SOROZAT KRITIKA – Mikor a Netflix és a Marvel bejelentették, hogy közös útra lépnek, és elkészítenek négy, különálló sorozatot egy csapat C-kategóriás Marvel hősről, majd végül kapnak egy óriási Avengers-szerű közös történeti szálat nem kevés aggodalommal tekintettem a közelgő jövő elé. A szkeptikus hozzáállásom sokáig meg is maradt a sorozatokkal kapcsolatban, de az új, érdekes karakterek, amik ezzel csatlakoztak a Marvel „mozi-univerzumához” mégis kellőképp érdekesnek és szerethetőnek bizonyultak.

Miután sikeresen átestem a Netflix féle Daredevil első évadján, majd az előző hónapban egyetlen nap alatt megettem a második évadot már elmondhatom, hogy ez lett minden idők legjobb szuperhős sorozata. Amíg a S.H.I.E.L.D Ügynökei egy erős „elmegy” kategóriát képvisel a szememben, és nagyon kevés értelmes rosszfiút vonultat fel, addig a Daredevil már az első évaddal, és Vincent D’onofrio-val sikeresen megvett kilóra.

„Én vagyok az éjszaka.”

Szóval mi is pontosan Daredevil? Először is egy elbukott Ben Affleck filmben ismerhették meg a mozi-kedvelők, ami nem csak Daredevil alakját mutatta be, de felkonferálta Elektra karakterét is. Ahogy a képregényben is, úgy a sorozatban is Daredevil leginkább egy „kicsit-csóróbb” Batman-nek látszik, néhány kényszerű történeti módosítással. Matthew Murdock egy védőügyvéd New York-ban. Legalábbis nappal Éjjel viszont (nem… nem lesz farkasember) ő Daredevil, egy mitikus hős, aki az utcákat járva segíti a polgárokat, ha azoknak szüksége van rá.

Úgy hangzik, mintha tényleg a Batman alapjait fektettük volna le, de van egy kulcsfontosságú eltérés a DC és a Marvel hősei között, ami pedig nem más, mint, hogy Daredevil sokkal emberibb, sokkal valóságosabb.  Persze egy NYC-beli ügyvéd sem semmi, de ő nem multimilliomos high-tech cuccokkal felszerelve és mesebeli járgányt hajtva, aki minden egyes szereplésével új gyerekkort kap. Nem, ő egy vak pasas aki otthon van a harcművészetekben, aki folyton a csőd szélén táncol, és még el is verik őt. Ebből látszik, hogy az ő karaktere sokkal emberközelibb, mint Batman figurája.

Attól, hogy vak, még képes felvenni a harcot a rosszakkal, de a széria folyamán nem sokat fejlődik, és úgy érződik egy-egy epizód, ami gyakorlással megy el nem ártana, hogy ne kelljen megnéznünk Matthew Murdock kiütését újra és újra.

Korrupció…

Az első évad felépítette a világ alapjait NYC-ban, ezalatt pedig több ponton még az alapanyagát is sikeresen túlszárnyalta. A korrupció megnyilvánulása nagyon hatásos, láthatjuk ahogy embereket dobnak az utcára otthonaikból. Daredevil és Karen Page (Deborah Ann Woll) útjai összefutnak, majd onnan követi főhősünk a kusza ösvényt egészen Kingpin-ig. Amíg ez a történet fő szála, addig rengeteg al- történeti szálat követhetünk végig, amik más sorozatokat is érintenek, így kanyarintva az egész univerzumot egyre közelebb a végső eseményekhet, amiben összeállnak a szériák karakterei, és együttesen megalapítják a The Defenders-t.

Jó látni ahogy az egyik sorozat eseményei kihatással vannak a többire, mint az Iron Fist, vagy a Luke Cage. Van néhány ballépés is sajnos, ami a sorozatot övezi, ilyen példának okáért, hogy Black Sky már két évad óta várat magára. Ilyen hiba még a többször fejét felütő középszerű alakítás is, ami a Foggy-t alakító színész esetében figyelhető meg a legjobban. Ez a második évadban azért frusztráló, mert az elsőben sokkal minőségibb alakításokkal szembesülhettünk.

Az első évad lezárása adja meg a megfelelő teret az eseményeket követő sorozatoknak, mint a Jessica Jones, Luke Cage és persze Iron Fist. A második évad egy kicsit már keményebb, és istenem, ha valaha egy sorozatról azt gondoltam, hogy a 10-es skálán 11-es pontszámot ér, akkor ez az.

… és erkölcs

Amíg Ben Affleck és a 2000-es években játszódó Daredevil film nem volt rossz (a rajongók egy részének e-téri igényeit kielégítette), addig egy orbitális hibát vétettek azzal, hogy a The Punisher karakterét Thomas Jane-re szabták, aki komikumot csinált az egyébként kő-kemény figurából. A rajongók nagyobb része már régóta várt egy olyan produkcióra ami normálisan kezeli a karaktert… és igen! Végre megcsinálták!

Számomra kicsit nehéz komolyan venni egy olyan embert, aki fog néhány fegyvert és kicsinálja a komplett maffiát (és egyszer ugye még a Marvel univerzumot is megölte), Frank Castle viszont egy mumusként állította be a Megtorló alakját. Kicsit közelebb kerülhetünk hozzá, megismerhetjük a gondolkodás módját, és minden cselekedete megalapozott. Úgy sétál majd végig a bűnszervezeti tagok holttestjein, hogy végre megbékélhet, megbosszulta családját.

A második évad alapjaiban sokban hasonlít az elsőhöz, mégis lenyűgöző, hogy mégis miket tesz le önállóan az asztalra. A harcjelenetek jobbak, sokkal brutálisabban megkonferáltak mint az elsőben voltak. A Megtorló jelenetei hihetetlenül jók, Foggy Nelson is sokkal jobban játszott az utóbbi évadban. Karen Page kevésbé tűnik ki, helyette sokkal nagyobb fókuszt helyeznek a belépő Elektra karakterére, ami Matthew Murdock életét még komplikáltabbá teszi.

Nem szeretnék túl sokat elárulni a történet részleteiről, a legjobb élményt nyújtja a stílusában, ami valaha TV képernyőt ért.

Az a bizonyos 26 óra

A Daredevil első és második évadja egy adrenalinbomba. Ha szereted a remek harcjeleneteket (nem kókler harcművészmozgással), komplikált történettel akkor ezt a sorozatot neked találták ki. Minden akciót reakció követ, minden esemény egy másikat vonz, és minden cselekedetnek már előre érezhetjük a súlyát. Ellentétben a CW sorozatával, A zöld íjásszal, vagy a Flash-el, a Daredevil sokkal valósághűbb, földhözragadtabb.

Szeptember 30.-án, 2016-ban végre Luke Cage is megérkezik, aztán végül Iron Fist is befut, végül pedig eljönnek a védelmezők, szóval lesz mit néznünk a jövőben azokon az alapokon, amit a Daredevil helyezett el.

-Dante-