PS VITA – Az elmúlt néhány évben a side-scrolling játékok forradalmukat élik. Köszönhető elsősorban a kézi konzolok eladásának, valamint az okos telefonok terjeszkedésének. Nagyon sok jó és minőségi alkotás jelent meg, de ezek közül legkiemelkedőbbé avanzsálódott a Muramasa Rebirth, ami határozottan benne van a top 10-es PlayStation Vita címek között.

Zseniálisan mesteri művészi alkotás. Szerintem ez a négy szó mindent elmond arról mi is a pontos véleményem róla. Bebizonyítja, hogy egy mai játéknak nem kell teljesen totál 3D-be megjelennie ahhoz, ha le akarja nyűgözni a nagyérdeműt ( persze vannak kivételek ). Sok múlik az elegáns tálaláson, valamint magán az összhatáson. Ebben a két pontban a Muramasa Rebirth nagyon erős lett.

Meglátni és megszeretni

Amikor grafikáról beszélek, számomra ez a szó egyet jelent a színek, a kidolgozás, valamint a fények egyvelegével.  Ha minden a helyén van, akkor vagyok elégedett.  A Muramasa Rebirth esetén gyönyörűen kidolgozott, kézzel festett karakterekkel beszélgettem, és meseszép változatos szemet gyönyörködtető tájakon irtottam a rám törő démoni lelkeket.

Története egy régi japán mondán alapul, mely a Gerroku misztikus korba kalauzol el minket, játékosokat. Kis világunk nyugalma szokás szerint nincs biztonságban, ugyanis Tokugawa shogun viszályt szít a démoni kardok között. Mindenhol alvilági lények jelennek meg és zaklatják a lakosságot. Két karakter közül lehet választani, akik ha küzdőstílusban nem is, de történetben különböznek egymástól. Kunochi Mohomine, egy már ártatlan szépséggel rendelkező kedves hölgy, kit megszállt Jinkuro Izuna halálos kardforgató szelleme. Kisuke, pedig kisebb amnéziában szenvedő nindzsa, aki menekülésre kényszerül, mivel olyan gyilkosságot akarnak rákenni, amire nem emlékszik.  Ők ketten akarják megtalálni a Muramasa által kovácsolt legendás pengét, melynek segítségével helyreállíthatják saját ügyüket illetve az okozott kalamajkát.

Maga a kraftolási rendszer fontos szerepet tölt be. Szerencsére nincs agyonbonyolítva, de kötelező fejleszteni. Valójában csak az ételekből származó spiriteket, valamint a kis zöld soul-okat kell hozzájuk gyűjteni. Ha szorgosak lesztek, akkor összesen 108 különböző pengét lehet majd legyártani. Ezekhez viszont nagyon sok rosszarcot kell visszaküldeni oda, ahonnan jöttek. Vagyis az alvilágba. Kalandom során sok olyan tárgyat véltem felfedezni, melyekkel különböző tulajdonságot volt lehetőségem fejleszteni.

Ahhoz képest, hogy stílusát tekintve a megyünk oldalra és gyakunk rendszert képviseli, igyekeztek ezt okosan és változatosan kihasználni. Minden kisebb szereplővel szóváltásba keveredhetünk. Ha netán betérünk a kunyhókba, házakba, akár értékes jutalomra is szert lehet tenni. Ha feltűnik egy híd, azon átkelve párhuzamos részen lyukadunk ki. Érdemes lesz visszatérni a már felfedezett tartományokba, mivel azokon belül lesznek, kapaszkodjatok meg! – dungeon-ök. Melyeket csak meghatározott, magasabb szint felett érdemes meglátogatni.

Senkinek sincs kegyelem

A harc mechanikája nem hagy kívánni valót maga után. Gyors, pörgős, ahogy azt elvárja az ember. Természetesen a mozdulatok már az elején elsajátíthatóak. Itt külön megemlítem a kardváltást. Ugyanis ha elkezdődik a tényleges csihi-puhi az éppen nálunk lévő penge elkezd tartósságából veszíteni. Ha ez teljesen elfogy, kettétörik. De nem kell megijedni, mivel a háromszöget nyomva tartva látványos cserében lesz részünk. Viszont a lestrapált fegyver pihenése közben regenerálódik. Szóval aggodalomra semmi ok, mindig lesz kéznél olyan kellék mely kaszálásra alkalmas.

Ellenfelek tekintetében sajnos nem jellemezhetem változatos jelzővel, viszont amik vannak random jelennek meg.  Mindehhez párosul a zenei aláfestés, amik csak emelni tudják az amúgy se alacsony színvonalú hangulatot.

Kivétel nélkül mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha szeretitek az anime stílust, valamint a 17. századbeli japán képi világot, akkor már most spóroljatok rá. Ugyanis higgyétek el, megéri beruházni rá. Nem fogjátok megbánni.

-Parzival-

Kiadó: Marvelous Inc.

Fejlesztő: Vanillaware

Stílus: Akció

Megjelenés: 2013 Június