Ha nem lett volna Miyamoto Shigeru, a Nintendo egyik fontos kreatív embere, a Game Freak elképesztő (és marketing ügyében követhetetlen) lépést tett volna.
A Did You Know Gaming videójában régi interjúkat láthatunk az első generációs Pokémon-játék mögött álló kreatív csapattal, és eredetileg az volt a terve a Game Freaknek, hogy 65000 eltérő verzió legyen a játékból, és többezernyi különbséget érzékelhettünk volna attól függően, hogy melyik számot rendelték hozzánk. Az ötletet megosztották Miyamotóval, aki inkább eltérő színpalettákat szeretett volna. Az egész elképzelés az edzőazonosítón (Trainer ID) múlt volna. Amikor elindítjuk a játékot, kapunk egy random számot 1 és 65 ezer között, és nem sok hatása volt végül ennek, de a stúdió szerint ezen múlt volna, hogy milyen Pokémonokkal futunk össze, és bizonyos erdők formája is ezen alapult volna, írta ezt egy 1996-ban, csak Japánban kiadott PokeDex könyben Oota Takenori, egy programozó,
A random szám megmaradt, de végül Miyamoto hatására a két szín (Japánban piros és zöld, nyugaton piros és kék) döntött a nagyobb különbségekről. Az 1997-es Famimaga 64-ben pedig Tajiri Satoshi, a Game Freak alapítója kifejtette, hogy a Miyamotónál tett látogatása miatt döntött a koncepció módosításán. A két verzióban bár a világ ugyanaz lett, a különbségek mégis érzékelhetőek voltak. A 2000-ben, szintén csak Japánban kiadott Pokémon Story könyvben részletesen kifejtette, hogy a kazetta véletlenszerűen osztotta a számot 1 és 65 ezer között, de a vadban elkapott Pokémonok is ezt a számot hordozták, így mindössze 1 a 65 ezerhez volt az esélye, hogy a másokkal való cserélés során ugyanazt az azonosítót kaptuk. Miyamotónak elmondta, hogy így érzékeltették volna a játékosokkal, hogy minden kazetta eltérő volt, de szerinte a rendszer bár érdekes volt, ezt felfogni, megérteni nehéz volt szerinte. Ha a játékosok nem látták volna elsőre a különbséget, nem lett volna értelme, mondta Miyamoto, ezért a játékok színe és megjelenése felé terelte Tajirit.
Tajiri azt is elmondta, hogy a Pokémon korai fejlesztése során lehetőség volt a Pokémonokat pénzért megvenni, de így a játékos inkább a grindolásra koncentrált ahelyett, hogy a vadvilágban elfogja őket. Azt is fontolgatták, hogy a cserélgetésért is fizessenek, amikor nyilvánvaló különbség volt a két, cserélni kívánt Pokémon értéke között, de ez már túlhaladt az ő programozói képességükön. A játékon belüli pénzkereskedelem eltérő volt a való világban történő utalásoktól, és a Game Boyon ez nehezükre esett volna. Túl sok volt az akadály, és inkább azt valósította meg a stúdió, amit a leginkább akart, így kivágták a pénzértékes gondolatukat.
Tomisawa Akihito is erről beszélt: a fejlesztő szerint eredetileg mindegyik városban lehetőségünk lett volna Pokémont vásárolni, úgyhogy elég pénzzel sokat vehettünk volna, de az eredetileg jónak tűnő ötletet kivágták.
