TESZT – Ez a játék az év egyik csalódása. Tudom, nem így szokás kezdeni, de ezzel még nem árultam el, miért az, továbbá kell egy kis változatosság is. H. P. Lovecraft bár nem forog a sírjában, de ennél többet érdemelne Cthulhu. Sokkal többet – a költségvetés hiányának köszönhetően már-már fércmunka lett a végeredmény.

A Cyanide, a francia fejlesztőcsapat talán jobban tette volna, ha Styxnél marad – a harmadik részt szívesen fogadnám next-gen platformokon -, ugyanis érezhető, hogy több probléma van ezzel a játékkal. Eleinte nem olyan feltűnőek, de aztán egyre erősebben megmutatkozódnak, és már-már idegesítőek lesznek.

1

Kezdjük például azzal, hogy itt-ott a töltési idők eléggé zavaróak lesznek. Már az első fejezet betöltése is uszkve negyven másodperc. Nem elírás – direkt utánanéztem YouTube-on is! – negyven másodperc az első töltési idő. Ez úgy alapból megadta a hangulatot, de akkor gyorsan a sztori: 1924-ban járunk, és egy Edward Pierce névre hallgató, az első világháborúban résztvevő és emiatt poszttraumatikus stressz szindrómával küzdő magánnyomozó egy olyan megbízást kap, hogy találja ki, miként égett halálra a Sarah Hawkins névre hallgató személy a családi birtokán – persze az egyszerű nyomozásból lassan kijön Lovecraft műve, miközben a Massachusetts állambeli Darkwater-szigeten kutakodunk.

Eleddig jól hangzik az egész, és eleinte jól érezheti magát a játékos, de – ahogy Pierce is érezni fogja – lassan őrületbe fordul az egész, de nem pozitív értelemben. Miközben belső nézetben vagyunk, a point-and-click játékmenet és a legtöbbször faék egyszerűségű puzzle-k nem nagyon emelik a Call of Cthulhu-t azzá, ami lehetne, és a közel tíz órás élmény jelentős részét nem fogjuk pozitívan értékelni. Lesznek obligát lopakodós szekciók is, amivel a játékmenet belassul – ennek nem kellene bekövetneznie.

2

A Call of Cthulhu próbál RPG lenni, ami valamelyest megy is neki – lesz ugyanis egy skillfánk, és hat kategóriában (Eloquence, Strength, Psychology, Medicine, Occultism, Investigation – magyarul szónoki készség, erő, pszichológia, gyógyszer/gyógyítás, okkultizmus, nyomozási képesség) fejleszthetjük Pierce-et, akit talán sikerül egynél több körre is elvinni, mivel nem csak egy befejezése van a játéknak.

Addig persze el is kell jutni, és ahogy pár paragrafussal feljebb említettem, fel fog tűnni pár dolog – a grafika bár passzol a stílushoz és a franchise-hoz, elavultnak nevezhető; a szájszinkron szerintem katasztrófa, az animációk néhol meglepően gyengék, és talán maguk a párbeszédek sem olyan színvonalasak.

És ezekért kár – a narratíva és a környezet ugyanis tetszetős, és ezért is vélem azt, hogy talán pont a játék büdzséje nem volt megfelelő. Olyan… kifinomulatlannak tűnik az egész, pedig még a hangokról, az audióról nem beszéltem – ezeket is eltalálták a fejlesztők! A szinkron és a soundtrack pont olyan, amit elvárhatunk egy Cthulhu-játéktól.

A játékmenetben is vannak azért jó pillanatok, főleg akkor, amikor Pierce hallucinál – a megjelenés előtti marketingben nem véletlenül volt szó arról, hogy megkérdőjelezzük majd az érzékeinket. Amikor egy pillanatra bevillan valami. Amikor valamit észreveszünk a háttérben. Ezek olyan jó pillanatok…

3

Nem vicc: két napot töprengtem azon, hogy hová rakjam a Call of Cthulhut. Ez egy akkora elszalasztott esély, amit nem tudok megfelelően leírni. Szívem szerint egy ötöst vágnék rá, de ennyit nem ér meg a játék. Egy hatost, azt igen – a játékmenet kidolgozatlansága és a grafika húzza le egy nyolcas szintről, mert tényleg ezekkel vannak a gondok. A történet, a hangulat, az audió mind rendben vannak, és még Lovecraft műveit is idézi itt-ott. Nem ezekkel vannak a bajok.

Emiatt nem tudom azt mondani, hogy ajánlott vétel. Aki játszott a 2006-os Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth-tel, várjon, amíg 6 ezer forint körül dobják utánunk. Aki meg nem játszott vele, vegye meg Steamen azt. Öt euró (~1600 forint). Az pedig már tényleg elfut egy egyszerű laptopon is manapság.

Úgyhogy Cthulhu maga a játék. Egy szörnyszülött, akit az újrajátszhatóság ment meg egy szégyentelenül alacsony értékeléstől – csalódtam a Call of Cthulhuban. A Focus Home Interactive nyugodtan várhatott volna január közepéig, hogy kijavítsa a Cyanide a játékmenet hiányosságait, de a Halloweenre való időzítés nem sült el jól…

-V-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Focus Home Interactive

Fejlesztő: Cyanide

Stílus: Point-and-click, belső nézetes RPG

Megjelenés: 2018. október 30.