Menu

The Sims 2 – Nagy generációk [RETRO – 2004]

RETRO – Emlékszem, egyszer régen olvastam valahol egy interjút a készülőfélben lévő Baldur’s Gate II-vel kapcsolatban. Az újságíró megkérdezte, hogy lehet-e majd enni a BGII-ben, mire a Black Isle-os arcok gúnyosan csak ennyit válaszoltak: „Nem, nem lehet enni, sőt tudod, még a WC-re sem fogsz kimenni.” Aztán fél évre rá jött egy játék, ahol kimehettél a WC-re, lehúztad, kezet mostál, és soha életedben nem találkoztál egyetlen vörös sárkánnyal sem. Úgy hívták, hogy The Sims, és világsiker lett…

A történelem vérzivataros évszázadaiban oly sokféle életfelfogás, vallás, államhatalom hatott a szegény polgárokra, közemberekre és parasztokra, arra próbálva rávezetni őket, hogy hitbuzgóak legyenek, fogadják el az urak és a papok hierarchiáját, hiszen a túlvilágon majd elnyerik méltó jutalmukat…

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Ugyanezek ellen az „államilag támogatott” filozófiák ellen rengeteg lázadó mozgalom indult több-kevesebb sikerrel, az egyén akaratát érvényesítő életfelfogás először csak a huszadik században, leginkább az USA-ban és Nyugat-Európában nyert teret igazán.

És hogy miért kezdem ezzel e kissé történelemlecke-ízű bevezetővel a The Sims 2 es cikkemet? Nos, a Maxis legújabb üdvöskéjében pontosan az előbb említett filozófiát kell követniük az általunk menedzselt emberkéknek: karriert építeni, családot alapítani, egzisztenciális céljaikat teljesíteni – hogy boldogak lehessenek, és elmondhassák: teljes életet éltek. Elvégre az élet oly rövid: ezt ezúttal a legújabb Sims-ben is tapasztalni fogjuk…

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Generációs problémák

Bizony, a Sims 2 -ben végre-valahára nem örökké élő „highlandereket” fogunk irányítani, hiszen a játék legfontosabb újítása, hogy egész generációk: csecsemők, kisgyerekek, kamaszok, ifjak, felnőttek és idős simek várják az életvitelükre vonatkozó bölcs utasításainkat.

Ha tehát kedvünk van hozzá, simjeinknek akár teljes életpályáját is egyengethetjük, születésüktől a halálukig. Természetesen ez nem valós időben zajlik, hiszen akkor mi is követnénk őket a koporsóba, hanem mindegyik simnek „napokban” mért életszakaszaik vannak. Ezt a készítők arányosan úgy próbálták beosztani, hogy egyrészt hozzávetőlegesen megfeleljenek a valóságos korszakoknak, másrészt azt is figyelembe vették, hogy azért a „magatehetetlenebb” évek hosszú távon kicsit unalmasak.

Így tehát a csecsemőkor csak két napból áll, a kisgyerekkor ötből, a tíz év körüli időszak nyolc napig tart, a kamaszkorszak 15ig, a felnőttkor harmincnapos (ez a leghosszabb), az időskor pedig addig, amíg emberkéink az örök sims-mezőkre nem lépnek. Hogy milyen sokáig élnek, az sok mindentől függ – többek között attól, hogy mennyire éltek teljes és boldog életet.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Volt gyerekszobád?

A generációváltás önmagában csak egy jópofa ötlet lenne, ám a játék igazi „lelke” a nemzedékek különböző és változatos lehetőségeiben, tevékenységeiben, szükségleteiben és életcéljaiban rejlik. A kis csecsemők természetesen teljesen magatehetetlenek, és a felnőttekre vannak utalva, hogy azok alapvető igényeiket kielégítsék. A kisebb családokban tehát nagyon ügyesen be kell osztanunk, hogy éppen melyik szülőnek van több energiája, hogy a gyerekkel foglalkozzon.

Ez elsőnek mindössze apró részletnek tűnik, mégis nagyszerűen mérhető rajta, hogy a The Sims 2 sokkal jobban próbálja a valós élethelyzeteket szimulálni, mint jóval „mesterkéltebb” elődje. A gyereksíráson túl ugyanis csemeténk nevelésének minden apró mozzanatára ügyelnünk kell, és mint a valós életben, szülő simünk itt is igencsak meg fogja sínyleni a „gyermektartás” fárasztó momentumait. Persze fogadhatunk dadát, de akkor az oly fontos szülő–gyermek kapcsolat esetleg nem alakul elég harmonikusan, ez pedig negatívan befolyásolhatja emberpalántánk későbbi életútját.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Ezzel elérkeztünk a Sims 2 másik lényeges játék-strukturális újításához: az egymásra épülő életszakaszokhoz. Simjeink ugyanis akkor tudják igazán sikerrel venni az élet akadályait, ha az előző korszakukból „kihozták a maximumot”. Tehát aki boldog és teljes gyerekfiatal- vagy felnőttkort élt, az a következő életszakaszba lépve lényegesen nagyobb aktivitással és jókedvvel felel meg a későbbi kihívásoknak, valamint kevésbé rontják el a kedvét az élet apró nyűgjei (a jól ismert „éhség”, „fáradtság” és a többi mutató).

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

„Az élet célja semmi más…”

Ehhez azonban meg kell felelnünk a már említett „életcéloknak”, amelyek teljesítése a Sims 2 harmadik legfontosabb újítása. Derék polgárjainkat ugyanis az teszi tartósan és valóban boldoggá, ha a karakterük „típusától” függő kitőzött feladatokat teljesítik. (Az aspirációs „alapjellemekről” a dobozban olvashatsz.)

Ezek egészen apró és jelentéktelennek tűnő dolgok is lehetnek, mint például egy egyszerű beszélgetés szeretteikkel, vagy egy különlegesen finom étel elfogyasztása, de olyan fontosabb célkitűzések is felmerülhetnek bennük, mint például, hogy fejlődjenek karrierjükben, illetve anyagiakban vagy tudásban gyarapodjanak. Az életcélok mellett emberkéink félelmei is jelentőséggel bírnak: ha netán olyan esemény következne be, amelytől rettegnek (visszautasítás, tőz, szeretteik elveszítése), az igen negatívan hathat (akár hosszú távon is!) az aspirációs szintjükre, vagyis általános lelkivilágukra.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Ez nem is csoda, hiszen simjeink érző lények, ezért a pozitív célkitűzésekhez tartoznak a különféle romantikus és érzéki vágyak is. Indíthatunk például olyan fiút vagy lányt, aki a párkapcsolatokra van kihegyezve, és legszívesebben minden csinosabb ellenkező neművel hancúrozna egyet az ágyban. (Illetve itt sincs kizárva az azonos nemek kapcsolata, hasonlóan a Singles-hez.)
Az ágyjeleneteket ilyenkor különálló kis filmszerű, humoros animációk keretében nézhetjük végig. (Szép technikai bravúr, hogy simjeink általunk kreált valódi modelljei szerepelnek ezekben, a más játékokra ilyenkor jellemző előre felvett jelenetek helyett.)

Életcéljaik elérése emberkéinket hosszú és rövidtávon is boldoggá teszi: előbbi a már említett „életút” szempontjából fontos, a másik pedig az „aspirációs szintet” növeli. Ez utóbbi hasonlít az első Sims-ből már ismerős és itt is szereplő „hangulatméterhez” (amely a táplálkozási, tisztálkodási és egyéb szükségletek kielégítettségi fokát jelzi), viszont az új mutató ereje sokkal erősebb a réginél. Ha egy karakterünk ugyanis éppen boldog, mert sikerült pár célkitűzését egymás után elérnie, akkor nem törődik vele annyira, hogy ő most éppen éhes, fáradt vagy piszkos, épp ezért figyelnünk is kell, nehogy véletlenül totál kiüsse magát, mondjuk éppen munkába menetel előtt.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

„Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás…”

Ha már a mindennapi robotnál, illetve a pihenésnél tartunk, érdemes egy kicsit itt is elidőznünk, hiszen az első Sims sztahanovista életfilozófiája (hétvége nuku, pihenő csak módjával, meló pedig dögivel) volt az egyik legjobban kritizált szempont Will Wright csodájában.

Ami elsőre pozitív változásként rögtön feltűnt, az a lassabban múló idő: így mindjárt „több” időt tölthetünk otthon, nem kell annyira frászban lennünk a munkába szólító, a ház előtt megjelenő autó miatt. Ha egy jó ágyat veszünk, akkor bőven kialhatjuk magunkat ahhoz, hogy a munka mellett is legyen rengeteg időnk otthon fejlődni és szórakozni. Ezáltal szinte már fel sem tűnik annyira, hogy végre hétvégét, illetve szabadnapokat is kapunk. Az, hogy mikor és mennyit maradhatunk otthon, voltaképpen a karrier típusától függ, de persze ésszerű szabályokat is felfedezhetünk: az iskolásoknak például a hétvége mindig kötetlenül eltöltött szombatot és vasárnapot jelent.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

A szabadnapok minden sim számára máskor érkeznek el, ami abból a szempontból hasznos, hogy ha nagycsaládban élünk, akkor mindig más marad otthon takarítani, a gyerekkel foglalkozni, vagy más teendőket elvégezni. Sajnos a munkahelyre még most sem kísérhetjük el embereinket, emellett pedig a munkák sem túl nagyszámúak, mókásak vagy eredetiek. Látszik, hogy az EA a kiegészítőkre tartalékolt… (Erről majd még később.)

Természetesen bizonyos időközönként vagy fejlettségi állapotban most is előléptetik őket, ami automatikusan fizetésemelést, illetve egyszeri bónuszpénzt jelent. Újdonság viszont, hogy olykor-olykor egy fontos munkaszituációba kerülnek, ahol választanunk kell két lehetőség közül: ezt egy előbukkanó kis szövegablakban felvázolva olvashatjuk el. A jobbik döntés akár előléptetést is jelenthet, a rosszabbiknál viszont nem ritka a lefokozás vagy az egyik képesség elveszítése.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a választás sohasem egyértelmű, sőt néha még illogikus is, úgyhogy én személy szerint meglehetősen rühelltem ezeket. Végül – mint az életben – idősebb éveinkben nyugdíjba mehetünk, bár ez nem kötelező. Ilyenkor naponta kapjuk a nyugdíjat, ami nyilván csak a töredéke eddigi fizetésünknek.

Őszintén szóval én éppen ezért nem sok értelmét látom a visszavonulásnak, kivéve akkor, ha kiskorú gyerek van a háznál, akire felügyelnünk kell. Ilyenkor persze jó a nagyi, papi a háznál, aki állandóan pátyolgatja a csemetét. No persze akkor is felesleges tovább dolgozni, ha már igencsak van mit a tejbe aprítanunk, és szép, nagy, gazdagon bútorozott palotánk van, persze csak azért, hogy a Sims 2 grafikája igazán érvényesülni tudjon…

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

„Mi ügyelünk a részletekre”

Az első Sims talán az egyetlen olyan játék volt, amelynek megjelenítése a legkisebb mértékben sem érdekelte a rajongókat: az izometrikus ábrázolás sokáig megfelelőnek számított – nem panaszkodtak miatta, igaz, nem is dicsőítette senki. A Sims 2 ehhez képest rendkívül látványosnak számít, ám mégis megőrizte „szerényebb” stílusát, ami leginkább a hétköznapi környezetből fakad.

Minden rendkívül aprólékosan ki van dolgozva, de az állunk azért biztonságban marad a leeséstől – legalábbis, ha az azonnal a képünkbe ordító, Doom 3 verő szuperlátványos effektusokra számítunk. Azt, hogy a játék mégis mennyire döbbenetesen kidolgozott, az apró részleteken fogjuk észrevenni. Nagyon tetszik például, ahogy a hatalmas tükrök tökéletesen visszaadják az előtte mozgó, élő környezetet – ez egy FPS-ben vagy TPS-ben persze megszokott, de egy ilyen típusú játékban megérdemel egy mezei piros pontot.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Emellett elismeréssel csettintettem azért is, hogy minden egyes étel (van egy pár!) elkészítésének animációja (a chili con carnét lábosban főzik, a sütni való húst berakják a sütőbe, a palacsintát kisütik, és így tovább), valamint megjelenítése olyan, mint a valóságban! Amitől pedig végképp hátast fogunk dobni, és könnyesre röhögjük majd magunkat (nem feltétlen ebben a sorrendben), az a karakterek animációja!

Egyszerűen fergeteges, ahogy simjeink beszélgetnek, vitatkoznak, ásítoznak, nevetgélnek (különösen, amikor egy sikeres vicc elmesélése után otthagyom az egyik sims-szel a másikat, aki csak nem bírja abbahagyni az egyre hangosabb nyerítve röhögést), féltékenységből pofozkodnak, ha koszosak, undorodva megszagolják saját magukat és egymást is, a kondigépet használva majd becsinálnak, annyira erőlködnek – és még sorolhatnám a tengernyi kiválóan ábrázolt viselkedést és ellesett életpillanatot. Már önmagában ezzel is egyértelműen bealázta az egyébként némileg szebben kidolgozott, ám sokkal sterilebb és élettelenebb Singles-t a Sims 2!

Azt hiszem, ez az a pont, ahol szerintem mindenki hajlamos beleszeretni a játékba – félve megkockáztatom, hogy még azok is, akik eddig teljes szívükből utálták az első részt. Azt, hogy az animáció mellett a játék grafikája mennyire ütős, azon vesszük észre, hogy egyre több drága bútort és háztartási, elektronikai eszközt vásárolunk kedvenceinknek, illetve magát a házat átalakítjuk, esetleg a kezdeti vityillóból egy előre megépített luxusvillába költözünk. De az igazi Kánaán persze majd akkor érkezik el, amikor végre kijönnek az add-on lemezek…

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

„I want it all, I want it all, and I want it now!” (Queen)

No igen, az add-on lemezek… Nos, nem tudom, hogy megfeddjem-e az Eletronic Artsot, vagy megértően bólogassak bravúros üzletpolitikája miatt, de tény és való, hogy a Sims 2 nagyjából a legelső, kiegészítő lemezek nélkül részhez hasonlít a különböző tárgyak és életvitelbeli lehetőségek tekintetében… Tehát mindenféle vakációzást, diszkózást, varázsolgatást és egyéb olyan mókás pluszt, amit az add-onokban tapasztaltunk, szépen el lehet felejteni, ezeket (vagy az ehhez hasonlókat) majd külön meg kell venni a második részhez elkészített kiegészítőkben.

Az EA részéről persze „érthető” (vagy legalábbis kiszámítható…) ez a hozzáállás, de azért mégis kicsit mellbevágó, hogy amikor már éppen megszoktuk a kiegészítőkben ezt a rengeteg Sims 1 -es lehetőséget, akkor a 2 -ben ezen a téren – bizonyos tekintetben – visszatérünk nagyjából az első rész elejéhez. Kíváncsi vagyok, hogy körülbelül ugyanezeket a pluszokat kapjuk-e vissza az addonokban, vagy teljesen újakat találnak ki a fejlesztők?

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Ha már a negatívumokról írok, akkor meg kell említeni a simek útvonalkeresését is: ez a játék egyetlen olyan része, amelyen tényleg totálisan felidegesítettem magam. Képzeljétek el a szitut: halálfáradt sim jön ki a retyóról, miközben saját magát majdnem összecsinálós sim menne be oda, ugyanúgy, mint a mögötte kolbászoló, általunk irányíthatatlan vendég. A szűk keresztmetszet az ajtó: derék emberkéink ugyanis az istennek félre nem állnának a másik elől, inkább leállnak cirkuszolni, hogy: „Héló!!! Öreg!!! Játékos!!! Nem tok’ tovább menni aludni, mer’ nincsen hely!!! Érted???” Értem.

Csak közben a WC-re igyekvők is elkezdenek azonnal ugyanígy őrjöngeni, és persze annyi eszük nekik sincs, hogy arrébb álljanak. Mire a WC-zőknek manuálisan kiadom a parancsot, hogy menjenek két lépéssel arrébb, addig fáradt simünk állva elalszik, úgyhogy hiába is küldeném kifelé, előbb fel kell ébresztenem. Mire magához tér, addig már a középső sim bevizelt, és ott kap emiatt ideg-összeroppanást a mosdó ajtaja előtt, mögötte tombol a vendég, miközben óriási „szerencsével” esetleg arra téblábol a gyerek is, hogy kitörő örömmel nagyot pancsoljon apu tócsájában.

Persze azért egy idő után mindenkit a helyére küldök, lemosdatok, feltakarítok, de mire ezzel végzek, az egész család tök depressziós, hullafáradt, és talán már itt is a munka ideje. Na jó, persze most direkt sarkítottam a helyzetet, hiszen ilyen tragikus szituációk nagyon ritkán jönnek össze, de az sajnos tény, hogy az útvonalkeresés elég csapnivaló, és ilyen, esetleg ehhez hasonló bosszúságokhoz vezethet.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Drága simek: éljetek helyettem is!

De a hát játékfejlesztés már csak olyan biznisz, hogy a legkiválóbb alkotásban is maradnak hibák – a Sims 2 azonban a fenti apró negatívumok ellenére is egyértelműen saját műfajának koronázatlan királya. Most persze kontrázhatnátok azzal, hogy nincs is túl sok riválisa, de én erre azt válaszolnám, hogy teljesen felesleges is próbálkozni, egyszerűen lehetetlen felülmúlni másik „életszimulátorral” Wright mesternek és kollégáinak játékát. A készítőknek elképesztő mennyiségű, zseniálisan kigondolt fejlődési lehetőséget, életszerű momentumot és egyéb apró részletet sikerült beleseríteniük ebbe, melyekkel nemcsak egyszerűen felülmúlták az első részt, de igazi időtálló klasszikust is alkottak.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív.

Bizony, be kell vallanom, hogy a Doom 3 -ra való rákattanásom ellenére annyira át tudtam állni a Sims 2 re, hogy szinte szimbiózist alkottam a számítógéppel és székemmel. Komolyan: napokig szinte szólni sem lehetett hozzám, teljesen antiszociális lettem, csak hogy emberkéim szociális mutatója a maximumon legyen, ki sem mentem vacsorázni, nehogy a simek éhesek maradjanak, de még a háttérben lévő televíziómat is lekapcsoltam, nehogy bármi elterelje a figyelmemet alacsony „fun”szintű embereim megfelelő tévéztetéséről.

Na jó, nyilván érzitek a költői túlzást, de az ténykérdés, hogy a Sims 2 hihetetlenül addiktív. Ez nem az a játék, amelyhez csak úgy le lehet picit ülni, amíg nem jön a Half- Life 2. Ha egyszer elkezded, hamar azon veszed észre magad, hogy már hajnali öt, és még mindig azon gondolkodsz, érdemes-e emberkéddel felmosni a WC-t a takarító-skill fejlesztésére, vagy inkább aludni küldöd őkelmét, hogy másnapra legalább ő biztosan kipihenje magát…

-BadSector-(2004)

Pro:

+ Zseniális és jól illeszkedő újítások
+ Poénos és kiválóan kidolgozott animáció
+ Elképesztően aprólékos grafika

Kontra:

– Útvonalkeresés
– A kiegészítőkre még várni kell…


Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Electronic Arts

Stílus: Sims-ulátor

Megjelenés: 2004. 03 16

RETRO - Emlékszem, egyszer régen olvastam valahol egy interjút a készülőfélben lévő Baldur’s Gate II-vel kapcsolatban. Az újságíró megkérdezte, hogy lehet-e majd enni a BGII-ben, mire a Black Isle-os arcok gúnyosan csak ennyit válaszoltak: „Nem, nem lehet enni, sőt tudod, még a WC-re sem fogsz kimenni.” Aztán fél évre rá jött egy játék, ahol kimehettél a WC-re, lehúztad, kezet mostál, és soha életedben nem találkoztál egyetlen vörös sárkánnyal sem. Úgy hívták, hogy The Sims, és világsiker lett… A történelem vérzivataros évszázadaiban oly sokféle életfelfogás, vallás, államhatalom hatott a szegény polgárokra, közemberekre és parasztokra, arra próbálva rávezetni őket, hogy hitbuzgóak legyenek,…
A Sims 2 pontosan olyan lett, amilyenre számítottunk: svájci óra pontosságával kidolgozott életszerű játékelemek, zseniális újítások tömkelege, hasfalszaggatóan mókás animációk, egyszerre komplex és mégis könnyedén kezelhető játékmenet. Várjuk az add-onokat!

The SIms 2

Játékélmény - 9.2
Grafika(2004) - 9.1
Életszerűség - 8.6
Zene/Audio - 8.4
Hangulat - 9.4

8.9

KIVÁLÓ

A Sims 2 pontosan olyan lett, amilyenre számítottunk: svájci óra pontosságával kidolgozott életszerű játékelemek, zseniális újítások tömkelege, hasfalszaggatóan mókás animációk, egyszerre komplex és mégis könnyedén kezelhető játékmenet. Várjuk az add-onokat!

User Rating: 5 ( 1 votes)

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu