RETRO – 2007-ben hatalmas botrányt kavart a Rockstar vérgőzös játéksorozatának második része – olyannyira, hogy Angliában be is tiltották. Az első Manhunt még 2003-ban jelent meg és a Rockstarhoz képest egy meglepően középszerű lopakodós/kivégzős játékot ismerhettünk meg személyében.

Játékmenetében az akkoriban virágkorukat élő Splinter Celleknek közelébe sem ért, de nem is ez volt vele a Rockstar szándéka, hanem saját botrányokkal tarkított hírnevüket szerették volna még inkább meglovagolni és ezáltal nagyot kaszálni vele. A játékban található kivégzések a legblazírtabb játékos számára is gyomorforgatóak voltak, a főszereplő sorozatgyilkossal a legsötétebb lelkületűek sem tudtak volna azonosulni, emellett a Manhunt a sztori terén is elég kiábrándított szinte mindenkit.

Négy évet kellett várni a folytatásra, amely – meglepő módon – nem a 2007-ben már régóta elterjedt újabb konzolokra, hanem az ősrégi PS2-re, illetve később Wii-re és PSP-re jelent csak meg. Boltokba kerülését óriási botrányok övezték, de végül is megjelent, és szerencsére a játékmenet és a sztori terén azért egy fokkal jobban sikerült, mint az első rész.

Danny „Lamb”, avagy a „bárány”, aki nem hallgat

A Manhunt 2 főszereplője Dr. Danny Lamb, aki egy elektromos áramkimaradásnak köszönhetően társával együtt sikeresen megszökik egy ideggyógyintézetből. Hősünk nem sokra emlékszik múltjából (például arra sem, hogy egyáltalán hogyan került az intézetbe), de különböző flashbackeken keresztül fokozatosan felsejlenek számára a vele történt traumatikus események. Ahogy egyre inkább összeáll a kép, Danny rájön, hogy a „The Project” nevű orvosi kísérlet részese volt, melynek fejlesztésében ő maga is oroszlánszerepet vállalt.

A sztori persze közel sem éri el a Grand Theft Auto játékok szintjét, de azért érződik rajta a Rockstar szokásos stílusa. A fordulatok sem korszakalkotóak, de a rendkívül sötét, gyakran perverz elemeket is tartalmazó hangulat révén a történet mégiscsak érdekes és egyedi.

A helyszínek is jellegzetesek: többek között elferdült hajlamú alakok „igényeit” kielégítő szexklubban, lepukkant benzinkútállomáson és romos, koszos, depresszív épületek belsejében fogunk Danny-val és társával barangolni, üldözőinket, ellenfeleinket egymás után kivégezni és fokozatosan kideríteni az igazságot. Ha még nem borsózna eléggé a hátunk, akkor erről gondoskodik a régi VHS kazettára emlékeztető grafikus effekt.

És ez tényleg egy NAGYON régi videokazetta…

A hangulat tehát ott lenne a helyén, csak éppen… nem ilyen grafikus motorral kellett volna a játékot kiadni. Amikor 2007-ben megjelent a játék, már PS2-n is rendkívül elavultnak tűnt a Rockstar által kiadott játék. Egyedül észrevehető különbség a felbontás megnövelése és talán a picit jobb fény-árnyékhatások. Minden más: a homályos, szegényes textúrák, az ezredfordulót idéző „baltaarcú apu” karakterek és a látványosságok általános hiánya maradt a régi.

A gyenge grafikájú, szándékosan lepusztult, sötét hangulatú környezet visszafogott hangeffektusokkal, és hátborzongató zenével párosul. Gyakran szinte totális csend honol, és ez nagyszerűen növeli a feszültséget. Amennyire kiábrándító tehát a Manhunt 2 grafikai téren, annyira ügyesen kidolgozták benne a zörejeket és hangokat – annak ellenére, hogy ezen a téren is a minimalizmus a kulcsszó. Elismerést érdemelnek még a szinkronhangok is, méghozzá nemcsak a főbb szereplőké, hanem a kevésbé fontos NPC-ké is.

Árnyak között

A játék legnagyobb részében Danny-val az árnyékban fogunk bujkálni üldözőink elől, arra várva, hogy mikor tévednek arra (illetve szándékosan is odacsalhatjuk őket), amikor pedig hátat fordítanak nekünk, akkor tudunk lecsapni rájuk. Ilyenkor hajthatjuk végre a Manhuntok szokásos, brutális kivégzéseit, melyek révén a sorozat híressé vált. Háromféle fokozatban gyilkolhatunk – attól függően, mennyi ideig tartjuk nyomva a jobb egérgombot.

Ezeknek a végeredmény szempontjából nincs semmi jelentősége, a kivégzés végén ugyanis mindképpen ott hever majd holtan előttünk az áldozat véres hullája. Ebben a játékban azonban a lényeg a „stílus”, vagyis a gyilkolás módszere, ha pedig igazán kegyetlen és brutális módon akarjuk lemészárolni ellenfelünket, akkor érdemes kivárni a hármas fokozatot. Az „Adult Only”, tehát cenzúrátlan PC-s verzió előnye a többivel szemben, hogy itt van részünk a legkegyetlenebb látványban.

Ezek bántanak!

Aki az öncélú véres tartalom miatt egy könnyű akciójátékra számít, csalatkozni fog. A Manhunt 2 kifejezetten nehéz, különösen akkor, ha felfedezik hősünket és szemtől szemben kell küzdenünk. Ha éppen többen támadnak ránk, ellenfeleinket szinte lehetetlen legyőzni, mert az egyik mindig igyekszik a hátunkba kerülni és onnan üti hősünket, Danny pedig túl lassú és esetlen ahhoz, hogy mindkettőjükkel hatékonyan felvegye a harcot.

Ilyenkor nem marad más hátra, mint menekülésre fogni a dolgot, azonban ha nem vagyunk elég fürgék és nem tudunk gyorsan elbújni valahol, akkor utolérnek, és nagy valószínűséggel alaposan ellátják a bajunkat. „Szerencsére” ellenségeink mesterséges intelligenciája nincs túlzottan a helyzet magaslatán: előfordul, hogy tereptárgyakba beakadnak, így ennek köszönhetően gyakran egérutat nyerhetünk.

A játék irányítása nem olyan vészes, amikor csak futkározunk Danny-vel, viszont a kivégzéseket az irányító kar különböző irányokba mozgatásával kell végrehajtanunk, ami meglehetősen körülményes és hosszútávon fárasztó.

Amit már Nagy-Britanniában is betiltanak

Bár az angol cenzúra sem rajong a túlzottan véres játékokért, azért az elég ritka, amikor egész egyszerűen betiltanak egy játékot a szigetországban. (Ez inkább Németországra, vagy Ausztráliára jellemző). Pedig pontosan ez történt a Manhunt 2 esetében, amely Nagy-Britanniában sokáig nem jelenhetett meg.

A cenzúra végül engedett, de csak azért, mert a Rockstar beadta a derekát és alaposan megvágta a játékot. Később PSP-re megjelent egy „uncut” verzió, amelyben az összes kivégzés jól látható volt, és tulajdonképpen ugyanezt láthatjuk a 2010-es PC-n verzióban is.

-BadSector-[2007]

Kiadó: Take 2

Fejlesztő: Rockstar Games

Stílus: Lopakodós túlélő horror

Megjelenés: 2007, október 29 (PS2), 2008 október 21 (PSP), 2009 november 6 (PC)