FILMKRITIKA – Fiatal volt, szép, lelkes és Skóciáért bármit megtett volna, végül az életet áldozta. A Két királynő (eredeti címe: Mary Queen of the Scots) Stuart Mária (Saoirse Ronan) élettörténetét meséli el trónra jutásától kezdve, egészen a híres lefejezésig. Az alaposan elcsúfított Margot Robbie pedig testvérét, I Erzsébetet személyesíti meg a filmvásznon egy egészen más aspektusból, mint ahogy eddig megismerhettük.

Stuart Máriáról nagyon sok, egymásnak is ellentmondó történelmi tény, információ, félinformáció terjedt el, életéről jó pár film készül korábban is, egyik leghíresebb talán az 1936-os Stuart Mária, melyben Katherine Hepburn alakította a tragikus sorsú királynőt. A most mozikba került Két királynő különlegessége, hogy I Erzsébet szerepére többet koncentrál (ezúttal tehát a magyar cím közelebb áll a tartalomhoz), méghozzá a Máriát alakító Saoirse Ronan mellett az amerikai szex szimbólum, Margot Robbie alakítja az elcsúfított, fokozatosan férfiassá vált, híres brit királynőt. A kérdés csak az, hogy vajon a „két királynő” párhuzamba állítása mennyire volt sikeres ötlet, illetve elég izgalmas és művészileg kreatív-e a megvalósítás?

Ébredj, királylány!

Stuart Mária rendkívül fiatalon, 15 évesen házasodott össze a francia királlyal, ám, miután ő 16 évesen, egy uralkodás után meghalt, az özvegy Mária visszautazik Skóciába, hogy királynőként próbálja megszilárdítani hatalmát az állandó összeesküvések, árulások közepette. A film története ezt a hálás, ám mégis elég nehezen adaptálható korszakot próbálja bemutatni, ám a korszakot nem annyira ismerő néző sokszor nagy eséllyel elvész a részletekben, nem mindig világossá, hogy ki kicsoda, mik a motivációi, kivel van szövetségben és miért? Mivel imádom a történelmet és ezt a korszakot is, ezért nem esett nehezmre utánakeresni ezeknek a tényeknek utólag, és így sokat tisztult a kép, de ez nem vált film érdemévé, hogy erre egyáltalán szükség volt.

Pedig fontos lett volna, hogy jobban megértsük, a sokféle karaktert milyen célok motiválják, mert a film központi témája, hogy Mária hiába királynő, nagyon nehezen tartja csak a gyeplőt a kezében, sokszor ő is csak sodródik a vélt és valós szövetségesek, barátok, szerelmek cselszövéseinek közepette. Sajnos, ez a „sodródás” a megfelelő jelző a történetvezetésre is, amely nagyon nehézkesen talál magának utat a bemutatott történelmi események forgatagában. Így alapvetően hiába tényleg érdekfeszítő a történet, amikor már a film utolsó szakaszában már Mária tetteit sem nagyon értjük, akkor végképp elveszíti a nézőt a film és végső kivégzés tragikus képsorai sokat veszítenek erejükből.

Késleltetett face-to-face

Ami egy fokkal jobban működött a filmben, az a két főszereplő: Mária és Erzsébet párhuzamba állítása, sorsuk, karakterük összevetése, amely a valóságban nem lezajlott nagy találkozásban csúcspontosodik ki. Mária gyönyörű, szenvedélyes, izgalmas teremtés, akit lelkesedése, a trónért folytatott élet-halálharca emel ki ebből a férfiak által irányított világban, Erzsébet pedig fiatalon is kicsit besavanyodott, a hatalomba „belefonnyadt” koravén nő, akinek arcát a film egyik szakaszában ráadásul a himlő is elcsúfítja. Az egyébként szex-szimbólumnak számító, modell szépségű Margot Robbie remek választás volt a szerepre: kiválóan tudja a pragmatikus, de mégis sokszor saját sorsán, kapcsolatain vergődő, gyorsan hervadó szépségű királynőt a filmvásznon megjeleníteni. Mellette a szenvedélyes, karakán Mária karaktere annál inkább életre kel a szintén nagyszerű Saoirse Ronan alakítása által, a Két királynő karaktere pedig egyértelműen a film legnagyobb erősségei közé tartozik.

Királynők a trónon

Kettejük karaktere mellett azonban kevesen jut lélegzethez. Köztük leginkább érdekesebb, legösszetettebb figura Henry Darnley (Jack Lowden), aki egyébként szintén Stuart volt, Mária szerelme, majd férje, egyetlen gyermekének (aki Anglia, Skócia és Írország ura lett I. Erzsébet halála után) atyja. Igazi tépelődő, szenvedélyes figura, aki hol segíti, hol elárulja Máriát. Nem nagyon jut szerephez viszont Guy Pearce, William Cecil szerepében: csak egy elég sótlan, érdektelen kapunk, akinek céljai nem túl világosak.

A Két királynő a főszereplők központi figuráin túl – magához Máriához hasonlóan – nehezen tartja a gyeplőt a gyakran elszabadult nehézkesen irányított történetben, de még így is egy viszonylag izgalmas, fordulatos, érdekfeszítő történelmi film. Ronan és Robbie alakításai kétségkívül a film erősségei, kiemelik megerősítik a sokszor kissé kaotikus és döcögős történetet. A műfaj szerelmeseinek ajánlott film, bár fenntartásokkal.

-BadSector-