RETRO – Egy alternatív, utópisztikus 1939-ben járunk ebben az időutazós, és főleg: időt machináló – az kissé a Half Life 2-re hajazó – FPS-ben.

Ilyen ez a játékipar: egész évben alig kapunk valamilyen valamire való FPS-t, erre itt a november és egymás után ömlesztik a jobbnál jobb cuccokat. Sajnos ilyen időszakban egy nem igazán agyonhype-olt, és annyira nem is döbbenetesen kiemelkedő, de azért aránylag jó FPS nem biztos, hogy meg tudja vetni a lábát, de a Vivendi mégis úgy döntött, hogy üzletileg most a legalkalmasabb pillanat megjelentetni a Saber Interactive időutazós és időmanipulálós játékát. Összecsapott munkáról szó sincs: az eredetileg budget kategóriában induló és eléggé bugos játékot fejlesztő Saber Interactive egy év haladékot kapott a Vivenditől, hogy atom biztos best sellert gyártsanak belőle. Lássuk, ez hogyan sikerült…

Az idő a te kezedben

A TimeShift legfőbb és legkiemelkedőbb feature-jét már a megírt előzetesemből ismerhetitek: az időt az eddigi hasonszőrű játékokhoz képest sokkal komplexebben manipulálhatjuk: előre-hátra tekerhetjük, megállíthatjuk, felgyorsíthatjuk – szóval az egész tényleg olyan, mintha a DVD lejátszónkkal bütykölnénk.

Nagyszerű képességünk magyarázata ezúttal nem fantasztikus, vagy mágikus, hanem tudományos eredetű. A játék főszereplője egy rejtélyes fizikus, aki olyannyira rejtélyes, hogy a TimeShift legvégén sem derül ki, hogy végső soron ki volt az a fazon, akinek bőrébe bújva oly sok időt töltöttél el. Tudósunk egy szuperöltözék birtokosa, amelynek segítségével az idő kis szeleteit tudjuk irányítani, sőt, még egy energiapajzs is található rajta, amely Halo-szerűen – egy bizonyos határig – felfogja a ránk kilőtt golyókat. Csak rajtunk áll, vagy bukik, hogy milyen módon manipuláljuk az időt, de szerencsére a S.S.A.M. elnevezésű mesterséges intelligencia gyakran segít ebben.

Lassan lőjj, tovább élsz!

Eleinte ez a harci technológia igazán érdekesnek tűnik: tényleg sokszor az életünk múlik rajta, hogy mikor, hogyan és meddig tekerjük vissza az időt. Amikor például a testünkre tapadó gránátoktól kell megszabadulnunk, akkor nincs más megoldás, mint addig visszalépni az időben amíg a halálos szeretetcsomagok még a levegőben repülnek és ilyenkor vagy félreugrunk előlük, vagy kilőjük őket a levegőben. Így tudjuk a felénk repülő rakétákat is kilőni a levegőből, sőt még a közvetlenül előttünk álló ellenséges katona kezéből is kiránthatjuk a fegyvert, miközben „megállt az idő”.

Sajnos később egyre kevésbé van szükség az egyszerű időlassításon kívül igazán komplex manőverekre, ugyanis olyannyira tápos fegyverek jutnak birtokunkba, és oly mértékben dúskálunk a lőszerben, hogy felesleges lesz nagyon trükközni. Ilyen például a thunderbolt nevű „számszeríj”, amely rátapad az ellenfeleinkre és azonnal megöli őket, bárhol is éri őket a találat. Elvileg azzal próbáltak ebből a készítők visszavenni, hogy rendkívül lassan tüzel, viszont úgy látszik: „elfelejtették” legfőbb feature-jüket, ugyanis az időt lelassítva szerencsétlen ellenfeleink képtelenek kikerülni a lövedékeket, vagy elég gyorsan reagálni, így túlságosan is könnyen intézhetjük el őket és az egész öldöklés kicsit unalmas rutinná válik.

Törd a fejed, de azért ne nagyon…

Hasonló a probléma a puzzle részekkel is. Három alapvető fejtörővel találkozunk a játék során. Az egyiknél vissza kell tekernünk, és le kell lassítanunk az időt, hogy az előttünk felrobbanó akadály (berobbanó folyosó, szoba, stb.) mégse állítsa meg hősünket, a másik típusúnál a messziről irányított, de azért túl gyorsan mozgó lifteket, platformokat érhetjük így el, végül a harmadiknál elektromos árammal dúsított vízen, vagy lángokon tudunk keresztüljtuni.

Az a szomorú, hogy ezeket igazából puzzle-nak sem nevezhetjük, mivel eleinte gondosan figyelmeztet a játék, hogy melyik képességet alkalmazzuk és később már úgyis pontosan tudni is fogjuk, hogy mit kell csinálnunk. Ráadásul azt a renegát játékost, aki „csakazértis” másféleképpen szeretné megoldani a feladványt sem jutalmazza többféle lehetőséggel a TimeShift: „így kell csinálni fiam, úgyhogy ne is túlozuk eé???” Kár érte, mert sokkal több lehetőség rejlett az idő manipulálásának képességében, mint amennyit végső soron megengedtek nekünk a fejlesztők.

Nem egy Philip K. Dick, az biztos…

Hasonlóan a játék többi eleméhez, jóval többet kihozhattak volna az eleinte érdekesen induló sztoriból is. (Amelyet kicsit részletesebben az előzetesben taglaltam.) Pedig érződött a bevezető jeleneten, hogy a történet kiagyalója valami igazán izgalmasat (ha nem is túl eredetit…) szeretett volna elmesélni nekünk, de valószínűleg oly sokszor vágták és formálták újra és újra a játékot, hogy végül totál káosszá vált a sztori. Előfordul például, hogy teljesen homályba merül: tulajdonképpen mi a fészkes fenének kerültünk át egyik helyszínről a másikra, így egy idő után csak haladunk pályáról pályára és lőjük az ellenséges katonákat óraszámra.

Valószínűleg a budget verziónak nem is nagyon volt története és csak később eszkábáltak hozzá egyet, ezt pedig már nem sikerült elég jól integrálni – a motor csinosítgatásával ellentétben.

Jaj a legyőzöttnek?

Hibái ellenére a TimeShift nem rossz játék és egy másik időszakban (például a nagy nyári pangás idején) sokkal nagyobb figyelmet is érdemelt volna, azonban annyira nem is jó, hogy most novemberben ilyen erős konkurencia (Bioshock, Orange Box, illetve hamarosan a Call of Duty 4 és a Crysis) mellett életképes maradjon. Tipikusan az az „egyszer végigpörgetős” cucc, ami kellemes, de emlékezetesnek semmiképpen sem mondható. Ha a Saber Interactive fejlesztői a főszereplőhöz hasonlóan meg tudták volna állítani az időnket, akkor talán jobban tarolt volna a TimeShift…

-BadSector-(2007)

Kiadó: Sierra Entertainment, Inc.

Fejlesztő: Saber Interactive, Inc.

Stílus: Akció, FPS

Megjelenés: 2007. Okt. 30.