtöbbször egymást utánozva próbálják ezt a játéktípust alkalmazni. Ez baj lenne? „Kinek a pap, kinek a papné” („Nekem speciel a Schultz Gizi.”), de mindenesetre a Treyarch fejlesztői úgy döntöttek, hogy ők sem akarnak kimaradni a buliból, így a Battle Royale ide is bekerült.

Ez egyébként így lesz majd a Battlefield V esetében is, tehát Lenin módjára a „Battle Royale élt, a Battle Royale él, a Battle Royale élni fog”. A nagy kérdés majd ott is az lesz, (mint ahogy itt is az volt) hogy ez csak egy gyorsan beleerőltetett funkció, amellyel a divatnak, és a trendeknek akarnak megfelelni?

Manapság egyébként a Battle Royale játékok alapvetően kétféle játékstílust képviselnek. A hatalmas térkép mindenhol adott, viszont az változó, hogy taktikusabb, lassabb ritmusban találják meg egymást az egymás kiirtását tervező játékosok, mint a PUBG-ben, vagy szinte azonnal, villámgyors és frenetikus összecsapások során. A Blackout valahol a kettő között van. Lehetőségünk van már a játék elején is direkt keresni az ellenséget (akár úgy is, hogy direkt feléjük ejtőernyőzünk), elég gyorsan egymásra fogunk akadni – annak ellenére, hogy a térkép hatalmas. Másrészről viszont kikereshetjük a stratégiai szempontból jó helyeket is, ahonnan „lesipuskásként” levadászhatjuk játékostársainkat.

A játék egyik kulcsfontosságú aspektusa a játékosok mobilitása, mivel nemcsak kutyagolhatunk, hanem tömérdek földi, vízi, vagy légi járművet is igénybe vehetünk, továbbá a térkép kidolgozása is erre az említett mobilitásra lett kihegyezve. Ahhoz nem túl nagy a térkép, hogy halálra untasson minket, amíg megtaláljuk a többieket, viszont nem is túl kicsi, hogy azonnal elkezdődjék a vérengzés. Egyaránt élvezetes szingliben vagy kettes, vagy négyes csoportokban. A játék tényleg fun és sosem válik unalmassá, még akkor is, ha magányos farkasként játszunk vele.

Ettől függetlenül társakkal élvezetesebb a játék, mert így megoszthatjuk a szerepeket. Egyébként nagy különbség a PUBG-hez képest, hogy sokkal több lehetőségünk van a fejlesztésekre. A játék elég bőkezűen osztogatja a különféle power upokat és három-négy perc kutatás után meg is találjuk a jobb fegyvereket, a gránátokat és az egyéb gyilkolóeszközöket.

Ugyanakkor a legnagyobb változatosság a térkép kidolgozása tekintetében érvényesül, teljesen különálló, egyedi helyszínekkel, amelyek sokszor kikacsintások az előző részekre.

A negatívumok közé tartozik, hogy elég kevés jutalom üti a markunkat a játék végén, különösen akkor, ha megnyerjük a pályát, illetve a fejlődés is nagyon lassú, bár, ha többet és többet játszunk, akkor persze fokozatosan fejlődünk is.

Másik kérdés, hogy egyelőre még nem tudjuk, mennyi plusz tartalmat kapunk majd a Blackouthoz, ha annyire elárasztanak majd minket, mint a Fortnite esetében, akkor igazi győztessé válhat a CoD Battle Royale-ja is.

Man vs Man, zombik, specialisták

Természetesen nem maradt el a hagyományos multiplayer idén sem. A Treyarch csapata gondosan ügyelt arra, hogy mi működött és mi nem a Black Ops 3-ban, tehát a jetpack és a falon futás ment a kukába, viszont a specialisták és egyéb nyalánkságok visszatértek.

100-ról 150-re nőtt a HP pontszámunk is, ami így leírva nem hangzik soknak, de ezáltal sokkal több időbe telik az ellenfél levadászása. Ez egyébként nem minden eSports veteránnak tetszett, de a „kazuárok” általában megegyeznek abban, hogy nem rossz az, hogy van időnk reagálni az ellenség lövéseire és időben fedezékbe vonulni, ahelyett hogy azonnal fűbe harapnánk, amikor olyanokkal kerülünk szembe, akik infravénásan tolják a CoD-t kisgyerek koruk óta. Több stratégia, kevesebb agyatlan rohangászás és öldöklés. Persze, ettől függetlenül a mesterlövész puskát használó kemperek és a shotgunnal váratlanul elénk kerülő gamerek most is kapásból leszedhetnek.

Az egészségügyi csomagok használata nem automatikus – ez csak a zombi módban a régi – hanem manuálisan kell aktiválni. Ezáltal az is taktikai fontosságot nyer, hogy mikor vetjük be, hasonlóan a fegyverünk újratöltéséhez. A specialisták két speckó képeségének aktiválásán elég komoly cooldown van, ami épp eléggé restriktív ahhoz, hogy ne pazaroljuk el feleslegesen. A Treyarch nagyon ügyelt rá, hogy a játék egyensúlyát megőrizze.

Mivel nincs már szingli hadjárat, a narratíva egyedül a zombis és a specialistákat érintő játékmódban maradt meg. A zombiknál két hadjárat teljesen új, a harmadik pedig a Black Ops 2-ből ismerős. Nem akarunk ezeknél semmilyen poént ellőni, inkább fedezzétek fel magatoknak a sztorirészeket, ha már a szingli rész kimaradt a játékból.

Külsőségek és belsőségek

A játék grafikai megjelenítése eléggé hullámvasút. A „zimbes-zombis” rész kifejezetten látványos és hangulatos, és bár itt sem dobtuk el a bámulattól a rothadó testrészeinket, azért még mindig sokkal jobban néz ki, mint rendkívül elavult Blackout. A Blackoutnál is el kell ismerni, hogy a térkép hatalmas, hogy fontos szempont volt, hogy a konstans 60 fps-t tartsa a játék, illetve a draw distance, de ettől függetlenül nem lehet elmenni az elmosott textúrák, az alacsony poligonszámú környezeti elemek, járművek és ellenséges játékosok megjelenítése mellett. Ha szép játékkal akarsz játszani, a Black Ops IIII nem a te játékod.

Itt nincs mese: ez egy kőkemény multis cím

Nyilván, nem lehet elmenni amellett, hogy a Call of Duty Black Ops IIII-nek nincs semmilyen egyjátékos hadjárata, viszont most ebben a tesztben csak a multiplayer pozitívumait vettük számításba. Az Activision csak és kizárólag a többjátékos címek rajongóinak kínál most egy rendkívül szórakoztató és addiktív idei Call of Duty-t, nekik viszont az egyébként grafikai téren szintén nem túl szép legújabb részt megtömte minden földi jóval. No meg az egyik legjobb Battle Royale játékmóddal, ami jelenleg a piacon kapható…

-PS4Pro-

Kiadó: Activision, Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: Treyarch

Stílus: FPS

Megjelenés: 2018. október 12.