TESZT – Az inXile tavaly durván meglepett mindenkit a Wasteland 2-vel PC-n, főleg a sikeres Kickstarter-kampány után. Ez a játék simán leírható egy modernkori retró Falloutnak. Akik az első két résszel játszottak, tudják, mire számíthanak a Wasteland 2 „rendezői változatában”, amely PlayStation 4-re is megjelent!

Legyünk őszinték: ha nem hozta volna létre az Interplay 1988-ban a Wastelandet, akkor a kilenc évvel később létrejött Fallout sem született volna meg. És most, Brian Fargo, az Interplay, illetve a Wasteland 2-t fejlesztő inXile Entertainment alapítója újra hazatalált. Itt bizony ne számítsunk belső nézetes lövöldére, itt komolyabban kell taktikázni, sőt, hogy őszinte legyek, a kezdőknek nem lesz egyszerű dolga az első órák során.

Taktikázz!

Hogy miért mondom ezt? Nos, a Wasteland 2 egy kőkemény stratégia, ha harcról van szó. Hova lépjünk? Hol támadjunk? Kit támadjunk? Besült a puskánk és ki kéne javítani? Bizony be kell osztani az AP-t, azaz az attack pontokat. Ilyet láthatunk például az XCOM: Enemy Unknownban is, szóval ha az ismerős, akkor ez nem lesz nehezen megszokható. Viszont veszélyben vagyunk: ha a karaktereink valamelyike elfekszik, akkor rövid időnk van arra, hogy talpra állítsuk őkelmét, különben nyugodjék békében, visszahozni őt már nem fogjuk.

A támadásoknál a Director’s Cut újítása a Precision Strike, amellyel adott testrészekre támadhatunk: ha mázlink van, vagy az ellen pajzsa törik el, vagy lebénul! Ismerős a Falloutból, nem?
A játék a kezdőket bünteti, de lassan megérthetjük, hogy ki, hol, mit, merre, és átlátjuk a rácsos csatateret, aztán már oszthatjuk a gyilkokat mindenkinek, beosztván, hogy például ide menjen a mesterlövészünk, a doki ide álljon be, és így tovább.

Ám a türelmetleneknek ki kell emelnem: a csaták lassúak, a fordulatszámot tehát tessék letekerni.
A küldetések között a térképen addig is figyeljünk két tényezőre. A radioaktivitás és a dehidratáció ugyanis nem éppen egészséges hatással vannak karaktereinkre – előbbit egy később megtalálható védőfelszereléssel, utóbbit pedig az oázisokkal tudjuk megoldani.

Karakter

Bár az izometrikus nézet miatt sok jelentősége nincsen, létrehozhatjuk a karakterünket, akit aztán jól be is faraghatunk a mi ízlésünkre, persze nem szó szerint. Négyet is megalkothatunk, akiknek akár saját háttértörténetet is összeeszkábálhatunk, illetve hajszíntől arcon át testtípusig kb. a megszokott dolgot állíthatjuk be rajtuk… vagy előre létrehozottak közül választhatunk, ha nem lenne kedvünk ezzel időt tölteni.

De állítgatni érdemes, hogy a saját quirkeket (mondhatnám bónuszoknak is) be lehessen remekül lőni, van köztük egy akár orosz rulettnek is nevezhető támadás, amely ha szerencsénk van, egy ellenfelet csap le egy villámmal, ha meg nem, akkor egy bajtársunk nyal be párezer voltot, lol…

Amúgy a történet egy alternatív idősíkon játszódik az Egyesült Államok Arizona államában, illetve később egy másik kelet-USA-beli helyszínen, ahol 1998-ban kirobban egy nukleáris holokauszt, kb. a nullával egyenlővé téve az addigi életet. A texasi és arizonai rangerek után mintázva (igen, Chuck Norris, haladjunk) létrejön a Desert Rangers csapat, hogy a megmaradt emberiségen segítsenek. Az első rész után 15 évvel járunk, ama játék protagonistája, Ace halott, egy új csapat meg azután ered, hogy kiderítse, hogy végül is ki és miért tette el őt láb alól.

Ember és gép eggyé alakul? Ennek a mondatnak a mögöttes tartalmát is nekünk kell kideríteni. Addig viszont jó… hm, úgy lazán 35 óra legalább kelleni fog. Nem viccelek. Annyit azért elmondok a sztoriból még, hogy megtaláljuk, hogy ki robbantotta ki anno a háborút!

Látványra retró

Grafikailag nem éppen valami ütős a játék, holott a Director’s Cut lecserélte a 4.5-ös Unity engine-t az 5-ös kiadásra. Ezt még megbocsátom, hiszen éppenséggel nem akar szép lenni. Egy rohadó, pusztuló világban vagyunk ugyanis, amely a poszt-apokaliptikus látványt mégis jól összehozta. De itt-ott szerintem érezhetően lelassul a játék. Néhol zavaró tud lenni. A hangok tekintetében pedig a nyolcezernél is több extra mondattal megtolt szinkron egész remek, szerintem bőven órákon keresztül hallgatni lehetne csak a hangokat, tetszetős munkát végeztek ezen a téren is!

És miért nem kap kilencest?

Én őszintén nem szeretnék egy nagyítót használni, hogy elolvassam a szövegeket. Néhol hangyaf*sznyi betűméretek vannak, ami azért túlzás! Át kellene ezeket méretezni, mert ez a játékélményt és a hangulatot egyaránt letolja. Na meg az, hogy néhol az AI útkeresése egy kicsit meghülyül. Ezt szoknom kellett és egy idő után inkább a várakozás felé böktem… pedig mégis az átszabott és többnyire remekül átlátható kezelőfelület és a menürendszer rendben van. Ezek a feltűnő dolgok választják el attól, hogy műfajtól függetlenül mindenkinek bátran ajánljam a Wasteland 2-t.

Megér egy próbát!

A Wasteland 2 nem könnyű, de egy régi műfajt támaszt fel immáron konzolokon is. A gondolkodásét. Stratégiával nyakonöntött bátor, poszt-apokaliptikus stratégia egy remek történettel, korrekt audióval és minimálisan is, de elavult látványvilággal. Multi nincs, itt csak szólózni lehet, de mire végigérünk, talán megszeretjük a műfajt. A kezelés sikeres konzolra ültetése és a tartalmas játékmenet pedig talán a maradék kételkedőket is meggyőzheti.

-V-

Kiadó: Deep Silver

Fejlesztő: inXile Entertainment

Stílus: Körökre osztott akció-RPG

Megjelenés: 2015. október 16. (PS4)