FILMKRITIKA – A Godzilla első része fionoman fogalmaza se lett egy sikerfilm. Összesen 500 milliót kaszált, ebből otthonában éppen hogy visszahozta a forgatási költségeket, a többit meg Ázsia tette hozzá, ahol valamiért mai napig szeretik nézni, ha nagy robotok, szörnyek, vagy ezek keveréke püföli egymást. A stúdió is érezhette ezt, mert azért 2014 nem tegnap volt. A trailer hazug mód megint valami nagyszabásút és jót igért.

Kezdjük a fekete levessel. Kukázták az előző gárdát, egyedül Ken Watanabe inkarnációja jelenik meg ismét. Emiatta  film szinte egy végetnem érő expozíció, ahol az új szereplők egymásnak mondanak olyasmiket, amiket a nézőnek tudnia kellene, a karakterek meg elvileg tudnak, mert ők léteztek már az előző rész alatt is, csak mi egy másik család fiaskóját láthattuk. Rettentő eredeti, mint azt te is tudod jól Bob!

Ehhez még tegyük hozzá, hogy unalmasak is, Kyle Chandler, és Vera Farmiga ha megfeszül se tud szimpátiát vagy csak legalább megértést ébreszteni a nézőben. Igaz, úgy nehéz, hogy ötpercenként változtatják a véleményüket most akkor meg kell ölni Godzillát, vagy életben kell hagyni. A mellékszereplők sokkal érdekesebbek lennének, de mind Sally Hawkinst, mind pedig Charles Dancet elvesztegetik, nem tudnak kibontakozni, nem értjük a motivációikat.

Mmmm monsterkilll

A Warner itt is elkezdet univerzumépítést, Monsterverze néven, mert a Koponyaszigetre és King Kongra is utalgatnak, noha az nem jelenik meg. Az első résznek mondjuk meg volt az értelme. Például sose gondoltam volna, hogy az 1998-as Roland Emmeriches verzióra úgy fogok tekinteni mint egy élvezhető filmecskére… de az új, kanonizált Godzilla bizony elérte ezt. Felmentette minden bűne alól.

Értem, hogy ezeket a szörnyeket komolyan vették a 60-as 70-es években, de lassan már ott tartunk, hogy James Bondot se veszik komolyan, pedig ő egy ember! Lényegében semmi nem változott, maradtunk, megyünk a jól bevált, többet, nagyobbat receptjén, ami persze működik is, de kizárólag akkor ha az már működött az előző részben is. Most viszont erről szó sincs.

Kék és narancssárga CGI harca a vásznon

No de, hogy mondjak jót is, a producerek meghallgatták a fanokat, és sokkal többet láthatunk Godzillából, mert ugye az előző filmnek az volt rákfenéje, hogy folyamatosan sötétben, és főleg keveset szerepelt a címszereplő. Az igazi hőse pedig ő ennek a filmnek. Most viszont premier plánban láthatjuk ahogy okádja a kék CGI-t, meg porig rombolja a legnépesebb fővárosokat, hiszen ő a Föld védelmezője.

Noha egyáltalán nem láttam minden Godzilla részt – ha valakit érdekel ez a 39. a sorban – de Ray Harryhausen is elismerően csettintene mennyi szörnyet összegereblyéztek a régi filmekből. Itt van Mothra, Rodan, és Gidorah a három fejű sárkány. Tehát lényegében az 1964-es, sorrendben ötödik filmet remakelték most.

Jurassic Park vesrus MechaGodzilla

És bár impozáns ahogy ölik egymást ezek a frankón megkreaált CGI lények, de hovatovább  téttelen, és unalmas. Lényegében innen eredeztethető az egész film baja, mert a rosszul megírt forgatókönyvnek egyetlen mozgatórugója, hogy ide, oda rángassa a szereplőket, hogy azok szemtanúi lehessenek, ahogy Godzilla éppen szétüti valamelyik szörny pofiját, és ezáltal mi is láthassuk ezt. Ezért néha így rájuk vág a kamera, ahogy éppen elszörnyednek, jaj, uram atyám, eszik a szereplőket. De hát ezt a Jurassic Park azért sokkal ügyesebben hozta lassan harminc éve.

-Scal-