RETRO – Nagydarab, zöld testű, és mindenkinek szétüti a száját, aki be mer neki szólni. Nem, ez nem Boe a lapleadás napján, hanem Bruce Banner, alias „Hulk”, aki a Pókember, Batman és Wolverine után megpróbálja azt, ami elődeinek PC-n nem igazán sikerült: ő végre sikeres szuperhősös játékban akar szerepelni…

Úgy tűnik, az idei év a mozikban aszuperhíróké: Daredevil és Wolverine után hamarosan nálunk is vetítik a „hihetetlen Hulk”, vagyis a „nagydarab zöld ember, aki csúnyán néz és még csúnyábbakat üt, de azért jó arc” kalandjait feldolgozó filmet. A mozibeli élményeimről sajnos még nem tudok nyilatkozni, mivel szép kényelmesre véve az iramot, a magyar filmforgalmazó még nem hozta be hozzánk, ellentétben a játékadaptációval, amely június eleje óta itt figyel kicsiny szerkesztőségünkben. De mi most csak ne foglalkozzunk a magyar film- és játékforgalmazás közötti kapcsolat érdekes vonatkozásaival, hanem lássuk, a nagy Hulk mivel próbálja lepipálni PC-n szuperhősös elődjeit…

Film is, nem is

Úgy látszik, a játékfejlesztők több évtizedes bénázás (tisztelet persze a kivételnek…) után végre rájöttek, hogy ha egy akciófilm adaptációját játék formájában prezentálják a nagyérdeműnek, akkor nem feltétlen okos ötlet, ha ragaszkodnak a film sztorijához… Egy forgatókönyv dramaturgiája ugyanis nem igazán a minél változatosabb, nonstop öldöklésre koncentrál. Már a Spider-Man the Movie-ban is találtunk lényegesebb eltéréseket az eredeti forgatókönyvtől, az X-Men: Wolverine’s Revengeteljes egészében más sztorit tálalt elénk (más kérdés, hogy maga a játék elég gyengusra sikeredett…), nem is beszélve az Enter the Matrixról, amely elegáns és eredeti megoldással egy fajta „side story”t szőtt a film köré.

A Hulk, hasonlóan elődjeihez, szintén csak a fő- és néhány fontosabb szereplő révén kötődik a filmhez, és sztorija egyfajta lehetséges folytatása annak. A történet annál többet merít viszont a képregényes gyökerekből: zöld bőrű hősünk legfőbb ellensége például a „Leader”, de olyan egyéb gonoszokkal is meg kell küzdenie, mint a Madman, Flux, Ravage és Half-Life. (Utóbbi csak druszája a hasonló nevű FPS-nek…) Ezzel a megoldással a készítők végre nem lövik le a film poénjait, így legalább emiatt nem kell arra ébrednünk film közben, hogy barátnőnk oldalba bökdös, hogy már megint elaludtunk, hiszen ismerjük a sztorit kívülről. Jó pont viszont, hogy rengeteg, a film és a játék kötődésével kapcsolatos rövid dokumentumfilmet, valamint egyéb featuret csalhatunk elő egy külön menüből, Hulk szerepében is az őt alakító Eric Banát hallhatjuk.

Ütni jó…

Természetesen a fenti megállapítás csak játékbeli viselkedésünkre vonatkozik… A Hulkban ugyanis a nagy zöld emberrel verekedni tényleg fantasztikus élmény. A készítők tökéletesen át tudták adni, milyen is az, amikor egy dühös óriással több tucat katonát péppé zúzunk, kapukat, falakat törhetünk be egyetlen legyintéssel, oszlopokat téphetünk ki, autókat vághatunk hozzá ellenségeinkhez.

Persze a Hulk jóval több egy túlméretezett, zöld színű óriáscsecsemőnél. Az egyszerű gyepáláson kívül hősünk igen változatos combókra képes, és ezeken keresztül a rajongók minden bizonnyal fel fogják ismerni a képregényekben látható, híres mozdulatait is. Hálistennek a készítők ezúttal nem szúrták el Hulk irányítását sem, így az extrákat könnyedén elő tudjuk csalni az akció, a dobás és más gombok kombinációjával. A könnyű kezelhetőség és Hulk kitűnő vezetgetése nem ment a speckók változatosságának rovására: a Radical Entertainment ezen a téren megváltotta a világot – legalábbis ami szuperhősünk kezelhetőségét illeti…

… Tudósnak lenni nem

Mint minden szuperhősnek, a hihetetlen Hulknak is van egy alteregója, aki teljesen hétköznapi külsővel rendelkezik (persze az amerikai ízlésnek megfelelően nyálasan jóképű) az életben kedves, udvarias, jól nevelt és persze látszólag tökéletesen alkalmatlan mindenféle csodás tettre. Hősünk, Bruce Banner is csak órabérben Hulk, egyébként egy derék fiatalember, aki tudósként keresi kenyerét. A fejlesztők valószínűleg úgy gondolták, hogy az egyszerű Hulk-akció túl primitív lesz a játékosok zömének, így a játékot némi ügyességi kalandelemmel is megspékelték, amikor Peter szerepében, éppen normális mivoltában, különféle lopakodós küldetésekben kell részt vennünk. A játékmenet ilyenkor erősen emlékeztet a Splinter Cellre, a gond csak az, hogy ezeknek a derék radicales srácoknak halvány lila fogalmuk sincs arról, hogyan kell Splinter Cellt készíteni, illetve milyen ismérvei vannak a megfelelő mesterséges intelligenciának.

Ezek az okos kis küldetések ugyanis olyan fokon unalmasak, fárasztóak, frusztrálóak, boszszantóak (és még fokozhatnám a jelzőket, de inkább kíméljük a nyomdafestéket), hogy az ember hamar a pokolba kívánja szegény Peter Bannert, pedig ő nem is tehet semmiről. Nem elég, hogy ilyenkor a pályák szerkezete idegesítően rosszul kidolgozott, a különféle „logikai” feladatok ötlettelenek, de ráadásul Bruce irányítása, alteregójáéval, Hulkéval ellentétben pocsék, és a kameranézetek is sokkal rosszabbak –mintha két külön csapat készítette volna a banneres és a zöld emberes részeket…

Hulk-napok romjai

Evezzünk egy kicsit nyugodtabb vizekre: a játék hangulata például igen kiváló, köszönhetően az eredeti stílusú, a cell shaded technológiára emlékeztető grafikának. Ugyan így a megjelenítés nem a megszokott 3D-s színvilágra emlékeztet, de éppen emiatt sokkal érdekesebb, emellett pedig a fontosabb karakterek kidolgozottságára sem lehet panaszunk.

A (hozzám hasonlóan) destruktív lelkek pedig külön értékelhették, hogy Hulk gyönyörű textúrájú romokat hagy maga után, úgyhogy ha az embernek törni-zúzni támad kedve, és meg szeretné kímélni saját lakása bútorzatát, akkor nincs ideálisabb egy kis hulkozásnál… A grafika nagy erénye még, hogy a középkategóriás gépeken is tökéletes sebességgel fut, úgyhogy ezúttal annak sem kell a kardjába dőlnie, akinek egy ilyen masina figyel az asztalán. Bosszantó viszont, hogy a készítők „okos” kamerája Bannernél pocsék, de még Hulknál sem remekel, és nem tudjuk mi magunk irányítani, úgyhogy nálam megbukott az IQ-teszten…

Láttuk, köszönjük, jöhet a következő híró…

A Hulk azért még mindig az egyik legjobb szuperhősös akciójáték, de bizony ez sem váltotta meg a világot. Nagy kár, hogy a készítők mindenáron Sam Fishert akartak gyártani Bruce Bannerből, mert marhára nem értenek ehhez a játéktípushoz. Ha csak a Hulk-féle „szétcsapok mindent, ami él és mozog” játékmenetre koncentráltak volna, akkor sokkal jobban jártunk volna – még annak árán is, hogy hosszú távon kicsit belefásulhat az ember (illetve a mutáns) a sok gyepálásba.

-BadSector-(2003)

Kiadó: Vivendi Games, Universal Interactive

Fejlesztő: Radical Entertainment

Stílus: Akció

Megjelenés: 2003