RETRO – Kalózok, vívás, szerelem, ármány – mindez Johnny Depp szinkronhangjával megspékelve: mi kell még egy jó kis TPS akciójátékhoz? Csak annyi a necces az egészben, hogy újabb kasszasiker film mozi-adaptációjáról van szó, azt pedig a hagyományőrzés érdekében egyszerűen kötelező hazavágni, nem igaz?

Mindenki számára óriási meglepetés volt, hogy az átlagos humoros kalandfilmnek induló Karib-tenger kalózai mekkora közönség- és kasszasikert aratott, amely ráadásul még a filmkritikusok kényes ízlésének is megfelelt. A sikert persze egyetlen egy színészre vezethetjük vissza: Johnny Depp egyszerűen zseniálisat alakított Jack Sparrow kalózkapitány szerepében, Orlando Bloom és Keira Knightley szinte csak asszisztáltak mellette. A második rész természetesen elkerülhetetlen volt: idén nyáron mutatták be a Holtak kincse címmel ellátott folytatást, amely természetesen ismét minden jegyeladást megdöntött.

Az Obliviont kiadó Bethesda remek üzleti érzékkel úgy döntött, hogy ha már megvette anno a film licencét, akkor csinál még egy játékot az első részből (a második rész jogait már megtartotta magának a Buena Vista). Mivel úgysem olyan jó ötlet egy az egyben feldolgozni egy mozifilm sztoriját, úgyhogy elvileg megvolt rá az esély, hogy még nagyon jó kis játék is kisülhet a teljesen különálló kalandot elmesélő Legend of Jack Sparrow-ból, amelyhez sikerült Johnny Depp szinkronhangját is megszerezni…

Csak állok és kamuzok

Bár a játék pontosan egyszerre jött ki a Holtak kincsével, licenc okokból még csak a leghalványabb utalás szintjén sem fogjuk a polipfejű élőhalott kalózkapitány, Davy Jones nevét meghallani. A sztori szerint Jack kapitány és kovácsmesterből kalózzá avanzsált Will Turner kincsvadászatra indul egy spanyol erődbe, ahol aztán saját társaik elárulják és leütik őket.

A spanyol hatóságok el is kapják hőseinket és mivel a kalózokat kötélen rángatózva szeretik látni, ezért másnap reggel már Jack és Will ott is állnak a bitófa alatt. Jack időt akar nyerni, ezért kötéllel a nyakában régi kalandjait kezdi mesélni (egy „kicsit” elferdítve persze), amelyek során megtudhatjuk, hogy hogyan lett belőle híres kapitány. A történet a Fekete gyöngy átka (az első mozifilm) különböző részleteivel vegyít teljesen új kalandokat: többek között távol-keleten is járunk majd, de még az Antarktiszra is el fogunk jutni hőseinkkel…

A legtöbb új küldetés eléggé „játékízű”, tehát túl sok eredetiséget nem találunk bennük, attól a megoldástól viszont mégis szellemessé válnak, hogy az eseményeket gyakran Jack „megszépített” története alapján játsszuk le, úgyhogy időnként előfordul például, hogy egy mellettünk álló szereplő felkiált, hogy „hé, öreg, én nem is voltam itt!” Sajnos ezekkel a vicces momentumokkal azért elég ritkán találkozunk és a sztori összességében elég száraz és unalmas. Még Johnny Depp hangján is érződik gyakran a mérhetetlen unalom („mégis, mi a fészkes fenét keresek itt, Istenem?” – gondolhatta magában felsóhajtva.

Egyedül nem megy?

A legfőbb hangsúly azonban természetesen nem a mesélésen, hanem a vívós akciórészeken van. Jack, illetve az állandóan mellette küzdő „alkalmi” társai , Will vagy Elizabeth a Pirates!ből ismerős különféle fegyvereket használ: rapier, saber, scimita, scimitar, cutlass, azonban az adok-kapok szinte semmiben sem különbözik, még abban a tekintetben sem, hogy éppen kivel vagyunk.

A játékot szólóban is játszhatjuk, (ilyenkor persze a gép irányítja társunkat) de azért nagyobb fun, ha rá tudjuk venni a barátosnét, hogy megragadja a másik gamepadot (ne tessék rosszra gondolni…), hogy a másik hírót irányítsa. Bár a 7 Studios nem találta fel ezzel a spanyolviaszt, mégis jópofa és PC-n ritkán használt ötlet – reméljük több ilyen többjátékos TPS-sel is találkozunk majd a jövőben.

Sajnos a nagy multis örömet mégis csak lerontja, hogy maga a vívás hihetetlenül primitív. Bár elvileg használhatunk különféle kombókat, de teljesen felesleges ugyanis az ellenséges kalózokat és katonákat teljesen monoton, egyszerű csapkodással is simán le tudjuk kaszálni.

Egyedüli problémát a muskétás egységek okozzák, akik előszeretettel sorozzák a sunyiból szegény Jacket és barátait, de ezek ellen a különfönféle távolról elhajítható fegyverekkel simán tudunk érvényesülni. Összességében a harc borzasztóan „gyógy”, és tényleg az abszolút mazsola játékosok kedvében akartak vele járni a készítők.

A lekaszált ellenségből és különféle kincsesládákból aranyat is zsákmányolhatunk, amit nem a tortugai tőzsdén fogunk befektetni, hanem ezekből tápolhatjuk fel hőseinket különféle újabb és újabb vágásokkal és kombókkal á la Return of the King. Ez mind szép és jó, a gond csak az, hogy az erősebb ütéseken kívül a kombókat úgysem érdemes használni, tekintettel az ellenség harci képességére, illetve maga az irányítás is elég idegesítő.

Hogy a harc egyszerűségét és monotonitását kompenzálják, találunk különféle (nagyon, nagyon idézőjeles…) „ügyességi” és „logikai” elemeket is a játékban (például egy faltörő kossal ajtókat kell feltörni, hurrá…), de ezek is annyira primitívek, hogy nagyon nem fogunk tapsikolni örömünkben, hogy jé, ilyen is van.

„Ó Johhny!” –„Ó Keira!”

A játék grafikájában egyetlen egy elemet lehetne igazi pozitívumként kiemelni, és az a két főszerep fizimiskája, mert ezeket sikerült tényleg tisztességesen kidolgozni. Különösen Jack Sparrow napszítta arcvonásait, enyhén rasztás, hosszú haját sikerült igazán deppesre megrajzolni és az animátorok jól visszaadták a színész állandóan beszívott/berúgott/belufizott, furcsán dülöngélő mozgását is, amelynek szerintem a film hatalmas sikerében is nagy szerepe volt. Will Turner búrájával sincs gond: ő is épp eléggé „bloomy”, és pont olyan buzgón utánozza vívás közben Errol Flynnt, mint a filmekben.

Szegény Kheira Knightley már sajnos kevésbé előnyős külsőt kapott (olyan lett, mint egy fáradt családanya, aki hetente túlórázik a munkahelyén), pedig Depp mánia ide vagy oda, gondolom a férfiolvasóinkat ez mégis jobban mozgatta volna. Minden más játékelem grafikája pedig az „igen gyökér” színvonalat képviseli. A textúrák mosottasabbak, mint a gimiben viselt farmernacóm, és a környezet egyébként is szürke, sötét, homályos, szegényes. A felbontás és egyéb grafikus effektek állítgatását se nagyon keressétek a menüben, mert ha már konzolon ilyen nincs, akkor PC-n ugyan mégis minek bajlódni ezzel – gondolhatták a drága, jószívű fejlesztők.

Szóval erről a játékról is ordít, hogy egy nagy gonddal összecsapott konzolátirat – csak gratulálni tudunk a fejlesztőknekk… A zene eléggé átlagos, a szinkronhangok terén természetesen Johnny Deppet érdemes csak kiemelni, Bloom „dublőrhangja” szódával elmegy, Keira Knightley-t és Geoffrey Rush-t utánzó „színészek” viszont átlagon alul teljesítenek. Emellett hallhatunk még kardcsattogást, „argh matey!” típusú kalóz ordításokat és néhány egyéb effektust is.

Depp ezt letagadhatná

A Legend of Jack Sparrow egy átlagosnál picit gyengébb hack’n’slash gém, néhol közepes, néhol csúnyácska grafikával, és egy unott Johnny Deppel, aki még így fél gőzzel szinkronizálva is elviszi a hátán az egész játékot. Az összekötő sztori egész vicces, de ez sem javít sokat a monoton játékmeneten, a primitív akciórészeken. Egyszerűen érthetetlen egyébként számomra, hogy ebből a témából ennyi idő alatt miért nem lehetett egy Prince of Persia típusú ugrálós, trükközős, puzzle-kkel tarkított gémet kihozni?! Szerintem mindenki jobban járt volna…

-BadSector-(2006)

Kiadó: Bethesda Softworks, Ubisoft

Fejlesztő: 7 Studios, Buena Vista Games

Stílus: akció-kaland, hack’n’slash

Megjelenés: 2006