Phil Harrison igencsak bizakodó.

Harrison, aki korábban az Atari, a Sony és a Microsoft berkein belül is megfordult, a GamesIndustrynak adott egy interjút: „Egy aranykor [következik], ahol a platformok demokratizálódnak, és a technológia, amivel tartalmakat lehet létrehozni, hasonló változáson megy át. Amikor elkezdtem [az iparban dolgozni], a fejlesztési büdzsé 80%-a a 3D-s engine-ed megalkotására ment el, és ezt minden egyes újabb játéknál meg kellett lépni. Ez olyasmi, mintha egy filmkészítő eldobja a Panavision kamerát, majd feltalál egy újat a következő filmjéhez.

Eljutottunk arra a pontra, amikor a felhasználók elérése, az eszközök, a terjesztés és egy online szolgáltatás felállítása adott. Most már azon gondolkodhatunk, hogy mi történik, ha nagyon is hihető világaid, grafikád van kidolgozott, szofisztikált mesterséges intelligenciával – mi történne, ha ezek mind együtt léteznének? Ez egy érdekes jövőkép.

Remélem, hogy ez az átbillenés (ami a TV után a Netflixszel és más streamelő szolgáltatással megtörtént) a játékok aranykorában is bekövetkezik. Remélhetőleg a következő generációs írók és alkotók is hasonlóan gondolkodnak majd.”

Ha nem lesz ebben a bizonyos aranykorban újra és újra kiadott játékokból egy trend, és a kreativitás újra fellobban, akkor örülhetünk. Ha folytatódik az, ami 3-4 éve elkezdődött, nem fogunk sosem továbblépni.