FILMKRITIKA – A Better Call Saul sztárja egy fergetegesen szórakoztató akcikóhőst alakít ebben a filmben: egy külvárosi apát alakít, aki az orosz maffiával találja magát szemben.

Minden 50 év feletti, aránylag fitt színész számára a saját Taken-t kapni egy rövid ideig irigylésre méltó karrierlöketet jelentett, egy esélyt, hogy újraélje a korábbi dicsőséget, egy ügyesen koreografált ugrást a korai hollywoodi sírból vissza a homokozóba. Amióta Liam Neeson 2008-ban felcserélte az érzelmeket a verekedésre, Kevin Costner, Sean Penn, John Travolta, Pierce Brosnan és Guy Pearce is megpróbálta ugyanezt, de a közönség bölcsen távol maradt a gyenge minőségű lövöldözős filmektől, és a filmproducerek kénytelenek voltak rájönni, hogy az embereket inkább a sztár, mint a műfaj vonzza. Mert Neeson trükkje továbbra is komoly tömegeket vonzott, miközben társai csak erőlködtek, miközen 2014-ben Keanu Reeves hasonlóan jó pontra talált a John Wickkel, és egy rendkívül jövedelmező új sorozatot indított útjára az egyszerű történeti szál, a kőkemény akció és a közkedvelt színész Taken-szerű kombinációjával.

Kell egy szelet a John Wick-tortából

A Universal égő vágyat érzett, hogy a John Wick bevételéből valahogy részesüljön (a három John Wick-film összesen több mint 550 millió dollárt hozott világszerte, és terveznek egy spin-offot és egy tévésorozatot is), ezért összeállt a film írójával, Derek Kolstaddal, hogy felépítsenek egy új, nyilvánvalóan alacsony költségvetésű, nagy profitot hozó akcióuniverzumot. A főszereplő kiválasztása ezúttal kevésbé az akciósztár, mint inkább a színészi, sőt, komikusi képességek alapján történt. A Better Call Saulból ismert Bob Odenkirk egy szerény külvárosi apukát alakít, aki sötét múltat rejteget a Senkiben, egy őrülten szórakoztató thrillerben, amely bizonyos tekintetben hatékonyabban, illetve hihetőbben működik, mint Keanu bármelyik akció-kalandja: egy kicsit több karaktert dobtak bele, hogy tompítsák a sok törött csontot.

Odenkirk szokatlan karrierje, aki 50-es éveiben valószínűtlen átalakulást élt át a karakterszínészből egy sikersorozat Emmy-jelölt főszereplőjévé, meggyőző akcióhőssé válik ebben a filmben, aki elég magabiztos ahhoz, hogy parancsoljon, mégis olyan színészi képességeket is felsorakoztat, amelyek kiterjedtebbek és sokoldalúbbak, mint a puszta fizikum. Ő játssza az elég valószínűtlen nevű Hutch Mansellt, egy egyszerűnek tűnő, megfásult átlagembert, mindennapi, megfáradt rutinnal, elhidegült házassággal. Amikor a házát feldúlja egy piti tolvajpár, saját küldetésre indul, hogy helyrehozza a rosszat, és kiderül, hogy az erőszakhoz való fogékonyságát eddig távol tartotta a családjától.

John Wick újratöltve

A filmet túlságosan is ismerős elemekből építkezik (a vér és a golyók mellett ott van a megkérdőjelezett férfiasság, az orosz maffia, egy aranyos háziállat, némi noiros hangvétel stb.), Kolstad mégis megtalálja a módját annak, hogy mindezt furcsán életszerűnek érezzük, és a Hardcore Henry rendezője, Ilya Naishuller is vibráló formában van. Van egy egyszerű, férfias bája annak, ahogy Hutch újra felfedezi különleges képességeit, amit egy fantasztikusan jól megtervezett buszos jelenet indít el, ahol egy csapat ellenszenves fiatalabb férfival veszi fel a harcot. Hutch egy tökéletlen, de rugalmas harcos, akit hihetően hátráltat a kora, így sokkal izgalmasabb őt nézni, mint mondjuk Neeson bármelyik tét nélküli szuperhősét.

Az események ezután eszkalálódnak: egy egyszerű jótettből kegyetlen harcba, majd még zűrösebb konfliktusokba torkolnak az események. A Senki ügyesen elkerüli azokat a gyakori történetvezetési csapdákat, amelybe oly sok bosszúfilm gyakran beleesik, és amely egy videojátékot utánoz, ahol a hős az egyik pályavégi boss-tól szint végi főnöktől a következőig megy. A harcjelenetek is borzasztóan hatásosak, a brutális erőszakot páratlan részletességgel jelenítik meg.

Utolsó akcióhős

Odenkirk fizikai téren meglepően ügyes akcióhős, és bár az a koncepció, hogy egy férfi csak akkor igazán férfi, ha elfogadja az erőszakos oldalát, nos… nem túl felemelő, de ehhez a filmhez mégis passzol. Hutch, ebben az abszurd történetben saját, belső logikáját és útját próbálja megtalálni, az alfahím és akcióhős, illetve a családját védelmező, szerető családapa között. Mellette Connie Nielsennek, mint zavarodott feleségének nem sok dolga akad, de Christopher Lloyd remekül szórakozik a fegyveres apaként, és RZA nevű brit rapperrel együtt, egy igazi akciócsapat alakul ki, akiket valószínűleg az elkerülhetetlen folytatásban (talán Senkik?) fogjuk majd viszontlátni.

A Senkiben talán az a legjobb, hogy a film készítői ügyesen felmérték a film határait, nem akarták túltolni a John Wick/Taken vonalat, viszont a humort a megfelelő mértékben adagolták. Szűk 91 percben, mindenféle erőlködés nélkül, a Senki pontosan azt adja, amit akarunk.

-Zardoz-