TESZT – Második világháborús mesterlövész játék parasztvakító effekttel – erről szólt a legelső Sniper Elite játék is. Slow motion kamera, követi a végzetes golyót, szétfröccsen a vér, amikor eltalálja az áldozatot – 100% hatásvadászat, semmi hozzáadott cukor. És ez a beetetés mégis olyan sikeres volt, hogy a rákövetkező Sniper Elite V2-ben még egy lapáttal rátettek: az röntgensugár-kamera révén abba is betekintést nyerhettünk, hogy mekkora kárt tud okozni az emberi testben egy golyó. Talán nem meglepő, hogy a Sniper Elite III ugyanezt a golyókövetős X-Ray effektet helyezi fókuszba ismét, még ütősebb grafikával és az afrikai hadszíntérre helyezett történettel. A kérdés csak az, hogy a Sniper Elite III telitalálat, vagy mellélövés?

A mesterlövész figuráját a történelemben és a háborús, bűnügyi filmekben mindig igazi mestergyilkosként ismerhettük meg. Talán a leghíresebb mesterlövész film a második világháborús Ellenség a kapuk előtt volt, amely Vaszilij Zajcev, egy valóban élt szovjet mesterlövész életet dolgozta fel, és amely egy nagyszerű párbajjal végződött Zajcev és a legnagyobb ellensége, a szintén profi, német König őrnagy között. Mindketten nagyszerű karakterek voltak, és, bár a film az összes hollywoodi klisét felvonultatta, mégis el kell ismerni, hogy az egyik leghangulatosabb, legütősebb háborús mozi volt.

Mindig reménykedtem, hogy egyszer majd egy olyan érdekes mesterlövész karaktert irányíthatok, mint az Ellenség a kapuk előtt főszereplői. Nos, a remény hal meg utoljára, az már biztos, ugyanis a Sniper Elite III főszereplője már megint ugyanaz az unalmas G.I. Joe figura, mint az előző részekben, a sztori pedig épp ugyanolyan menthetetlenül semmitmondó, mint az előző részekben.

Rommel takarítás

Ezúttal a második világháborús Afrikában járunk, amely hatalmas ziccer arra nézve, hogy egy izgalmas sztorit kapjunk. Aki egy kicsit is jártas a második világháborúban, az jól tudja, hogy itt az afrikai hadszíntér egyik leghíresebb hadvezére Erwin Rommel volt, így már előre vártam, hogy milyen remek főellenség lesz majd, vagy legalábbis egy fontosabb karakter a játék történetében. Nos, a játék legelején megtudjuk, hogy Rommel már elment innen, szóval nyilván nem fogunk vele találkozni. „Jól” kezdődik…

Ha legalább a sztori érdekes lenne, akkor persze nem rommeleznék itt. Viszont nem az. Nagyon nem az. A mellékszereplők is unalmasak, pedig ők legalább egy kicsit érdekesebbé tehetnék G.I. Joe mesterlövész hősünket.

Pedig a készítők igyekeztek valamilyen hatalmas „rejtélyt” beleszuszakolni a játékba, mely szerint a németek valami hihetetlen dolgot fejlesztenek itt, Afrikában, de amikor végül kiderül, hogy ez mi, akkor csak gratulálni tudtam a sztori írójának a mérhetetlen fantáziájához.

Összességében a sztori üres, unalmas, semmitmondó, tipikusan az a fajta, ahol az átvezetőknél rátenyerelsz az escape gombra. Szóval mi is escape-eljünk itt gyorsan át a sztoriról a játékmenetre.

Tartsd vissza a levegőt!

Gagyi történet ide, vagy oda, szerencsére a játék lényege, a mesterlövészet még most is rendkívül élvezetes. Ha magasabb nehézségi szinteken játszol, figyelned kell az olyan részletekre, mint a megfelelő szög, ahonnan a lövést leadod, a magaslatok kellő kihasználása, és ami a legügyesebb fejlesztői húzás: zajforrásokat kell találnod, amelyektől nem hallani a lövéseidet.

Amikor pedig célzásra emeled a puskádat, vissza kell tartanod a lélegzetedet, amelynek köszönhetően egy kis piros célkereszt jelenik meg, mely a tényleges találat helyét mutatja. Sietned kell viszont, mert ha sokáig tökölsz a célzással, akkor a kis piros pont helyett a fejed lesz vörös, ugyanis eltűnik és kezdheted elölről az egészet.

Ráadásul várnod is kell egy kicsit, ugyanis a játék a szívverésedet is figyelembe veszi. Például ha éppen egy jó nagyot futottál, akkor a kardiód jó magas szinten lesz, és így nem tudod visszatartani a lélegzeted, és nemcsak a kis piros pötty hiányzik majd, hanem a puska is remeg majd a kezedben. Bosszantó? Ilyenkor talán tényleg az. Viszont logikus, realisztikus és egyfajta taktikai gondolkodásmódot igényel a játékostól, amely az előző részekből hiányzott.

„Így működik a tested” (amikor egy golyó jól telibe trafálja)

Persze ismét itt van az elmaradhatatlan golyót követő kameranézet, amely a testbe való becsapódást a lehető legrészletesebb módon mutatja be. Nyilván parasztvakítás, és persze mégis ugyanolyan szórakoztató. Ahogy azt nézzük, ahogy a találat közben a német és olasz második világháborús katonák szervei felrobbannak, még mindig kicsit olcsó fogás, de mégis tagadhatatlanul mulatságos. A fejlesztők javítottak egyébként az röntgensugár kamera megjelenítésén: most már látni lehet az áldozat érrendszerét is, miközben egy golyó telibe trafálja valamelyik testrészét.

Egyetlen bosszantó részlet, hogy gyakran előfordul: miközben egyértelműen sikerül bevinni egy találatot, a játék nem ezt nem tekinti ténylegesen annak, a célpontunk ugyanis rohangászik és harcol tovább, mintha mi sem történt volna. Nem csak bosszantó momentum, de a játék „realizmusát” is kicsit megkérdőjelezi.

Ismételd el utánam: „Nem. Vagyok. Sam. Fisher!”

Miközben a mesterlövész játékelemek egyértelműen a Sniper Elite III legerősebb részei, igazából akkor hasal el a Rebellion játéka, amikor megpróbál bármi más lenni, mint egy mesterlövész játék. A Splinter Cell: Blaclist után minden más lopakodós játék csak utánérzésnek tűnik – ez különösen igaz a Sniper Elite III-ra. A lopakodás itt egész egyszerűen gagyi, nem tudjuk korrekt módon használni a fedezékeket (ez a fedezékrendszer nagy rejtély lehet a Rebellion Software számára…), illetve maga a mozgás osonás közben is béna. Egyetlenegy gombbal kell csak hátulról leteríteni bárkit, ami engem a Watch Dogs-ra emlékeztetett.

Van egyébként hangtompítós pisztolyunk is, amelyet itt „wellrodnak” hívnak. Nos, a „wellrod” csak közelről és fejlövéseket használva működik jól. Ha észrevesznek, akkor 4-5 lövést is el kell sütnöd, mire a delikvens végre jobblétre szenderül. Mondanom sem kell, hogy addig szitává lövik hősünket, ha pedig ezt netán megússza, akkor tuti jön a riadó. Ráadásul a wellrod az egyetlen hangtompítós fegyver a játékban, szóval ezt így lebutítani hatalmas baklövés volt a fejlesztők részéről.

És akkor még nem is említettem a közelharcot, ami azután következik, hogy hősünket felfedezték. Mivel mesterlövészünk iszonyatos béna a közelharcban, szinte mindig kinyírják, bármit csinálunk. Ez valami elmondhatatlan hülyeség.

Végül harc hiányosságait a géppuska használata zárja, ami annyira béna és pontatlan, hogy ennél –komolyan mondom – egy 2008-as TPS-ben éreztem magam.

„…Ó, Afrika!”

Mégis van olyan elem, ami egyértelműen üt az előző részekhez képest, ez pedig a grafika. Az afrikai környezet egész egyszerűen gyönyörű PS4-en, rengeteg látványos fény-árnyék és füsteffektussal, ambient occlusionnel, hatalmas, szépen kidolgozott robbanásokkal és még sok egyéb látványossággal. A Killzone: Shadow Fall és az inFamous: Second Son után ez az egyik legszebb PS4-es játék. Emellett pedig rengeteg apróságot is megfigyelhetünk, például olyan apró részletek tekintetében, mint a levegőben keringő levelek, vagy a barlangokban szállongó por.

A második világháborús uniformisok és járművek is teljesen hitelesnek tűnnek – na jó, talán a Tigris tank kicsit mintha kisebb lett volna kelleténél, de ennyi még belefér.

A helyszínek emellett hatalmasak, és nagyszerűen lettek kidolgozva. Hatalmas kanyonokban, sziklák tetején, középkori katonai erődökben járhatunk, és az erdők, mezők kidolgozása is teljesen élethű.

Más kérdés viszont az animáció, amely helyenként szintén nagyszerű, máshol viszont pocsék. A ragdoll rendszer egyértelműen bugos: mintha a 2005-ös Havoc rendszer egy béta verzióját használná a játék, amikor a legelső Sniper Elite megjelent.

Emellett vannak olyan esetek is, amikor a collison rendszer „összeveszett” a ragdollal,  és ilyenkor a közeli objektumokhoz szorult ellenséges katona egyszerre vicces és hátborzongató break dance-et adott elő a levegőben. Nem, ez még nem a zombi addon…

A pontot az i-re pedig az a rész tette fel, amikor lelőttem egy német katonát, és a szerencsétlen flótás állva maradt holtában is. Ilyennel utoljára az egyik David Lynch filmben, a Kék bársonyban találkoztam, csakhogy ami ott művészet, az itt egyszerűen csak egy gagyi bug.

Mesterlövész Switch a kezedben

Ami a Nintendo Switch verziót illeti, annál meglepően pozitív az összkép. On-the-go úgyis gyors, dinamikus játékélményre vágyunk egy ilyen játéknál, a történet másodlagos, így „kézre esik” egy ilyen jól irányítható, taktikailag is, akciójátékként is egyaránt élvezetes cím.

A célzás, irányítás, a kezelőfelület egyaránt rendben vannak, a framerate-tel sem akadt problémám. Ami a grafikát illeti, Switch-hez mérten az is igazán kellemes, tablet módban és dokkolóban egyaránt ütős, látványos a megjelenítés, a környezet, a robbanási effektusok. Nyilván nem fogja a játék ugyanazt a vizuális élményt nyújtani, mint PS4-en, Xboxon és főleg egy jó PC-n, de azért egetrengető különbség nincs.

Az Ultimate kiadás tartalmazza az azóta megjelent 4 DLC-t is: az egyikben például Hitlert kell megölni, a másikban Churchillt védeni stb. Ezek inkább vicces, mint realisztikus küldetések és összességében az alapjáték azért komplexebb, komolyabb élményt nyújt.

A játékban a hadjáraton kívül van még „Solo survival”, „Cooperetive” és „Multiplayer” játékmód is – sajnos ezeket nem volt időm kipróbálni. Az utóbbi két játékmód érdekessége, hogy nem csak online, hanem lokálisan, más Switch gamerekkel is tolhatjuk.

Még mindig jó móka lesipuskásnak lenni

Ezeket a bénázásokat leszámítva a Sniper Elite III még mindig nagyszerű élmény, remek grafikával és jól kidolgozott mesterlövész résszel. Emiatt hajlamosak vagyunk szemet hunyni a töketlen lopakodós részek, a bugos ragdoll effektus, vagy a B kategóriás, unalmas sztori felett is. Ok, mindannyian tudjuk, hogy az ez egész golyókövetős, becsapódásos röntgensugár-effektus valójában csak parasztvakítás. Persze, a „csilli-villi” grafika önmagában kevés, de mégis nehéz nem leesett állal nézni. Mindezek miatt pedig a Sniper Elite III a székhez szögez a játék végéig, és valahol mégiscsak ez a lényeg, nem?

-BadSector-

Kiadó: 505 Games
Fejlesztő: Rebellion
Típus: 3D, Action, Third-Person, Shooter, Tactical, Shooter
Megjelenés: 2014 május 20