FILMKRITIKA – Denzel Washington és Rami Malek különböző típusú zsarukat alakítanak, akik ugyanazon a sorozatgyilkos-ügyön dolgoznak John Lee Hancock Los Angeles-i neo-noir filmjében, a „The Little Things”-ben, Jared Letótól pedig a ravasz főgyanúsított szerepében ráz ki minket a hideg. Az HBO Max nem szokványos sorozatgyilkosos krimije egyszerre különleges és komor alkotás

A nyomozói rendőri munka rendkívül kemény idegeket kíván – különösen, ha egy beteges sorozatgyilkos után kell nyomozni. Erről szól John Lee Hancock rendkívül hangulatos Ördög a részletekben című zord neo-noirja, amely Los Angeles-ben játszódik. Bár a rendező általában feszes eredeti forgatókönyve túlságosan rejtélyes befejezéssel zárul is ahhoz, hogy teljesen kielégítő legyen, Denzel Washington és Rami Malek alakítása a régi és az új iskola zsarujaiként, akikben végül több a közös, mint gondolták, elég jól összefogja a történetet. Ha hozzáadjuk Jared Leto szerepét a gúnyolódó különc szerepében, aki a brutális gyilkosságsorozat fő gyanúsítottja lesz, akkor egy igazán darkos, izgalmas krimit kapunk.

Los Angeles, 1990

A filmet az USA-ban a Warner Bros. még tavaly egyszerre küldte a COVID miatt hézagosan nyitva tartott mozikba, és az HBO Maxra az első hónapban, de hozzánk csak most került a magyar HBO Max bevezetésének köszönhetően. Az Ördög a részletekben 1990-ben játszódik, mielőtt a mobiltelefonok és a gyors DNS-profilkészítés megváltoztatta volna a nyomozói munka természetét. Sok szempontból ez a film egyfajta hommage az évtized neo-noire-jaira, mint például Carl Franklin Egy rossz mozdulat és az Ördög kék ruhában című filmje, még ha nem is rendelkezik a műfaj kiemelkedő alkotásainak eredetiségével. David Fincher Hetedik című filmjére is van némi utalás, bár annak a filmnek a stílusjegyei azért hiányoznak. Hancockot határozottan jobban érdekli a zsaruk elméjének vizsgálata, mint a gyilkosé, és teljesen a férfiakra koncentrál, a nők pedig a perifériára szorulnak, beleértve az áldozatokat is.

Baljós indítás, egy zsaru sötét titkai

A prológusban egy fiatal női sofőr egy üres autópályán vezet éjszaka, miközben lelkesen zenét hallgat, amikor egy másik autó elkezdi becserkészni és blokkolni őt, a láthatatlan sofőr pedig egy bezárt benzinkútnál gyalogosan üldözi. Thomas Newman baljós, tűhegyes elektronikus elemekkel teli zenéje és John Schwartzman árnyékos, szélesvásznú operatőri munkája már a kezdetektől fogva segít megteremteni a rettegéssel átitatott, nyugtalanító hangulatot.

Washington játssza a Kern megyei seriffhelyettest, Joe Deacont, azaz „Deke”-t, aki vonakodik, hogy az 5-ös autópályán Los Angelesbe hajtson, hogy bizonyítékot szerezzen, utal a városi bűnüldözésben eltöltött rossz emlékei miatt. Öt évvel korábban egy olyan összeomlást követően távozott, amely hat hónapon belül szolgálatból való felfüggesztéssel, válással és háromszoros bypass szívműtéttel járt. Azóta magányos emberré vált, egyedül él, és többnyire kisebb szabálysértésekkel foglalkozik a munkája során.

Deke-nek még mindig van egy-két barátja L.A. megyében, akiknek a hűsége összefonódik a legsötétebb titkaival. De sem ő, sem az új, fiatal nyomozó: Jimmy Baxter (Rami Malek) nem kedvelik egymást eleinte. Jimmy mindazonáltal kíváncsi arra, hogy az osztály legjobb tisztázási arányával rendelkező tiszt miért dolgozott 15 évet előléptetés nélkül. Amikor felbukkan egy gyilkosság áldozata, magával viszi Deke-et a helyszínre, ahol annak a megoldatlan ügynek a visszhangjai kezdik zavarni, amely miatt távozott L.A. megyéből. A kapitánya (Terry Kinney) figyelmeztetése ellenére, hogy ne barátkozzon Deke-kel, Jimmy konzultálni kezd a kiöregedett, idősebb zsaruval, aki kitart, és szabadságát kihasználva folytatja az áskálódást.

Hat holtest és egy bekattant villanyszerelő

Mivel hat holttestet találtak, amelyek látszólag ugyanannak a gyilkosnak az áldozatai, és nincs bizonyíték, fegyver vagy tanú, az FBI igyekszik átvenni a nyomozást, és nyomást gyakorol Jimmyre, hogy gyors eredményt érjen el. Deke tippje nyomán kihallgatják Albert Sparmát (egy elképesztően átalakult, szándékosan lepukkant Jared Leto alakítja), a szálas hajú, fenyegetően halk szavú és állandóan kekeckedő villanyszerelőt és önjelölt bűnügyi rajongót, aki élvezi a fölényt, hogy tudják, nincs ellene semmi konkrétumuk. De ahogy folytatják a nyomozást egy homályos macska-egér játékban, Jimmy egyre inkább hajlandó kompromisszumot kötni a szakmai normáival, és lassan ugyanannak a fajta megszállott gondolkodásnak enged, ami Deke-et is bajba sodorta.

Itt a főszereplő zsaruk története a lényeg

Hancock nem éri el a legjobb noir forgatókönyvek sebészi hatékonyságát, de a párbeszédekkel és a karakterekkel jól bánik. Végső soron nem annyira a bűntény egyértelmű megoldásának megtalálása a célja, mint inkább annak bemutatása, hogy ez a szakma és a vele járó lepukkant miliő még a legprofibb nyomozókat is valahol kikészítheti. Ettől függetlenül a befejezéssel kissé elégedetlen vagyok.

A film mégis attól lebilincselően izgalmas, hogy a főszereplők jelemének többféle rétegeit is alaposan vizsgálja. Washington játszott már etikus és korrupt zsarukat egyaránt, és örömteli látni, hogy ezt a sokrétű filmes múltat egy kísérteties, a tapasztalatok és megpróbáltatások miatt kiábrándult és a hibái miatt sérült ember szerepében is kamatoztatja. Rami Malek pedig úgyszintén profi a fiatal zsaru szerepében, akit hasonló módon, egy súlyosabban viselik meg az események, de ezúttal Jared Leto is félelmetesen jó a jéghidegen, nyilvánvalóan elmebeteg gyanúsított szerepében.

-BadSector-