SOROZATKRITIKA – SPOILERMENTES kritikánk a Trónok harca nyolcadik évadjának várva-várt második részét vesézi ki. Vajon kellően vérpezsdítő és izgalmas ez a folytatás jelenetei, párbeszédjei terén dinamikus, de dramaturgiája szempontjából a kicsit visszafogott első részhez képest?

Folytatódnak a sorozat eseményei Westeros-ban, és bár később várhatóak másfél órás epizódok, ez a rész még a hagyományos 50 percben szögezi székhez a Trónok harca rajongóit. Mert hát ez a rész is ott van a szeren, még ha meglepetések, látványos jelenetek, vagy csaták terén azért még mindig kihívásokkal is küzd. No de vágjunk is bele…

Jaime jutalomjátéka

Ez a rész cselekményében nem sokban különbözik az előzőtől, viszont az megfigyelhető, hogy némileg érzelmesebb húrokat penget még ahhoz képest is – több a romantikus szál, az érzelmektől átfűtött párbeszéd, kevesebb a cinikus, fanyar humor. Tyrion Lannister (Peter Dinklage) azért néha most is sziporkázik, igaz, poénjai annyira nem ütnek, mint régebben, vagy akár az előző részben.

Másrészről most egy kicsit erősebb volt a sorozatban annyira általában nem túlzottan hangsúlyos pátosz: szinte mindenki megváltozott, jó fiú, vagy jó lány lett, akár felvállalt áldozatok árán is. Ez azt is eredményezi, hogy jóval kevesebb a konfliktus a karakterek között és sokkal több a békülés, vagy legalábbis arra tett kísérlet.

Szerintem ebben leginkább Jaime Lannister (Nikolaj Coster-Waldau) jeleskedik, aki igazi erővel tudja áthozni a „megtört, félkarú bajnok” karakterét, aki szinte homlokegyenest ellentétje az arrogáns, öntelt dandy-nek a sorozat elejéről. Most már tényleg sajnálom, hogy Geralt szerepét nem Coster-Waldau kapta a Witcher-sorozatban – akár úgy is, hogy az elején visszafiatalítják számítógépes trükkökkel, ha arra van szükség.

Emilia Clarke játéka viszont nekem most kicsit erőtlennek tűnt – mintha testhez állóbb lenne neki a nagy „messianisztikus” sárkánykirálynő szerepe délen, mint az északon intrikákba keveredő királynője. Nem teljesen vagyok kibékülve Emilia Clarke színészi képességeivel: bár a hölgy tényleg rendkívül dekoratív, de az adott sztereotípiákon belül marad mindig. Nem állítom, hogy alapvetően rossz színésznő, csak komplexebb érzelmi, vagy emberi megnyilvánulásokat néha nehezebben tud visszaadni.

Visszaemlékezések, expozíciók

Ez a rész nem fukarkodott a különféle szereplők visszaemlékezéseiben: jó pár karakter már-már könnyes, nosztalgikus és múltba révedő tekintettel idézte a régi eseményeket, amelyeket nézőként mi is jól ismerünk. Ez összeségében nincs a rész kárára, mert jól illeszkedik annak hangulatába, de tény, hogy kicsit sok ilyen jelenetben van részünk.

Elmondható szerintem, hogy ez rész is kiváló volt, bár dark fantasy helyett inkább egy kicsit hagyományosabb fantasy hangulata volt – egy bizonyos rövid jelenetet leszámítva. Összességében elégedett vagyok ezzel a résszel is, bár egy egészen hajszállal marad alul az előző epizódhoz képest.

-BadSector-