TESZT – Az amerikai katona, kém és akcióhős: B.J. Blaskowitz, visszatér ismét a Wolfenstein: The New Order után. Az különálló The Old Blood című DLC számos őrült és véres tűzharcot kínál a különböző agyon tápolt náci katonákkal szemben, robot kutyákkal és egyéb rémségekkel fűszerezve. Az igazi kérdés az, hogy vajon a játék lépést tud-e tartani a The New Order magas szinvonalával – beleértve a történetet is, ami meglepően fontos volt az előző játékban – vagy ez az ” Old Blood ” – ahogy a cím is sugallja – túl „öreg” már?

Remek ötlet volt Quentin Tarantino stílusával kombinálni a jól ismert sorozat a náci-öldöklős világháborús akciójátékot – ennek bizonyítéka a Wolfenstein : The New Order. Egy teljes játék az azonos motorral gyenge ötlet lett volna, ezért a MachineGames úgy döntött, hogy inkább a DLC megoldást választja.

Ha figyelembe vesszük, hogy a Wolfenstein: The Old Blood “csak” egy DLC (alacsonyabb áron) és ezért cserébe kapunk egy jó nagy adag, nagyjából 6-8 órás játékmenetet (amely közel azonos , vagy talán még több játékidő mint a Call of Duty : Advanced Warfare esetében), akkor különösen elégdettek lehetünk. Másrészről vannak olyan problémák is, amelyek kissé lerontották a játék élvezetét. De ne rohanjunk előre…

Kémek a sasfészekben

A történet a késő 40-es években játszódik és ismét B.J. Blazkowicz vértől ázott csizmájába bújhatunk, pontosan azelőtt, hogy kimentette volna a világot Deathshead’s karmai közül. A történet ezúttal a híres háborús akciófilm Kémek a sasfészekbenre emlékeztet, mivel magas hegyoldalakban lévő várakban kell SS katonai álruhában kell beszívárogni, náci börtönökből elmenekülni, később pedig zombik hordájával harcolni.

Sajnos a sztori semmilyen tekintetben sem felejthetelen. Míg a New Order tele volt kiválóan komponált átvezető jelenetekkel, fordulatokkal, illetve jó megoldásokban és Tarantino stílusú látvány elemekben is bővelkedett, addig erre a játékra kiszámítható történet, és kevébbé érdekes karakterek jellemzőek. A történet még mindig egy kicsit jobb , mint az előző Wolfenstein játékoké a The New Order előtt, de hiányzik belőle minden, amitől a The New Ordert annyira kiemelkedő címnek tartottuk.

Ugyanaz a régi vérontás

Concerning the gameplay no good nor bad surprise here: The Old Blood delivers the same amount of non-stop and crazy FPS action. Nazis are plenty, their bloodthirstiness in the name of their Führer isn’t any different either.
A játékmenet tekintetében nincs itt se jó, se rossz meglepetés: az Old Blood-ban épp ugyanannyi őrült FPS akciót kapunk. A nácik rengetegen vannak, a vérszomjasságuk sem különös.

A játékban az emberi ellenfelek sokszor hajlamosak úgy viselkedni, mint a zombik: ahelyett, hogy megvédenék magukat, ők csak futnak előre mint az őrült, ki letépte láncát, mi meg mind lelőjük őket. Oké, nem várok élethű AI-t egy Wolfenstein játék esetébne, de az AI hihetetlen mértékű butasága ebben a játékban egy kicsit túl sok. (Vagy csak én öregszem? Pedig, még sok a fiatal vér bennem. ;))

A Castle Wolfenstein szűk folyosóin és más jól ismert helyszíneken kívül különlges helyszínekkel, vagy akciófilm szerű jelenetekkel is találkozunk, de kevesebbel, mint a The New Orderben. Néhány közülük visszaköszön máshonnan mint például a magas sziklák közti lanovkás akciójelenet, mely eredetileg a Kémek a sasfészekben szerepelt, de már több játékban is felhasználták, például a Return to Castle Wolfensteinben is. Mindent összevetve azért ez egy stabil játék, telis-tele véres pillanatokkal és őrült akcióval, de kevés meglepetés vár ránk.

A nácikat lelövik, ugye?

Amikor tehát tényleg csak arról szól a játék, hogy nácikat és német katonákat írtunk, akkor nem kell panaszkodnunk az Old Bloodra. Bár a pályák lineárisak, de rendkívül gondosan kidolgozták őket. Több szinten is kavarhatunk, rengeteg helyen megbújhatunk, és titkos átjárók tömkelegén jutunk át.

Minden fegyver, kezdve a precíz Bombenschluss-tól egészen a mindent kipucoló Kampfpistol-ig nagyszerűen balanszírozva van az egész játék során, tehát egyikből sem találunk túl sokat, vagy túl keveset.
A lőszert alaposan be kell osztani, mert (főleg nehezebb szinten) nem mindegy, hogy melyik fegyvert melyik ellenségtípus ellen használjuk. Ezáltal a harcok sokkal izgalmasabbak és érdekfeszítőbben, mint a szokásos FPS-ekben.

Ugyanakkor – annak ellenére, hogy egyébként a fegyverek kidolgozása terén nem kell panaszkodunk – egyik használata sem túlságosan izgalmas. A sok shotgun, mesterlövész puska és robbanóanyag épp olyan „realisztikusan” viselkedik, ahogy azt egy 2015-ös FPS-től elvárhatjuk és bár a harcok izgalmasak és élvezetesek, azért nem fogjuk a szánkat tátani, hogy mekkora egyedik fegyverrel van dolgunk.
Ami viszont tényleg eredeti ötlet volt, hogy azon fegyverek prototípusait használhattuk, amelyek majd 20 évvel később a New Orderben válnak csak standarddá. Egyébként végül is idetartozik a „szőrösebb” verziója annak a mechanikus kutyának is, amely a 2014-es játékban harapdálta a hátsónkat. (Itt is fogja persze.)

Nahát, id Tech 5, hogy eljárt feletted az idő!

2011-ben igazából kedveltem a Rage-et, még akkor is, ha azért nem nyűgözött le totálisan. Az egyik ok, amelyért a Rage iránti vak szenvedély elmaradt, az tény, hogy John Carmack, illetve az id Software által fejlesztett motort enyhén szólva is hagyott kívánnivalót maga után: már a „születésekor” (a Rage megjelenésekor) is kissé elavult volt és a négy év, amely azóta eltelt, nem volt kegyes iránta.

Jó, OK, azt nem állítom, hogy az id Tech 5 motorral készült Old Blood ronda lenne, de ez az állandó textúra töltögetés, illetve annak látványa egy idő után szó szerint az idegeimre ment. (Amit egyébként anno Carmack azért hegesztette bele a motorba, hogy most már régi generációsnak számító konzolokon is fusson a Rage)

Annál is inkább bosszantó volt, mert a The New Ordert sikerült valahogy úgy optimalizálni, hogy ne kelljen állandóan ezt látnom, erre az Old Bloodban mi van? Jobbra nézek, balra nézek, textúra töltögetés mindenhol! Még a Wolfenstein kastély arisztokratikus folyosói, vagy a kastély közelében lévő – egyébként tényleg fenomenálisan kinéző – havas hegységei által elvárt hatást is lerontotta ez a textúra töltögetéses „effekt”. Nagy kár, mert ha valahogy megszabadultak volna ettől a szánalmas régi megoldástól, a játék nagyszerű grafikával büszkélkedhetett volna. Fejlesztők, „könyörgöm, akasszuk fel” már végre az id Tech 5-öt!

B.J. hátulról, vascsővel is szeret ölni

A technikai problémákat leszámítva azoktól a részektől sem voltam elájulva, ahol a játék a lopakodást erőltette. Mivel számomra ezen a téren még mindig a Splinter Cell játékok számítanak etalonnak, elvárom, hogy ezeket a lopakodós elemeket legalább tisztességesen próbálják megoldani más játékokban – ha már tökéletes úgy sem lehet.

Az Old Blood lopakodós részei ugyan nem rosszak, de élvezetesnek sem nevezném ezeket. A legnagyobb problémám az volt, hogy túlságosan is gyakran kellett szűk folyósokon osonni és rendkívül kevés lehetőségünk nyílik meg ilyenkor, illetve a búvóhelyek száma is elég kevés.

A helyzetet csak rontja, hogy a mentési pontokat sem mindig jól helyezték el. Az Old Blood nyolc fejezetében előfordult, hogy nehezebb pályákon sokáig sikerült rejtve maradnom, és végül a cél előtt vettek észre és persze gyorsan kinyírtak, így kezdhettem a procedúrát elölről

A bosszantó lopakodást leszámítva az is agyamra ment, hogy ismét csak milliónyi tárgyat kellett felszednem a játékban, szerencsétlen kontroller gombját szünet nélkül nyomkodva. Ez már a The New Orderben is komoly probléma volt és a fejlesztők a fülük botját sem mozgatták az erre vonatkozó kritikákra, hanem az Old Bloodban még több tárgyat szórnak elénk! Hát brávó!

„Öreg vér”? És tényleg…

Bár az állandó csetepaté épp olyan élvezetes, mint az elődben, a fegyvereket is remekül kidolgozták, a pályákra sem lehet panaszunk, de a többi bosszantó probléma sajnos miatt mégis lejjebb kellett húznom a végeredményt.

A sztori elég semmilyen és érdektelen, az id Tech 5-re valóban passzol az „Old Blood” cím és néhány bosszantó probléma, amelyekkel már a New Orderben is találkoztunk, itt is felütötte a fejét.
Amennyiben nem zavarnak ezek a régi idiótaságok, akkor játék 6000 Ft alatti ára igencsak baráti azért hat-nyolc óráért, amelyet a New Order nyújt.

-BadSector-

Kiadó: Bethesda Softworks
Fejlesztő: MachineGames
Stílus: 3D, Action, First-Person, Shooter,
Megjelenés: 2015 május 2