TESZT – A Capcom mostanában erősen ráfeküdt erre az újrakiadósdi/felújítósdi trendre. Az Onimusha: Warlords is ennek része – az eredetileg 2001-ben PS2-re kijött játék most mind a három kurrens-gen platformot (PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch) is megcélozta a PC mellett.

 

A játék ha esetleg valamelyest a Resident Evil eredeti stílusára hasonlítana, akkor az nem ostobaság – a Sengoku-korszakban játszódó, eredetileg Sengoku Biohazard néven futó project az N64DD-ről a PS1-re, majd végül azt is elvetve a PS2-re került át, és a Resident Evil nevet maga mögött hagyva egy akciódús hack’n’slash lett, ami talán ma is elfogadható szinten van.

Samanosuke Akechi

A Sengoku-korszak (ez kb. 1467-től 1600-ig tartott) Japán történetében felettébb kaotikus volt. Az országban több törzs próbálkozott arra, hogy egyesítse Japánt, ami végül csak Tokugawa Ieyasunak sikerült – az ő vezetésével egy új korszak indult az országban (Edo), ami a külföldiek elől is lényegében lezárásra került. De visszatérve a Sengoku-korszakra – az első Onimusha játékban Samanosuke Akechit irányítva a célunk Nobunaga Oda és annak démoni hadseregének leverése. Nobunaga egy másik hadvezér, aki Japán egyesítése mögött említendő – úgyhogy valamelyest történelmi játékról van szó, persze kreatívabb elképzelésben. (Földhözragadtabb címnek említeném a Ryu Ga Gotoku Ishin!-t, ami a csak Japánban PS3-ra és PS4-re megjelent Yakuza spinoff az 1860-as évek közepén zajlódó Meiji-restaurációról – ez zárta le a Tokugawa-klán időszakát.) Közben persze itt van a szokásos damsel-in-distress, a megmentendő hölgy is Yuki hercegnő személyében. A sztori abszolút nem nagy wasistdas – ez csak az indok a hentelésre.

A hentelés gyorsabb lett, ugyanis az újrakiadásban lehetőségünk van a három fegyverünk között, és ezen felül gond nélkül váltani. Mindegyik „démonmegszállta”, saját képességeivel, és ezzel egyetemben korlátjaival. Szerintem egyiknek sincs kettőnél több kombója. A kezelés is frissült – nem kell D-Paddal szórakozni, ugyanis az analóg karok segítségével is mozoghatunk, ami egy hatalmas plusz.

Ám itt nem lehet elmenni szó nélkül a játék elavultságán. A rögzített kameraállások ma már nem divatosak (és itt meg kell említenem egy másik, szintén Capcomos játékfelújítást, a Resident Evil 2-t, ami el is lépett tőlük!), így aki nem játszott még a PS2-es időszakban, kicsit furának fogja találni azokat (és akkor ez harcok közben igencsak zavaróak lehetnek, amikor kicsapjuk az ellent a képernyőről!), nem beszélve az előre renderelt hátterekről, amik szintén nem trendiek 2019-ben. Echte ronda a grafika, hiába az úúú, nagyobb felbontás és az aaaa, a 16:9 képarány, ami szerintem nem fekszik olyan jól a háttérnek. Hülyén hangzik, de talán jobb ötlet az, ha 4:3 aránnyal játszunk…

Itt meg kell említenem a Nintendo Switch változatot. Remekül át lett ültetve a játék, így a PS4/X1/PC hármashoz képest itt nem kellett butítgatni a beállításokon. Hordozható hentelés, amit a DMC-trilógiával is meg kéne ejteni Switchre. Még annyi, hogy a HD Rumble-t eléggé erősen használja a Joy-Conokban. Talán túlzottan is remegő hatást kelt a játék!

Nobunaga Oda

A játékmenet tehát többnyire oké (kicsit ellaposul azért), a grafika eeeeh, elmegy talán, de a soundtrack esetében örömmel fogadtam, hogy újradolgozták azt. Ez megdobja a hangulatot, hiszen 17 év után (Japánban ugyanis decemberben jött PS4-re és Switchre!) nem butaság az audióba belenyúlni, ami szerintem a szinkron esetében talán kihagyható. A végeredmény pedig valami, amit én azért elítélek (komolyan miért nem csinál a Capcom egy ÚJ játékot?), de elismerem, hogy ami akkoriban is jó volt, ma is többnyire az. Egy teljeskörű remake jobban feküdt volna az Onimusha: Warlordsnak, amit azoknak bőven tudok ajánlani, akik a Devil May Cry HD Trilogy-val is eltöltöttek pár órát. Valamelyest elavult élmény, de ma is hangulatos… egy délután erejéig.

Kaede

(…aki a partnerünk a játék során.) Az Onimusha: Warlords egy jó szívű hetest érdemel. Lehet vele szórakozni, de ennél többet is megérdemelt volna a felújítás. A soundtrack, az analóg karok használata és a gyors fegyvercsere nem teszi kiválóvá. A játékon érződik, hogy régi, és mivel a Capcom csak pénzkeresésre használja ezeket az újrakiadásokat (nem keveset) ahelyett, hogy új címet fejlesztene, mondanám, hogy szavazzunk a pénztárcánkkal. Ha ötezer forintnál olcsóbban meg lehet venni, akkor rögtön a kosárba vele, amúgy csak a Devil May Cryosoknak mondanám, hogy tessék behúzni. Nos, mondtam már, hogy négy órás játék? Hét pont.

-V-

---

Kiadó: Capcom

Fejlesztő: Capcom

Stílus: Japán történelmi hack’n’slash

Megjelenés: 2019. január 15.