TESZT – Egy évnyi Epic Games exkluzivitás után végre Steamre is megérkezett a Hitman III, így most egy alapos tesztben vizsgáljuk meg azt, hogy mi az, amit jelenleg nyújt nekünk a tar fejű bérgyilkos. Több platformra is megvan a játék, illetve információkat is gyűjtöttem a frissen kijött Steam verzióról és az egyébként nagyszerű játékkal kapcsolatban az összkép több mint „érdekes”…

Tavaly tért vissza a Hitman III-ban a 47-es kódnévvel ellátott, jéghideg, tarfejű bérgyilkos, akinek egy vonalkód van a kopasz tarkójára tetoválva, hogy a dán IO Interactive reboot-trilógiájának záróakkordjában pontot tegyen a Providence nevű szervezet végére, két „bűntársával” együtt. (Feltéve, ha sikerül nekik.)

A Hitman-sorozat több mint húszéves múltra tekinthet vissza: 2000 novemberében írtam először egy másik, print magazinban a legelső részről, a Hitman Codename 47-ről. Akkor nagyon tetszett a koncepció, a játék elképesztő hangulata, de a játékteszt során elborzasztott a kiforratlan irányítás, játékmenet és pályaszerkezet. Húsz évvel később, egy tengernyi folytatással, illetve ezzel a 2016 óta tartó, World of Assassinationnek elnevezett trilógiával a Hitman játékmenete most már minden, csak nem kiforratlan.

Sajnos 2022-ben ugyanez nem mondható el a Steam verzió megjelenéséről. Már tavaly is rendkívül zűrösen indult Epic Game Store-on a Hitman III (ahol akkor még exkluzív volt), az előző részekből történő mentések integrálása és a World of Assassination rendszer ott sem működött zökkenésmentesen. Én végül Google Stadián játszottam végig a játékot, ott szerencsére minden zökkenőmentesen működött. Hasonlóan problémamentes az Xbox Game Pass-ra nemrég felkerült Hitman Trilogy is (ez a teszt egyben ennek apropója is), ahol mind három a játék tökéletesen működik és futtatható a Microsoft konzolján.

Steamen viszont hatalmas botrányok kísérték a játék megjelenését. Eleve felháborította az embereket, hogy miért kell teljes árat fizetni egy egy éve megjelent játékért, de a különféle agyonbonyolított verziók körüli rettenetesen béna kommunikáció is feldühítette őket.

Végül saját PlayStation élmény, hogy hiába kaptam meg a Hitman III kódját még tavaly a forgalmazótól és hiába van meg az első két rész PS Plus-on keresztül, ezek nem működnek együtt és bár külön-külön nyilván végig tudom játszani őket, de a World of Assassinationben nem látom az összes részt (ahogy Stadián és Xboxon igen), csak a harmadik játék epizódjait és így a mentések sem kompatibilisak, szóval káosz az egész.

Mindenesetre nézzük most meg a két új megjelenés kapcsán, hogy mit tud ez a 2014 óta létező, újabb trilógia, mert egyébként nagyszerű játékokról van szó, csak éppenséggel nem túl szerencsés, ahogy ezeket értékesítik. Persze, azt el kell ismerni, hogy nem volt könnyű az indulás az IO Interactive számára sem…

Zűrös indulás volt

Bizony, nem volt egyszerű ez az előző konzolgenerációból induló, de már az újba átnyúló reboot-sorozat az IO Interactive-nak. Kétszer is váltottak kiadót és alapvetően változtatták meg a játék kiadásának koncepcióját is: a legelső rész (vagy inkább: „évad”?) epizodikus formátumban jelent meg, ami azt jelentette, hogy a különböző pályákat feldarabolták és részenként adták ki, egyhónapos időintervallumokban. A fősztorit követő pályákhoz emellett még újabb, külön pályákat is kiadtak.

Bár a történet igazából nem volt reboot, hiszen az előző Hitman-rész, a Hitman: Absolution után hat évvel játszódott, viszont a játék címe (amely egyszerűen csak Hitman volt) is jelezte, hogy a koncepció ezzel az új sorozattal teljesen megváltozott: a hatalmas, teljesen nyitott és nem lineáris pályák és a bérgyilkosságokhoz vezető rengeteg út és gyilkolási megoldási lehetőség a pályák újrajátszására ösztönözheti a gamereket. Az egyfolytában online szerverhez kapcsolódó játék révén a játékosok összehasonlíthatták tapasztalataikat, teljesítményüket és játékélményeiket, míg a fejlesztők minden egyes résznél egy hónapot kaptak arra, hogy a következő pályát kidolgozzák.

Ez a koncepció csak részben működött, így a 2018-as Hitman 2 megjelenése előtt a Square Interactive kiadó (mely eredetileg japán és a Final Fantasy-játékokkal vált híressé) „lemondott” az IO Interactive-ről és a franchise-ról is. Az IO eleinte egyedül folytatta útját, majd a Hitman 2-őt már a Warner Games adta ki – méghozzá ezúttal egyetlen játékban – igaz, ehhez is rengeteg járulékos, ingyenes, letölthető tartalmat adtak. A Hitman 2 története 2021-ben játszódott és a Hitman III (amely közvetlen folytatása a 2-nek), most, 2021-ben jelent meg…

A sorozatba beleágyazva

A viszonylag hosszú felvezetésnek oka van: a Hitman III teljes egészében és minden a World of Assassination trilógia része, olyannyira, hogy a játék főmenüjébe a teljes trilógia benne van és innen tudjuk elindítani a Hitman 1-2-3-ra kattintva bármelyik pályát (feltéve, ha az adott játékokat, vagy a Hitman 1 esetében pályákat megvettük), ami szintén egyedi megoldás. Ráadásul a történet is teljesen összefügg és a harmadik részé nem túl jól érthető, illetve élvezhető az előző részek ismerete nélkül, arról nem is beszélve, hogy a Hitman III teljesen in medias kezdődik. Hogy mire volt jó akkor ezt a részt római számmal számozni (miközben a Hitman 2-nél arab számot használtak), abban viszont ne keressünk logikát, legalábbis én nem találtam. Egy biztos: nem érdemes belevágni a harmadik részbe anélkül, hogy az előző kettőt nem vittük végig.

A Hitman III egyébként ezúttal is hat, teljesen különálló helyszínen játszódó küldetést tartalmaz, így a játék meglehetősen rövid, viszont most az IO kicsit felrázta (és nem keverte) a régi koktélt. Egyrészről a pályákat összekötő történet ismét rátett egy lapáttal a színvonalban: az első részé nem volt egy nagy szám, a folytatás már érezhetően jobb volt, ebben a befejező epizódban pedig – egy-két suta fordulattól eltekintve – kifejezetten ütős.

Légy kreatív és ne ölj – csak a célpontokat! (De akkor kreatívan!)

Másrészről maguk a pályák is egy fokkal kreatívabbak: a 47-es ügynöknek immár többet kell a puszta gyilkosságokon túl művelnie. Ennek eklatáns példája a Dartmoor-pálya, ahol egy Agatha Christie-regényeire hasonlító nyomozásban vehetünk részt, és ahelyett, hogy csak végrehajtanánk egy gyilkosságot, egy másikat meg is kell oldanunk. Engem ez a pálya egyébként erősen emlékezetetett a 2019-es Tőrbe ejtve című filmre, (Daniel Craiggel a főszerepben), csak itt a valódi magánynyomozó helyét kellett „átvennünk” (úgy, hogy őkelmét leütöttük és elvettük, majd magunkra öltöttük a ruháit) és helyette kiderítenünk a gyilkossági ügyet.

Ha tényleg meg akarjuk oldani (ha csak a célpontot akarjuk kiiktatni, arra is van lehetőség), akkor még a megszokottnál is nagyobb elhivatottságra és türelemre van szükség, hogy mindenkivel beszéljünk és minden nyomot megtaláljuk, illetve ki a gyilkos. Bármit is teszünk, végül egy nagyon nehezen megtalálható dokumentummal hagyhatjuk csak el a pályát, szóval ennél tényleg sok türelemre és kitartásra van szükség, itt egy jól irányzott fejlövés nem teszi meg.

Persze, a Hitman-játékok igazi élvezetét nem a fejlövések vagy az akció, hanem a rendkívül kreatív és lehetőleg diszkréten végrehajtható gyilkosságok okozzák. Itt tennénk hozzá, hogy az akciórész (ha már úgy döntünk, hogy utolsó akcióhőst játszunk) kifejezetten suta és rosszul irányítható, illetve ezen a ponton béna az egyébként kiváló ellenséges mesterséges intelligencia is – talán még a régebbi játékokkal összehasonlítva is.

VR-t ontottunk

A játékot több platformon is teszteltem – elsőnek a PlayStation VR sisakot húztam magamra. Sajnos, amennyire vártam PSVR verziót (elvégre ez hatalmas aduja volt a Hitman III-nak és a dolgok jelenlegi állása szerint a Sony VR megoldására már nem nagyon fog játék megjelenni), akkor csalódás volt. A VR irányítás elképesztően suta, kezdve azzal, hogy a PlayStation gamepaddal kell hadonásznunk, miközben majdnem végig ki van nyújtva a kezünk, mint egy koldusnak a 4-es villamoson. Nem túl szép így VR-környezetben a játék sem – még a PSVR limitált képességeit is figyelembe véve. A játékot egyébként így PS4 Prón teszteltem (PS5-ön sem szebb a grafika, a PSVR-t csak visszafelé kompatibilis módban támogatja) és miután levettem a sisakot, és visszakapcsoltam a konzol által nyújtott hagyományos látványra, már sokkal szebb volt a kép – még a PS4 Pro szintjéhez képest is. A Hitman III grafikája PS4 Prón és PlayStation 5-ön is igen részletes, tudja a 60 fps-t még ezen a platformon is. Ugyanez még inkább igaz az általam szintén tesztelt Xbox Series X és Google Stadia verziókra is, amelyeknél különösen a Dubajban lévő csillogó, villogó felhőkarcolóban fogunk a leesett állunk után kapkodni. Google Stadián a Stadia Pro verziónak köszönhetően 4K-ban tudtam a tévén tesztelni a játékot, direkt 1 Gb-os internetre váltottam a játék miatt (is), így már nem pixelesedett, szemcsésedett a kép, hanem teljesen tiszta volt.

Most egyébként már a PC-s VR sisakokat is támogatja a játék, de ez Steam-értékelések alapján ugyanolyan csapnivaló.

Forduljon bizalommal ehhez a bérgyilkoshoz!

A Hitman III-at önmagában nem érdemes elkezdeni, de ha már megvolt az első két rész, vagy azokkal együtt mindenképpen érdemes az igényesebb, logikai tervezést, erősen taktikus játékmenetet kedvelőknek belevágniuk. A játék nagyszerű hangulata, változatos, sokszor egzotikus, profin kidolgozott helyszínei, remek grafikája, kiváló története és sokszor szarkasztikus, cinikus humora erős pozitívumai ennek a szériának. Aki viszont csak lövöldözni akar egy kicsit, az messziről kerülje el a Hitmaneket, mert ezek a játékok sohasem erről szóltak, hanem a tervezésről, taktikázásról.

-BadSector-

Kiadó: IO Interactive

Fejlesztő: IO Interactive

Stílus: TPS akció-kaland és bérgyilkosszimulátor

Megjelenés: 2021. január 20. (Epic Games, PlayStation 4/5, Xbox) 2022. január 20. (Steam, Xbox Game Pass)