RETRO – Szemet szemért, fogat fogért: így szól az ősrégi mondás és John Coopernek ezt most ismét át fogja élni – csak éppen a másik oldalról. Miután az első részben hősünk lelkes kis csapatával bosszút állt Cooper testvérének gyilkosán, Lester Lloyd Goodmanon, azonban elfelejtkeztek Goodman dühös, bosszú és vérszomjas özvegyéről, aki elrabolja és megmérgezi Cooper egyik emberét, Doc McCoyt. A Helldorado (mely nem azonos Ganxsta zolee és a Kartel azonos című lemezével) ismét a western rajongók szívét akarja megdobogtatni…

A játék előző részének, a Cooper’s Revenge egyik újdonsága a 3D-s nézet volt, azonban azt leszámítva a játékmenet nem sokat változott. Ugyanezt elmondhatjuk a Helldoradoról is: hőseinkkel ismét a megszokott stílusú küldetéseket kell végrehajtani mindig a megfelelő emberünkkel. Ki kell figyelnünk az őrök, őrjáratok útvonalait, a látószögüket és csendben és halkan elintézni őket. Bizonyos helyeken csak akkor tudunk továbbjutni, ha a pontosan azt az emberünket vetjük be, akire szükség van.

A játék azért bizonyos fokú szabadságot nyújt abban a tekintetben, hogy melyik szituáció során kit választunk, de alapvetően akkor tudunk jól érvényesülni, ha mindig megtaláljuk az odavaló emberünket.

A kezelőfelület még azok számára is egyszerű, akik nem játszottak az előző részekkel, bár a teljesen kezdőknek van egy tutorial rész is, úgyhogy senki sem fog elveszni a játékban. Érdemes shortcutokat használni, de aki csak klikkelgetni szeret, az is jól tud érvényesülni.

Emberesebb nehézség

A Cooper’s Revenge-t sokan kritizálták amiatt, hogy túlságosan is könnyű volt: bár a játékmenet a 3D-s grafika ellenére sem változott, ugyanakkor megtehettük azt, hogy ledurrantottunk mindenkit aztán viszontlátás: magyarán teljes egészében kihagyhattuk a taktikai részt. Szerencsére a Helldorado már közel sem csak „Cooper a terminátorról” szól: itt sokkal nehezebb a dolgunk és szó sem lehet róla, hogy mindenkit lepuffantsunk. Gyakran alaposan végig kell gondolnunk, hogy melyik banditát hogyan öljük meg, illetve melyik hősünk milyen speciális képességét használjuk. Ez bizony igen nagy pozitívum és szerintem azok is visszanyerhetik hitüket a sorozatban, aki elvesztették azt a második részben.

Kate szexi harisnyás combja 3D-ben…

A Cooper’s Revenge-nél a 3D-s motor jelentette az igazi újdonságot, amely ugyan nem volt elképesztően kidolgozott, de még sokat dobott a régi izometrikus megjelenítésen. A maga idejében mindenesetre viszonylag szép volt a játék látványa. Ezt ugyan a hardcore Commandos-rajongók egy részre minden bizonnyal nehezményezte, de hát haladni kell a korral és a második részben összességében jól sikerült a 3D-re való átállás.

A folytatásnál azért arra számítottunk – hogyha nem is a 2D-3D váltáshoz merhető, de azért valamilyen grafikai frissülést, javulást tapasztalhatunk a harmadik részben. Nos, a Helldorado grafikáján a legcsekélyebb mértékben sem változtattak – tulajdonképpen ebből a szempontból olyan érzésünk lehet, mintha egy kiegészítővel lenne dolgunk. Mivel az elmúlt idő alatt a játékok grafikájának fejlődése ugye nem állt meg, ezért kicsit csalódás, hogy ennyire nem erőltették magukat a Spellbound fejlesztői. A megjelenített táj, illetve a városok mai szemmel nézve eléggé sivárak, az NPC-k (hőseinket leszámítva) viszonylag elnagyoltak, a textúrák elmosottak. Szerencsére a játék western témája miatt a világos, tarka színek egy kicsit palástolják a motor hiányosságait. Összességében azért a Helldorado nem csúnya, de érződik rajta az idő múlása…

George Clooney a keletnémet western csillag…

A Desperados sohasem a kidolgozott történetével dicsekedhetett és ez erre a részre is igaz. A sztori kicsit gyerekkorom keletnémet westernfilmjeit idézi, még akkor is, ha John Cooper kétségbeesetten próbál hasonlítani George Clooney-ra. A karakterek elég laposak (még akkor is, ha most már 3D-sek…) – még szerencse, hogy a csinibaba miss Kate O’Hara azért valamennyire feldobja a játékot. Mondjuk a nem túl nagy beleéléssel felolvasott angol szinkron és a dögunalmas párbeszédek nem sokat segítenek abban, hogy a legcsekélyebb mértékben is érdeklődjünk a hősök és sorsuk iránt. Sok szempontból lehet szidni a Kane & Lynch-et, de az biztos, hogy az ottani karakterek zseniálisak voltak, és azután Mr. borzasztóan karizmatikus George Clooney-fejű John Cooper és vidám csapata borzasztóan fantáziátlannak tűnik.

Megfáradt műfaj

A Helldorado legnagyobb problémája azonban nem is unalmas sztori és karakterek, hanem a már ezerszer elsütött játékstílus. A Commandos remek kis játék volt a maga idejében, de a Helldorado – a 3D-t leszámítva, amely másodszorra már szintén nem akkor nagy durranás – nem sokat tesz hozzá a régi játékelemekhez.

Nehéz mondjuk megmondani, mivel lehetne feldobni ezt a megfáradt műfajt… Talán szerepjátékos elemekkel? Vagy jobban kidolgozott, érdekesebb TPS résszel? Esetleg Ghost Recon-szerű csapatmozgatási résszel? A Spellboundnak mindenesetre valamit ki kellene találnia, mert ha negyedszerre is ugyanezzel jönnek elő, a következő Desperados totális érdektelenségbe fullad majd…

-BadSector (2007)-

Kiadó: 1C Company

Fejlesztő: Spellbound Entertainment AG

Stílus: Akció, stratégia

Megjelenés: 2007