RETRO – Beavis és Butt-Head, a földkerekség két legnagyobb idiótája már régóta nem csak az MTV képernyőjén, hanem a számítógépek monitorján is hódít! Elsődleges fegyverük utolérhetetlen sármjuk és mérhetetlen intelligenciájuk. Az eddigi játékokat körülbelül ugyanaz az intellektuális kihívás jellemezte, mint barátainkat: törjük össze a képernyőt, köpködjük le a járókelőket… Második kalandjátékunkban hőseinknek egy egyetemi kollégiumban kell elhelyezkedniük. Eleinte semmi kedvük sincs hozzá (miért, mihez van a tévénézésen kívül?), de aztán megtalálják a kitűzendő célt: csajok!

Hogyan is lehetne hőse egy agyat tornáztató játéktípusnak a hülyeségéről híres két tinédzser? Az 1995-ben készült előző kalandjátékuk – annak ellenére, hogy ekkor volt az egész világon a legnagyobb Beavis and Butt-Head őrület – elég hamar eltűnt a süllyesztőben, leginkább azért mert nem igazán sikerült egységesre, mivel a kalandrész mellé mindenféle ügyességi játékokat is mellékeltek (az is közrejátszott, hogy egyike volt az első Windows 95-ös programoknak, amely  ekkor még nem terjedt el igazán).

Az ezt követő programjaik inkább „áljátékok” voltak: olyan apró programok gyűjteményei, ahol különféle – még Butt-Headék szintjéről nézve is – meglehetősen debil dolgokat lehetett művelni. Mielött még Beaviség végleg eltűntek volna a rajzfilmhősök félresikerült játékainak szerencsére megérkezett legújabb kalandjuk „meg-számítógépesítése” amely ezúttal tényleg igazi kihívás!

Izé… Butt-Head, nem olyanok vagyunk mint az a… ööö… Larry gyerek?

Ki ne ismerné a számítógépes kalandjátékok legnagyobb anti-nőcsábászát, Leisure Suit Larryt? Aki soron követtek kalandjait, a B&B do U-t betöltve egész biztosan felfedezi a hasonlóságot, Larry és hőseink szerencsétlenkedései között. Bár a TV-sorozatban Butt-Headék is meglehetősen élénken érdeklődtek az ellenkező nem iránt, de azért nem olyan hevesen, mint Larry szokott, és mint ebben a játékban. Nemcsak céljuk azonos lezserruhás barátunkéhoz (minél több nőt meghódítani), de a játékmenet is hasonló: a legidiótább tárgyakkal kell a legnyakatekertebb dolgokat produkálnunk, hogy hőseink eljussanak az esti egyetemi bulira, amelyen reményeik szerint sok „csirke” vesz részt.

„-Ti is az orientációs programból vagytok? – Ööö… nem, mi amerikaiak vagyunk…”

Két hősünknek – ahhoz, hogy eljusson az esti bulira – egy „orientációs programon” kell részt vennie. A program különféle szemináriumokból áll, amelyeken meghatározott feladatokat kell megoldaniuk: a biológia szertárban egy emberi testet összerakni, a zeneműhelyben csellózni, a művészeti szemináriumon gyümölcsös tálat rajzolni, a farmon pedig teheneket fejni és tojást gyűjteni. Ha mindegyik feladatukat teljesítik, a tanár aláírja az indexüket, és Beavisék mehetnek este bulizni.

Természetesen hőseink először mindent elszúrnak, úgyhogy képességeik hiányában különféle cseles megoldáshoz kell folyamodniuk – gyakorlatilag bármilyen sorrendben. A játék itt leginkább a Larry hetedik részére hasonlít ahol egy hajón kellett fel-alá szaladgálnunk hősünkkel, hogy hasonlóan (szinte) tetszőleges sorrendben végezzünk el különféle feladatokat.

„Ööö… Ne haragudjon, de nem tudná végre befogni?”

A játékban nem akarták őrizni az eredeti rajzfilmsorozat stílusát, ezért a grafika meglehetősen egyszerűnek tűnik egy Grim Fandago, egy Sanitarium vagy akár egy Monkey Island 3 mellett. Ennek ellenére a Beavis and Butt-Head játékok közül a do U-nak a legjobban kidolgozott a grafikája: stílusában leginkább a Space Quest 6-ra hasonlít. Akik nem nagyon szeretik a sorozatot, nem fognak különösebben rajongani az animálatlan 2D-s hátterekért, a meglehetősen leegyszerűsített figurákért, no és nem utolsósorban Butt-Head ronda képéért, akinek C-vitamin hiányos ínyében már megint kevesebb a fog, mint ahány füle van…

A szereplők hangját a sorozatból jól ismert színészek kölcsönözték – természetesen Beavist és Butt-Headet most is maga a sorozat megalkotója, Mike Judge szinkronizálta. A szokásos beszólásokat hallhatjuk a játékban is – aki bírja Judge humorát, az most is jól fog szórakozni, aki pedig a falra mászik tőle, az nem ebben a játékban fogja megkedvelni a két zseniálisan kretén figurát…

Hö-hö-hö… Fire! Fire! Fire!

Régen igazi rajongója voltam a TV-sorozatnak – amikor ’95 tájékán már nem sugározták többé ingyenesen az MTV műsorát, Beavisék eltűnését fájlaltam a legjobban. Aztán szép lassan elfeledkeztem róluk, és amikor a legutóbb elkezdték a show-t sugározni egy magyar kereskedelmi adón is, már nem foglalkoztam velük különösebben…

Igazából a számítógépes játékadaptációik ábrándítottak ki: a legtöbb ilyen programjuk körülbelül annyira volt igényes, mint amilyen értelmes Beavis és Butt-head. Egy kicsit az volt az érzésem, hogy ezekkel a játékokkal ahelyett, hogy kielégítették volna a rajongók igényeit, inkább lebecsülték őket, pedig szerintem éppen azok szórakoznak a legjobban a két idióta kalandjain, akik nem tartoznak a TV-sorozatban ábrázolt jellemek táborába…

Éppen ezért némileg szkeptikusan vártam legújabb kalandjátékukra, arra számítva, hogy ez épp olyan értelmes lesz, mint az előző részek. Szerencsére kellemesen csalódtam: annak ellenére, hogy a megoldandó feladatok kihívása, a történet és a játék humora nem vetekszik az etalonnak számító LucasArts-játékokéval ( Curse of Monkey Island, Grim Fandango ) a Leisure Suit Larry-kalandokat ezúttal sikerült Butt-Headéknek felülmúlniuk – a Larry 7 kissé kopottas humorához és egyhangú feladataihoz képest Mike Judge és csapata jobban vizsgázott…

Tehát a Beavis and Butt-Head a rajongóknak kötelező darab, akik pedig még csak hallomásból vagy annyira sem ismerik őket, de bírják (és értik is) az amerikai humort, és egy könnyen emészthető, Larry stílusú kalandjátékra vágynak, azoknak mindenképpen érdemes megpróbálni „becsajozni” a két TV-sztárral.

-BadSector- (1999)

Kiadó: GT Interactive Software Corp.

Fejlesztő: The Illusions Gaming Company

Stílus: kaland

Megjelenés: 1999