RETRO – Csak nem akarja feladni az Activision a képregényhősös filmek alapján készült szánalmas játékadaptációit. A PC-n rettenetesen gyökérre sikeredett SpiderMan 2 után itt a Fantastic Four, amelyben számomra egyedül az a „fantasztikus”, hogy miért nem rúgják már végre ki a cégtől azt a pár balfékeket, akik ilyen játékok gyártására engedélyt adnak.

Amíg egykor C64-en és Amigán a legjobb játékok készültek belőlük, napjainkban már szinte lejáratja magát vele, aki szuperhősös gémeket vásárol. Lelki szemeimmel szinte látom azt a szerencsétlent, aki ilyesmire adja a fejét: szégyenkezve dugja a kabátja alá, vagy süllyeszti el a táskájában a megvásárolt dobozkát, elkerülvén az üzletben álldogáló jobban értesült gémerek gúnyosan elnéző mosolyát. Még komikusabb, hogy éppen egy ekkora cég, mint az Activision járatja le magát újra és újra ezekkel a címekkel. A Fantastic Four pedig – nem túl meglepő módon – folytatja a hagyományokat…

A csodálatos négy

Pedig az alapelképzelés nem volt rossz, hiszen egy echte beat-em-uppal van dolgunk, ezekből pedig PC-n manapság elég gyér a választék. Az eredeti, Jack Kirby és Stan Lee által készült képregények, illetve a belőle készült, nálunk is nemrég vetített filmből ismerős lehet az alapszitu: négy jó barát szuperhőst irányíthatunk, akik mindannyian különféle természetfeletti képességekkel rendelkeznek.

A nevében inkább egy agyonreklámozott mosogatószert idéző Mr. Fantastic például gumiként tudja deformálni magát, hogy messze lévő tárgyakat is elérjen, illetve távolról végezzen ellenségeivel. Invisible Woman (róla mondjuk egy folttisztító neve ugrik be) láthatatlanná tud válni és megfagyasztja az ellenségeit, de közelharcban elég gyenge, a Human Torch hihetetlenül gyors és felgyújtja őket, a The Thing pedig egy hatalmas monstrum, aki… jó nagyokat üt és az fáj. A játék során állandóan csere-berélődnek a hősök, így mind egyikhez szerencsénk lesz. Időnként egyszerre két hírót is irányíthatunk, és váltogathatunk köztük, bár ennek sok értelme nem lesz…

A szükséges plusz

Mindegyik hős egyenként háromféle „kozmikus energiát” képes felszabadítani, illetve különféle kombókra is képesek. Előbbiek használata sokkal könnyebb, mint a billentyűzetet csépelni a kombókhoz, de ezekhez sok energia kell. Még „szerencse”, hogy energiát játszi könnyedséggel nyerhetünk a tömérdek rosszfiú elcsépeléséből, illetve a különféle tárgyak szétveréséből, így tulajdonképpen felesleges is a kombók használata. Hamar rá fogunk arra is jönni, hogy a nyers erőt a játék sokkal inkább jutalmazza, mint a trükközgetést, így gyakran még a spéci energiát sem feltétlen kell használni.

A Fantastic Four legnagyobb hibája azonban a borzalmasan tré irányítás és kameranézetek. Nagyon nehéz egyáltalán kijelölni valakit, nemhogy arra lenne időnk, hogy a célpontok között váltogassunk. Ehhez jön hozzá, hogy a saját és az ellenséges karakterek is hajlamosak beragadni a tereptárgyakba, úgyhogy hőseink vezetgetése nagyobb kihívást jelent, mint maga az adok-kapok.

Szürke is beautiful?

Sok jót nem lehet elmondani a játék grafikájáról sem. Bár elég sok mindent szét lehet verni magunk körül, de a tereptárgyak, és általában véve a környezet annyira szürke, unalmas, fantáziátlan, mintha mondjuk a Kórház a város szélén, vagy a Szomszédok egyik epizódjában járnánk. Az épületbelsőkben minden szoba annyira egyforma, hogy egy kiadósabb „fájting” után az ember könnyen eltévedhet, és semmilyen térkép nem segíti a továbbjutásban.

Elég gyenge a játék fizikája is: ezt különösen akkor lehet észrevenni, ha nagyobb tárgyakat (például egy autót) emelünk fel, hogy a tömegbe hajítsuk. Érdekes, hogy legalább ezt meg tudták oldani a korábbi szuperhősös játékban, a Hulkban. Nem tudom, itt miért volt ez annyira mission impossible…

A hanghatások is meglehetősen szegényesek, ezt a készítők azzal próbálták palástolni, hogy legalább az eredeti színészek adták a karakterekhez a hangjukat. Mivel egyikük sem valami igazán jelentős, rangos sztár, így nem hiszem, hogy az Activison-nek sokat kellett volna könyörögnie nekik… A Fantastic Four szinte mindenben a közepes alatt teljesít egy fokkal. Nem elviselhetetlenül gyenge, és a szintén nem Oscar-gyanús film után el lehet vele ökörködni, de hosszú távon még ebben a mostani nyári uborkaszezonban is csak mazochistáknak tudom ajánlani.

-BadSector-(2005)

Kiadó: Activision

Fejlesztő: 7 Studios

Stílus: Akció beat ’em up

Megjelenés: 2005.06.28