RETRO – A covenant nevű idegen lényekről két dolgot kell tudni: makacs túlélők, és határozottan nem szeretnek minket… Miután úgy tűnt, hogy Master Chief elintézte őket a Halo első részében, másodszor is visszatérnek, váratlan csapást mérve legérzékenyebb pontunkra: a Földre. Két és fél év után végre PC-re is megjelent az Xbox-klasszikus Halo 2…

2004. november 9-e minden Xbox-tulajnak piros betűs ünnep, hiszen ekkor jelent meg a konzolra készült legjobb first person shooter, a Halo 2. Amellett, hogy első napi 1 milliós eladásával minden akkori rekordot megdöntött, ez volt az Xbox Live legnépszerűbb multiplayer játéka is: több mint 4 milliárd Halo 2-partit toltak rajta, ami uszkve 700 millió óra lejátszott időt jelent – és akkor a single részt még nem is számoltuk… Ez bizony már emberi életben mérve is tekintélyes mennyiség, és egyértelmű, hogy a Halo 2 döbbenetes sikert aratott – talán az Xbox 360 pozíciója sem lenne annyira erős, ha a Halo 2 nem kaszál ekkora bevételeket, és nem alakít ki oly hatalmas rajongói bázist. Nem véletlen, hogy még 360-ra is mind a mai napig készülnek Halo 2-es letölthető pályák: április 17-én, nem sokkal a PC-s verzió megjelenése előtt raktak fel új pályákat a Live-ra.

„Ne zavarj: a Halo 3-on dolgozunk!”

A Bungie gőzerővel dolgozik a Halo 3 fejlesztésén, a Microsoft pedig a világért sem akarta megzavarni az aranytojást tojó tyúkot, ezért úgy döntött, a konverziót egy teljesen új csapatra, a westernfilmeket  idéző nevű Hired Gunra bízzák. Ezt szerintem sokan megértik, ám a másik fontos döntést kevesebben fogják lenyelni… A Halo 2 ugyanis az a játék, amely arra hivatott, hogy a gamervilágot ne csak egyszerűen becsalogassa, hanem be is kényszerítse a Windows Vista operációs rendszerbe. A két és fél éves Xbox-játék konverziója ugyanis csak és kizárólag Vistán fut… Miután a tősgyökeres Windows XP-tulajok lenyelték a keserű pirulát, hozzá kell tennünk, hogy a Microsoft sok egyéb bónusszal is megdobta a Halo 2 PC-t.

A PC-s játékok történelmében most először próbálhatjuk ki az „achievements” rendszert, amely már másfél éve működik Xbox 360-on (erről a dobozban olvashatsz), illetve saját multiplayer pályákat is készíthetünk a játékhoz. A Microsoft nyilvánvalóan jó nagy rizikót vállalt: most fog eldőlni, megéri-e egyeseknek, hogy a Halo 2 miatt installálják a Vistát… (pedig a pletykák szerint így is lesz XP-kompatibilis változat).

Az idő vasfogát ki lehet-e húzni?

Gondolom, mindenki arra kíváncsi, hogy grafikailag mit sikerült görbíteni a két és fél éve konzolra megjelent játékon? Amikor 2004-ben a Halo 2 megjelent a 700 MHz-es Xboxra, a Bungie hihetetlen erőfeszítést tett, hogy a Microsoft öregedő konzoljának legutolsó számításait is kihasználja. A Halo 2 xboxos grafikája olyan szinten feszegette a konzol határait, amellyel már-már elérte az Xbox 360 next-gen minőségét. Ezek után a Hired Guns azt a csöppet sem irigylésre méltó feladatot kapta, hogy a Bungie játékát a PC-s világ igényeihez igazítsa…

Azt a legtöbb Halorajongó tudta, hogy a textúrákat és a modelleket totálisan átdolgozták, arról viszont még nem volt konkrét információ, hogy mi a helyzet a DirectX 10 támogatásával. Mivel egyedül a Vista operációs rendszeren működik majd a DirectX 10, sokan abban reménykedtek, hogy ezt az első „Vista only” FPS is támogatja majd… Nos, az a rossz hírem, hogy sajnos szó sincs erről: a Halo 2 ugyanolyan DirectX 9-es játék, mint bármilyen, XP-re korábban megjelent FPS. Jó hír viszont, hogy rengeteg felbontástípus között váltogathatunk, a 800×600-tól egészen az 1680×1050-ig. A nagyobb felbontás tagadhatatlan előnye pedig, hogy a HUD kijelzője „nem lóg bele a képbe”, hanem diszkréten ott figyel a képernyő sarkában.

Ha widescreen képernyőn játszol, akkor szinte észre sem fogod venni a HUD-ot. Az első pálya eléggé unalmas és szürke helyszínén ugyan ez az apró nüansz nem sokat számít, ám a későbbi dzsungeles vagy a covenant űrhajón eltöltött részeknél a látvány azért igencsak meggyőző.

Felvarrt ráncok

No de mi a helyzet a textúrákkal? Két és fél év telt el az Xbox-játék megjelenése óta, azért azt gondolhatnánk, hogy a Microsoftnak volt ideje, hogy alaposan felturbózza ezeket a mai igényeknek megfelelően. Nos, a végeredmény hullámzó teljesítményt mutat… Kezdjük a pozitívumokkal. Master Chief spartan páncélzatának (melyet leginkább a multiplayerben, a járművekben ülve, illetve az átvezetőkben láthatunk) minden apró részletét hihetetlen műgonddal sikerült kicsinosítani: minden csillog-villog, és igazán magas felbontású –tényleg szavunk sem lehet.

Hasonlóan emberes munkát végeztek a Hired Guns fejlesztői a Warthog katonai dzsipek renoválásával: fantasztikus látványban lehet részünk, amikor hősünkkel ezekbe a jól ismert járgányokba pattanhatunk. Ugyanakkor sajnos a környezet nem mindegyik részletének átdolgozására jutott kellő pénz, idő vagy energia. A tengerparti pályákon például a homoktalaj textúrája kifejezetten rusnya. A sziklafalak egy része „kozmetikai kezelést” kapott, máshol viszont szinte gyomrosként fog érni, hogy mennyire csúnyák, mosottasak és élettelenek ezek a felületek. Az vicc, hogy amikor a Warthogban ülünk, járgányunk látványa annyira ütős, hogy a bizonyos részeiben rút környezet még kiábrándítóbbnak tűnik…

Miért, ó miért?

Szóval a Halo 2 szép is, és nem is, át is dolgozták, meg nem is: komolyan, mint a Mátyás királyos mesében… Vajon miért döntött úgy a Microsoft, hogy az Xboxra készült textúrák egy részéhez nem nyúlnak hozzá? Nemtörődömségből? Vagy ez csak beetetés volt, és a „vegyél Xbox 360-at, ha szép Halo 3-at akarsz” elvet követik? Szívassuk a PC-s népet? Nyilván sokan ilyen szidalmakat vágnak majd a kiadó fejéhez, amikor először meglátják a Halo 2 PC-s verzióját, de az okok azért ennél összetettebbek…

A Halo 2 sikerénél nem véletlenül hangsúlyoztam ki a cikk elején a lejátszott multiplayer órákat: bár a single rész is nagy favorit volt, a játékosok zömének a Halo 2 a többjátékos rész terén okozta a legnagyobb örömet. Mivel a Halo 2-ből 7 millió példány kelt el, ezért a Microsoft nyilván hasonló eladásokat szeretne produkálni a PC-s verzióból is, ám ez nem igazán jönne össze neki, ha a multiplayer használhatatlan, mert annyira szaggat, mintha diavetítést látnánk. Arról nem is beszélve, hogy a Live funkció PC-s bevezetését nyilván a Halo 2-vel akarják népszerűsíteni, úgyhogy az elsődleges szempont a multi.

Az igazi multis arcok meg így is, úgy is lebutítják a grafikát a maximális gyorsasághoz, ezért dönthettek úgy a cégnél, hogy minek is túlspirázni bizonyos textúrák kidolgozását. A lényeg, hogy a legtöbb gépen fusson a játék, épp eléggé leszűkíti a vevőréteget a kötelező Vista operációs rendszer… Hogy azért ne legyen ilyen drámai a helyzet, a térképeditor rész igazi fény lehet az alagút végén…

Mivel az editor nagyon sokban hasonlít ahhoz a szoftverhez, amellyel a játékot is készítették, ezért a rajongók nemcsak saját térképeket, hanem textúrákat is előállíthatnak a játékhoz. Így hasonlóan az Oblivion módokhoz, kis „plasztikai sebészettel” tényleg gyönyörűvé varázsolhatják majd a Halo 2-t, úgyhogy minden a moddereken és a lelkes rajongókon múlik majd.

Zene füleinknek…

Mivel az Xbox-verzió már alapból támogatta az 5.1-es surround hangrendszert, ezért a Vista-változatnál a grafikával ellentétben nem sokat kellett gürcölni, hogy a PC-n is tökéletes minőséget kapjunk. Az alapjáték zenéje egyszerűen fenomenális, kezdve a jól ismert Halo-alaptémával, amelybe annak idején szinte beleborzongtam, amikor először meghallottam még a Halo 1-nél. Amikor a Nagyfőnök páncéljában harcolunk, drámai és igazi adrenalinpumpáló muzsikákat hallhatunk, az átvezetőknél pedig méltóságteljes dallamok kényeztetik füleinket.

A szinkronhangok is tökéletesek: a markáns, mély, bariton hangú Steve Downes (aki egy rádiós DJ) kiváló a rejtélyes Nagyfőnök szerepében, akinek sohasem láthatjuk az arcát, de a vékony, csinos, szőke színésznő, Jen Taylor szexi hangjánál sem tudnék jobb Cortanát elképzelni. A különféle földi és légi járművek motorjának morajlása, sivítása, az emberi hadsereg futurisztikus gépfegyvereinek ugatása, illetve a covenant erők egzotikus mordályainak hangjai fantasztikus hangulatot teremtenek. Bár a Windows Vista ezen a téren semmilyen újdonsággal nem szolgál, szerencsére a grafikával ellentétben itt nem is rontottak el semmit.

Egér, egér, ki a házból!

A konzolos játékok konverziójánál a grafika átdolgozása mellett a másik cinkes téma az irányítás átdolgozása. A legtöbb portolásnál sajnos az egér és billentyűs irányítás csapnivalóan rossz, mi pedig csak verjük a fejünket a falba… A Hired Gun fejlesztői szerencsére tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy ha ezt elszúrják, akkor jobban teszik, ha egy életre elbújnak valahová a feldühödött rajongók elől. Szerencsére annál okosabbak voltak, hogy kihajítsák, vagy teljesen átdolgozzák a gamepados irányítást: ha van Xbox 360-as gamepadod, akkor egyszerűen beledugod az USB-portba, és hajszálpontosan ugyanazt a konfigurációt és mechanizmust kapod, mint az xboxos verziónál. Ha nincs gamepadod, vagy nem szeretsz FPS-nél gamepaddal játszani, akkor sincs tragédia, mert a készítők tűrhetően átdolgozták egérre és billentyű- re is az irányítást.

Szóval WASD-vel mozgunk, mint mindig, a bal gombbal lövünk, a görgővel zoomolunk, és a jobb gombbal hajítjuk a gránátokat. Akinek valamiért nem tetszik a billentyűelosztás, az úgy konfigurálja, ahogy akarja. Ha viszont már a beállításoknál tartunk, akkor sajnos van egy olyan rész, ahol a játék igen nagy kihívásokkal küzd… A zene ugyanis időnként annyira borzasztóan hangos, hogy multiplayer közben nem hallod chatelés közben a haverodat. Sajnos a játékban eléggé retardált módon az audio beállításoknál csak az összes hang erejének szintjét tudod szabályozni, külön nem tudod lehalkítani vagy felhangosítani csak a zenét vagy az effekteket. Ez a single játékban általában nem okoz gondot, csak a multiplayerben, ott viszont rendkívül bosszantó tud lenni.

A föld végveszélyben!

Persze az új textúrák és az átalakított irányítás egy dolgot nem tudnak befolyásolni: a törté- netet. A sztori nyilván semmit sem változott az eredeti Xbox-verzió óta, éppúgy gyűlölni és imádni fogjuk egyszerre. Hogy miért keltenek ilyen vegyes érzéseket bennem a sztoriszálak? Nos, kezdjük talán az elején: azok számára, akik a Halo 1 PC-nél leragadtak, és még nem ismerik a Halo 2 történetét… Miután a Nagyfőnök a Halo bolygón leszámolt a covenant erőkkel, visszatér a Földre, hogy jól megérdemelt kitüntetését átvegye, és végre félredobja legendás sisakját, hogy kicsit kipihenje fáradalmait.

A parancsnokságon azonban lebecsülték a megmaradt covenantok erejét, az idegen lényeket pedig annyira felbosszantotta a Nagyfőnök tevékenysége, hogy úgy döntöttek: igazi vallásháborút indítanak az egész emberiség ellen. Az első számú célpont maga a Nagyfőnök: az idegenek annyira meggyűlölték, hogy küldetésük legfontosabb célkitűzésének azt jelölték ki, hogy mindenáron elpusztítsák. Természetesen a sztori később sokkal komplexebbé válik, és a Halo 1-ben csak épphogy megemlített témákat itt sokkal jobban kidolgozták a készítők. Nem akarok nagy poénokat lelőni, elég annyi, hogy nemcsak a Nagyfőnököt irányíthatjuk majd, hanem egy volt covenant parancsnokot is. A Halo 2 története igen jó, az egyedüli probléma az, hogy minden idők egyik legostobább befejezésével spékelték meg, a szokásos „folytatása következik” stílusban. Készüljetek fel a sokkolóan idegesítő befejezésre…

Lökd be, és játssz!

A konzolfeelinghez hozzátartozik, hogy csak berakjuk masinánkba a DVD-t, és nem kell órák hosszat installálni a programot, mint PC-n. A Microsoft valószínűleg ezt a konzolos életérzést akarta átadni a Tray and Play technológia kidolgozásával. Már több cég próbálkozott telepítés nélküli játékkal, de szinte mindegyikük kudarcot vallott – a Halo 2-vel viszont tényleg sikerült ezt jól megvalósítani. Csakúgy, mint Xboxon, vagy 360-on: egyszerűen berakjuk a lemezt a DVD-lejátszóba, és ha nem akarunk dedikált szervert vagy a térképeditort telepíteni, akkor miután begépeltük a DVD-kulcsot, azonnal beléphetünk a játékba.

A Halo 2 menüjébe kerülve még azért installálgat egy keveset a szoftver, de két és fél perccel az után, hogy beraktad a lemezt a DVD-meghajtóba, már ott is feszítesz Master Chief páncéljában. Még a Windows firewall utasításait is automatikusan multiplayerhez igazítja a játék, és nem nekünk kellett ezzel görcsölnünk. Persze akik ragaszkodnak hozzá, hogy saját könyvtárba, a saját szájuk íze szerint teljes egészében felrakják a játékot, azok simán megtehetik, de készüljenek fel, hogy ilyenkor viszont tényleg rengeteget kell várni, míg a progi tetű lassan felkerül gépünkre. Mivel a teljesítményben alig észlelhető különbség, ezért mindenképpen a Tray and Play megoldást javaslom.

Windows Live

A Halo 2 az első olyan játék, amely támogatja a Windows Live rendszert. Amikor belépünk a rendszerbe, akkor azonnal figyelmeztet a program, ha update-re van szükség. Ahelyett, hogy nekünk kéne végigszenvednünk, amíg megtaláljuk az újabb verziókat a játék honlapján, végigverekednünk magunkat az összes bugyuta reklámon, kitömöríteni a patchet, vagy egyéb bosszantó műveletet végrehajtanunk, a Halo 2 mindezt megoldja helyettünk. Csakúgy, mint az Xbox 360-nál, bejön egy figyelmeztető ablak, és ha klikkelünk rajta, felrak magától mindent. Persze az egyszerűség még kevés az igazi multis élvezethez.

A Hired Gun-os arcok igyekeztek az összes olyan fícsört megőrizni, amely az eredeti Halo 2 multirészeiben is szerepelt. Van köztük felesleges is: a „party system” például már értelmét veszítette, hiszen a vistás kezelőfelületen keresztül könnyedén beléphetünk bármelyik játékba. Nagy kérdés volt, hogy a Games for Windows Live, illetve az Xbox Live mennyire lesz kompatibilis egymással, abban a tekintetben, hogy vajon teljesen egy rendszerré fuzionálnak-e, tehát loginunk, a beállításaink vagy az eredményeink megoszthatóak-e a két rendszeren keresztül.

A válasz: igen. Bármelyik rendszerbe lépünk be, ugyanaz a passwordünk, a friends listánk, és a Gamertagben tárolt achievements eredményeink is megmaradnak mindkét gépen. A fejlesztők teljes egészében átvették az összes Xbox 360-as Live kényelmi funkciót, úgyhogy aki járatos ezekben, az azonnal otthon érzi majd magát, de az „új fiúk” is villámgyorsan el fogják sajátítani. A dedikált szerver kreálása viszont PC-s sajátosság, de szerencsére hasonlóan egyszerűen működik, mint a Live többi része. Míg a többi PC-s FPS dedikált szervereinek kialakítása gyakran fárasztó és frusztráló művelet, amelynek során mindenféle, földi halandónak bonyolult parancsokat kell beírogatni, addig a Halo 2 e része éppolyan pofonegyszerű, mint minden más funkciója.

Tizenhat Master Chief

Multiplayer módban amúgy összesen 16 játékos bújhat bele a spartan páncélzatba, hogy összemérje tudását. Ez talán nem tűnik túl nagy számnak, rengeteg játékmódot próbálhatunk ki: Capture the Flag, Slayer (ez tulajdonképpen a deathmatchnek felel meg), Assault (körökre osztott deathmatch), King of the Hill (egy adott helyszínt egy megadott ideig irányítás alatt kell tartani), Oddball (itt a labdát kell birtokolni a lehető leghosszabb ideig), Juggernaut (az egyik játékos a „juggernaut”, és a többinek a lehető legrövidebb idő alatt el kell őt intéznie), illetve a Territories (ez gyakorlatilag ugyanaz, mint az Onslaught az Unreal Tournament 2004-ben).

Ezenkívül azt is megadhatjuk, hogy milyen fegyvereket vagy járműveket lehet használni a játékban. Ha kialakítottuk a saját szabályrendszerünket, akkor a beállításokat el is tudjuk menteni. Két külön exkluzív pályát is kapunk a játékhoz: ez a District és az Up- lift, de a térképeditor segítségével minden bizonnyal több száz, a rajongók által összeeszkábált pályát tölthetünk majd le az internetről. A multiplayer tehát profin ki van dolgozva a Liveon keresztül – egyedül azoknak nem fog tetszeni, akik meg szeretnék kerülni a Live-ot, ugyanis semmilyen LAN vagy egyéb multiplayer opció nem áll rendelkezésükre. Azon kívül tehát, hogy saját kiszolgálót indítasz, lokálisan semmilyen egyéb multit nem tudsz tehát létrehozni.

Sokáig vártunk rá…

Két és fél évet vártunk rá, és vajon megérte? Nehéz megmondani… Mivel én már végigjátszottam sima Xboxon, és sohasem voltam FPS-ekben nagy multiplayer fan, ezért nekem kicsit csalódás volt a PC-s verzió. De nyilván sokan közületek most találkoztok a játékkal először, így még az újdonság varázsával fog hatni a (végét leszámítva) remek történet és az intenzív FPS-, illetve a járműveknél TPS-élmény.

A pályák zseniálisan vannak megtervezve, az egész játékban nincs egy pillanatnyi üresjárat vagy unalmas momentum sem. Ugyanakkor grafikai téren nem sikerült véghezvinni a nagy csodát: bár bizonyos részeket (ilyen például maga a Master Chief, illetve a Warthog járgányok, egyes ellenfelek) tényleg gyönyörűen a mai kor igényeihez igazították, a környezet más elemei viszont mosottasak és csúnyácskák. Összességében a Halo 2 PC-s grafikája mai szemmel nézve inkább olyan átlagos, bár az is igaz, hogy jobb géppel sokkal szebb látványban lehet részed. Ugyanakkor a profin kidolgozott multiplayer olyan élményt nyújt, amelyet még PC-n is nehéz felülmúlni, pedig ezen a géptípuson aztán van bőven konkurencia.

Vista, te édes?

Mindezt pedig betetőzi a Windows Vista kötelező használata, amely egész biztosan sokakat el fog tántorítani a Halo 2-től. A Vistának megvannak a maga pozitívumai is, hiszen e nélkül valószínűleg nem sikerült volna ennyire tökéletesre megalkotni a multiplayert részt, ugyanakkor az új operációs rendszer még mindig tömérdek driver problémával küszködik, illetve bizonyos népszerű játékokat nem támogat megfelelően.

Sokan emiatt sem szeretik a Vistát, illetve egész egyszerűen nincs kedvük az új operációs rendszerre átnyergelniük, és elképzelhető, hogy a Halo 2 nem jelent majd akkora vonzerőt, hogy ezt a lépést megtegyék, pedig amúgy maga a játék érdekelné őket. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudni, de az biztos, hogy ha lesz Halo 3, az is kizárólag ezen a rendszeren keresztül működik majd. Persze Microsoft még a harmadik részt sem jelentette be, így elképzelhető, hogy a folytatásra újabb két és fél évet kell várnunk…

-BadSector-(2007)

Kiadó: Microsoft Game Studios

Fejlesztő: Bungie

Stílus: Akció, FPS

Megjelenés: 2004 (Xbox), 2007 (PC)