TESZT – Közel öt évvel az első rész után itt a második, az Ori And The Will Of The Wisps, amin hatalmas nyomás volt, mert egy váratlanul sikernek örvendő indie projekt általában oltári nagy figyelmet kap, és az elvárások sem alacsonyak. Mégis sikerült a Moon Studiosnak megvalósítania, hogy maradandó végeredményt adjon ki a kezei közül.

Amikor egy Xbox-exkluzív játék a Nintendo Switch-re ellátogat, az csak erősíti, hogy a Microsoft és a Nintendo között jó a kapcsolat.

A Switch port

Egy Xbox One vagy egy PC azért erősebbnek nevezhető, mint a Nintendo Switch (és itt mindegy, melyik modellre gondolunk, mert az új OLED változat is ugyanazzal a „belsőséggel” bír, csak nagyobb és szebb a kijelzője, továbbá a dokkján van egy LAN port), így valahol várható volt, hogy a teljesítmény tekintetében kompromisszumokat kellett kötni. Ez mondjuk a frame rate-en nem érzékelhető. 60 FPS. Elképesztő, hogy megvalósították, de maga a felbontás értelemszerűen nem olyan nagy. Erre mondhatnám, hogy jogos a végén az értékelés.

Kihívás

A történet kb. annyiból áll, hogy a hatalmunk növekedésére törekszünk, meg van egy Ku nevű bagoly. Azt, hogy ku, sokszor fogjuk mondani, mert a káromkodások közepette tuti lesz egyszer-kétszer olyan, amikor a ku-val kezdődő szóval vezetjük fel a feszültségünk verbális megnyilvánulását. Az Ori and the Will of the Wisps egy olyan Metroidvania, ami nem adja magát könnyen. Eddig sem volt könnyű játék, és a folytatás sem az. A sima, a dupla ugrás, a gurulás, a siklás, és a csimpaszkodás – ezeket szépen be kell tanulni, és itt-ott igencsak pontosan kell ezek kombinációját bevetve haladnunk, ámbátor nem kell most energiát áldoznunk az elmentési pontokra, mert most checkpointok vannak, amiket akkor kapunk meg, ha eljutunk az adott pontokra. (Az kb. I Wanna Be The Guy, ami ugyanez a játék, csak szépség nélkül, sokkal inkább Kaizóba hajolva. Ergo: pokolian nehéz …) Persze azért nincsen mindenhol checkpoint. Amikor menekülni kell, mert igen, ezek is visszatérnek, ott a tudásunkra kell támaszkodni. Na ekkor indul meg a magyar nyelve és a magyar nyelve – de ebben rejtőzik az öröm és a gyönyör: ahogy elkapjuk a fonalat, az leírhatatlanul jó. Tény, nem olyan nehéz a pucolósdi, mint az Ori and the Blind Forestben látott meneküléses szekvenciák, de megvan a kihívás itt is.

És a játék sokáig nem fogja majd a kezünket – csak a legelején igazít el bennünket, ahogy az a stílustól megszokott -, így a mi érzéseinkre és tapasztalatunkra kell hagyatkoznunk, hogy kitaláljuk, melyik irányba tudunk haladni elakadástól mentesen. A térképen a szürke területek segíthetnek, de többet én nem fogok, hol lenne akkor a kihívás? Az erdő a játékosra vár, és mivel mindegyik régió erősen eltérőnek hat, nagyon üde hatást kelt az Ori And The Will Of The Wisps, amiben azért itt-ott támadnunk is kell, és út közben gyorsan forgathatjuk a kereket, hogy a szituációnak megfelelő attakkal lépjünk – és a hataloméhség révén a kis lény bizony meglepően nagy mozdulatokat hajthat végre. Nos, és ezeket még fejleszteni lehet a lélekszilánkokkal (spirit shard), vagy ha kicsit defenzívebb vonulaton próbálkoznánk, akkor Ori képességeit is meg lehet tuningolni. Így például a gyorsabb lövések mellett a kisebb sebződés is remek alternatíva lehet a platformerhuszároknak. Főleg a bossok ellen. Mert olyanok is vannak.

RPG

Szóval az Ori And The Will Of The Wisps -nek vannak remek RPG-elemei (mert az, hogy rajtunk áll, hogy miként fejlesztjük Ori képességeit, pontosan az lenne), és ezek kapóra is jönnek, amikor a bossfightokhoz jutunk. Ha nem tudjuk nagyon megsebezni őket, az nem biztos, hogy a saját butaságunk miatt van – talán nem vagyunk felkészülve, és később kellene próbálkozni, amikor már minden adott a sikerhez. És szerintem ez is a játék egyik gyönyörű pontja: néha érdemes elkalandozni más irányba, mert lehet, hogy pontosan ez lenne a jó megközelítés a sikerért.

És én azt is sikernek tekintem, hogy a rendszerigény hazudik. Tudniillik a játék a Steamen a minimum rendszerigénynél is azt írja, hogy Windows 10 kell neki. Ez nem igaz. A fejlesztő maga írta, hogy nem kell, és én is tanúsíthatom, hogy Windows 7-en is fut. Ez szerintem az egyik legnagyobb sikere az Ori And The Will Of The Wispsnek: nem kötelez minket a Microsoft az újabb oprendszerre (a Halo 2 2007-ben kötelezően Vistát kért, és akkor még az XP jóval népszerűbb volt…), és a józan ész győzedelmeskedett a kényszerített frissítés felett. Egyébként magyar nyelven indul a játék…

A lenyűgöző grafikát még nem is mondtam. Igen, lenyűgöző – egyszerűen megigéző a látványvilág. A Moon Studios már az Ori and the Blind Forestnél is kitett magáért, de szerintem itt még inkább sikerült a Unity engine-en keresztül valami eszméletlent kicsavarni, és az animációk is lélegzetelállítóan jók. A soundtrack pedig hasonlóan kiváló. Jó értelemben véve simul a háttérbe, és ha újrajátszanánk – és ezt újra fogjuk, kétségtelen -, akkor a játék később is mutathat újdonságot.

A 2020-as év első nagy játéka

Az Ori And The Will Of The Wisps egy kilencessel zár (és mivel a port elképesztően impresszív, kicsit feljebb is húztam). Maradandó, kötelező alkotás. Nem kell most már Xbox One-ozni, hanem az Xbox Game Passon is elérhetjük, de aki a régebbi oprendszereken maradt, a Steamen bátran elérheti a Moon Studios termékét. És itt tényleg azt mondom, hogy kötelező a vétel. A Metroidvania és a platformer műfaj kedvelőinek nem nagyon tudok gyenge pontot felhozni. Talán annyi, hogy rétegjáték, és itt-ott könnyebb az Ori and the Blind Forestnél. 9 pont, de teljesen megérdemelten kapja ezt.

-V-

Kiadó: Xbox Game Studios

Fejlesztő: Moon Studios

Stílus: Metroidvania

Megjelenés: 2020. március 11. / szeptember 17. (Switch)