RETRO – I … AM… BEOWULF!!! – ordítja el magát Ray Winstone hangján a macho viking harcos, aki hatalmas vízi szörnyeket játszi könnyedséggel szúr szemen, más harcosokat tömegével lemészároló rémeknek letépi a karját, egyetlen gyengéje pedig a gyengébbik nem: a meztelen Angelina Jolie úgy csavarja az ujja köré, mintha a saját hajtincse lenne.

A moziban a Beowulf igen jó (bár azért közel sem hibátlan) fantasy CGI animációs filmként hódította meg a nagyközönséget (amelyet valódi 3D-ben szemlélhetünk meg nálunk is), híres sztárokkal (illetve azok CGI-változatával), látványos szörnyek elleni csatákkal és egész érdekes sztorival felvértezve. Ezek után valami igazán ütős akciójátékra számítottam a film alapján.

OK, tudjuk, hogy a játékadaptációk általában eléggé átlagosak vagy ócskák, de a szabályt erősítő kivétel pont a King Kong volt, amelyet ugyanaz a csapat készített, mint a Beowulf-ot. Sajnos minőség tekintetében a Beowulf pont a negatív „tükörképe” a filmnek: van benne pár jópofa ötlet, de összességében egy összecsapott fércmunka.

Hát ez nem a költemény, az biztos…

A játék sztorija teljes egészében a filmre épül, viszont sikerült azt a lehető legkaotikusabban visszaadni, hogy semmit se értsen belőle az, aki nem ment el a moziba. A főszereplő, Beowulf egy szörnygyilkos északi harcos, aki azért látogatja meg a dán királyt és udvarát, hogy megszabadítsa őt egy őrjöngő gusztustalan szörnytől és annak igencsak gusztusos – a szó szoros értelmében démoni szépségű – anyjától (akit a filmben Angeline Jolie alakít).

Angelina Jole a filmben (menj kicsit lejjebb és ne állj le ennél a képnél… 😉 )

Miután megöljük Grendelt, a szexi mama már nem olyan könnyű falat (illetve… épphogy túlságosan is az…): elcsábítja rettenthetetlen hősünket és ezzel a királyság veszedelembe került. Ez annál is inkább aggasztó hősünk számára, ugyanis az ő fejére kerül a korona. Innentől kezdve az egész átmegy káoszba: barbárokkal, majomemberekkel (???), rivális északiakkal és vallási fanatikusokkal kell harcolnunk a játék során.

„Gyerünk ’FIJJÚGG’, SALALA!!!”

A Beowulf sokféle sikeres rivális játékból merít, de egyiket sem képes normálisan lekoppintani. Találkozni fogunk itt Overlord-féle rendkívül suta csapatirányítással, ahol derék és marcona embereinknek hihetetlen komplexitású parancsokat tudunk osztogatni: „legyél dühös!”, „gyere ide!”, „ezt mozdítsd el!”, „most már ne mozdítsd tovább!” és így tovább.

Aztán innen sem hiányozhatnak a szokásos szörnyöléses „jobbra-balra” irányban végrehajtott mozdulatok, mint a God of War-ban. Ez mind szép és jó lenne, a gond csak az, hogy a harc leginkább agyatlan öldöklésnek fogható fel, ahogy ész nélkül kell csak nyomkodnunk a gombokat a tömegmészárláshoz.

Ubi, ezt nem kellett volna…

A játék grafikája végül is egész jó lenne, a környezet például tűrhetően ki van dolgozva, viszont maga Beowulf már kevésbé, és bizonyos textúrák borzasztóan mosottak. Emellett elég vacak konzolporttal is van dolgunk: ha bekapcsoljuk az antialiasingot, akkor a játék beszaggat, és az irányí- tás sem az igazi. Kár ezért a játékért, mert sok lehetőség rejtőzött benne, arról nem is beszélve, hogy a Beowulf elég kellemetlen meglepetés attól az Ubisofttól, amelyet az utóbbi időben a minőségi játékfejlesztéssel tettünk egyenlővé.

-BadSector-(2007)

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft, Virtuos (PSP)

Stílus: Hack and slash

Megjelenés: 2007