Egy új játékon dolgozik az ukrán stúdió, ami eléggé tökös tőlük.

Aki szereti a Frogwares The Sinking City-jét, vagy a Sherlock Holmes-játékokat, örülhet: a hivatalosan nyáron leleplezésre készülő Project Palianytsia az eldritch horrort ötvözni a Viktória-kori rejtélyekkel. Sergey Oganesyan, az ukrán stúdió kommunikációs menedzsere a sajtóközleményben azt írta, hogy azért most jelentették be a játékot, hogy megmutassák: továbbra is keményen haladnak előre, és egy középső ujjat mutatnak azoknak, akik úgy hiszik, hogy csak úgy bemehetnek az országukba, hogy tönkretegyék az életüket.

Minden, amit a háború alatt kiadtak, olyan projekt volt, ami már csak a véglegesítésre várt, de most valamit a nulláról kezdtek el, ami sokkal nehezebb, figyelembe véve az oroszok háborúját Ukrajna ellen. Ezért gondolkodniuk kellett arról, hogy mi is a realisztikus számukra. Így kötöttek ki ennél az ötletnél, mert a jelenlegi csapatuk és felállásuk meg tudja jelenleg valósítani ezt, hiszen a háború előtt is egy másik, nyílt világú játék preprodukciós munkálatain dolgoztak. A Palianytsia szimbolikus név Ukrajnának, mert a nemzeti ételeik részeként tekinthető, de egyfajta fonetikus Dark Souls is az oroszoknak, akik nem tudják helyesen kiejteni, amikor ukránnak mondják magukat. Ezért gyakran tesztelik a harcmezőkön, hogy azonosítják az ismeretlen személyek lehetséges hovatartozásukat.

A Frogwares közleménye pedig arról ír, hogy a háború ellenére új játékot készítenek. Ez az úgynevezett „különleges hadművelet” elvileg csak néhány napig kellett volna, hogy tartson, és a stúdió viccesnek tartja, hogy az élet nem mindig a tervek szerint halad. Nincs kétségük afelől, hogy Ukrajna független nemzet marad függetlenül attól, hogy az oroszok mivel próbálkoznak, de a háború miatt adaptálódniuk kell, és a munkájuknak is folytatódniuk kell. Most csak néhány koncepciós rajzot mutathatnak meg a játékból, de eredetileg nem ezt szerették volna megvalósítani. Kicsit áramvonalasabb mint a legújabb nyílt világú játékaik, ám az extrém körülmények ellenére ezt meg tudják valósítani.

Független stúdióként ki kell balanszolniuk az erőforrásaikat és a munkafolyamatokat, hogy a játékaik megvalósuljanak, de a háború teljes átgondolásra késztette őket. A folyamatos kommunikáció és az iteráció a csapatok között nehezebben fenntartható, ezért a stábnak nagyobb autonómiát biztosító stúdióra van szükség. A pozícióknak és a felelősségeknek is módosulniuk kellett, hogy a harcolni távozó, vagy a humanitárius segítségnyújtás miatt nem velük levő emberek pozícióit betölthessék. Rugalmasabbnak kell lenniük, mert a következő nap valami valahol történhet valamelyikükkel.

Ezért kellett dönteniük, hogy egy nagyobb méretű, zavarásra érzékenyebb projektbe vágnak, ahol kevesebb terük van kutatásra, fejlesztésre és innovációra, a tehetségesebb csapathoz pedig kevesebb hozzáférésük lenne, amit tovább bonyolítana a kevesebb preprodukciós munkálat és a specifikus eszközök kifejlesztésének hiánya, vagy egy könnyebben kivitelezhető, kisebb skálájú játékot csináljanak, ami ennek ellenére is nagy ambícióval, jó minőséggel, és a stúdiótól megszokott történetmeséléssel és rejtélyekkel rendelkezik? Így nem csak egy új játékot tudnak csinálni, hanem eközben támogathatják az épp harcolókat is.

A játékukról többet is mondani fognak a nyár folyamán, és az érdeklődőknek megmutatnák, hogy a háború miképp érintette életüket és munkájukat, hogy egymáshoz közelebb juthassunk. Meglátják azt is, hogy közvetlenül hogyan hozzák el nekünk ezt a játékot; erről is hamarosan többet mondanak. Ezután megköszönték támogatásunkat.

Bátor tőlük, de becsületes.

Forrás: Gematsu