RETRO – Ötödszörre is hős kerestetik a Sierra híres kaland/szerepjáték sorozatának legújabb részében, hogy megmentse Silmaria városát a gyilkos sárkány dühödt tüzétől. A fenevadat feltámasztani készülő gonosz erők felbéreltek egy orvgyilkost, aki mérgezett tőrével elvágta a király torkát. A mi feladatunk, hogy kiderítsük, ki áll a merénylet mögött és trónjára segítsük Silmaria leendő királyát.

A Sierra kalandjáték-sorozatainak családjában mindig is egyéni színfoltot képviselt a Quest for Glory sorozat, mert készítőik egyenlő arányban tudták benne keverni a szerepjáték- és kalandelemeket. Míg történetünk leginkább a King’s Quest mesés világára emlékeztet, miközben a különféle küldetéseket végrehajtotta és ellenfeleit elintézte, hősünk hasonló módon fejlődött, mint a szerepjátékok karakterei.

Egy kis glory-tőrténelem

Az első rész 1989-ben jelent meg Hero’s Quest néven. Ez a cím valamiért nem tetszhetett a készítőknek (valószínűleg azért, mert ebben az időben jelentetett meg a Gremilin egy táblás szerepjátékot ugyanezzel a címmel), mert az 1991-es második rész már a Quest for Glory 2-ként jelent meg. Amíg ezt a játékot még a régi engine-nel készítették el, amely 16 színt használt és nekünk kellett begépelnünk a megfelelő akciókat („walk to”, „talk” stb), a ’92-es Quest for Glory 4-ben Mordávia Erdélyre hasonló földjén bolyonghattunk, útjaink során vámpírokkal, farkasokká változó cigányokkal találkozva. Bár egyértelműen a negyedik rész volt a legjobb, mégsem aratott kellő sikert, mert négy éven keresztül nem készült el újabb Glory, egészen a most megjelent Dragon Fire-ig.

3D vagy nem 3D?

A legszembetűnőbb változás a grafikai téren érte a játékot: a kor követelményeinek és a Sierra új trendjének megfelelően a Dragon Fire is 3D-ben virít. Meglepő viszont, hogy az előzetes tervekkel ellentétben a program nem támogatja a 3D gyorsító kártyákat. Ezért nem is láthatunk semmilyen fényeffektet, a szereplők és környezetük viszont rendkívül gondosan kidolgozottak.

Az igazi hősök sohasem halnak meg…

A Glory-sorozatban, a megszokott Sierra-játékoktól eltérően, nem előre megadott hőst kellett irányítanunk, hanem egy RPG-módra általunk generált karaktert. A sorozat rajongói már kedves ismerősként üdvözölhetik a játék elején választható három kasztot: harcosként, tolvajként vagy mágusként vihetjük végig a játékot. Azok a türelmes és gondos fanatikusok, akik egy porosodó lemezen vagy CD-n négy éven keresztül őrizgették a régi karaktert, elégedett mosollyal az arcukon be is tölthetik, importálhatják kimentett hősüket. Bár a játék elején nem indíthatunk lovagot, akinek ilyen elmentett karaktere van, az ezt is betöltheti.

Tulajdonságaink most is szerepjátékok szabályai szerint fejlődnek: a csaták, logikai feladványok és egyéb „akciók” (tolvajkodás, mágia, alkudozás, ravasz beszéd stb.) során nyerhetünk tapasztalati pontokat.

Hősünk a különféle párbeszédek során némaságra van kárhoztatva – soha nem halljuk őt beszélni -, viszont a különféle szereplőkkel rengeteg témáról cseveghetünk. Ez nagyjából hasonló módon működik, mint az előző részekben: ha beszélgetőpartnerünk megemlít egy bizonyos témát, akkor újabb menüpont segítségével erre is rákérdezhetünk.

Silmariának szüksége van rád!

Silmariában a hagyományok alapján csak úgy lehet új királyt választani, ha öt jelentkező hős közül valamelyik sikeresen elvégzi az „uralkodási rítust” amely során különböző hősies feladatokkal kell bizonyítanunk rátermettségünket. Mindig is élvezetesebbé tette a Glorykat a hagyományos Sierra kalandokhoz képest, hogy a történet sokkal rugalmasabb és kevésbé lineáris volt.

Szerencsére ez az ötödik részben sem változott meg: egyrészt rengeteg mellékküldetést oldhatunk meg a kalandjaink során, így különleges tárgyakhoz, fegyverekhez juthatunk, vagy újabb varázslatokat tanulhatunk meg. Vannak olyan feladatok is, amelyek hősünk egyéni sorsát befolyásolják: a Dragon Fire-ben akár meg is házasodhatunk, csak találjuk meg a megfelelő arát! Különféle hőseinkkel más-más módon kell szerepelnünk: mágusként inkább varázslataink segítségével harcolunk és oldjuk meg a logikai feladványokat, míg a tolvaj karaktert választva, főleg annak besurranó technikáját használhatjuk ki.

Bár a készítők nem építettek multiplayer részt a játékba, a Sierra ígérete szerint erre hamarosan sor fog kerülni egy upgrade formájában (érdekes húzás az ilyesmi egy kalandjátékban). Így akár többedmagunkkal is barangolhatunk Silmaria birodalmában hogy megküzdjünk a vérszomjas vörös sárkánnyal.

Spártai „harcos”

Amikor először próbáltam ki a Dragon Fire demóját, kissé elkedvetlenített a meglehetősen spártai grafika és az olyan megoldások, mint a föld fölött lebegő tárgyak (ez ugye nem Space Quest…) Sebaj – gondoltam -, a King’s Quest 8 biztos jobb lesz. Aztán mélységesen csalódva a Mask of Eternityben, meglehetősen szkeptikusan töltöttem be a Dragon Fire-t, attól tartva, hogy még egy third person akciójátékot kapok, ezúttal 3D-s gyorsítás nélkül.

Szerencsére azonban kellemes meglepetés ért. Amellett, hogy kijavították a demóban látott grafikát és buta hibákat is, a készítők a lehető legjobbat tették a Quest for Glory V-tel: megőrizték a sorozat eredeti stílusát és nem próbálták feltupírozni egy újabb Tomb Raider-klónná. Bár eleinte kicsit sajnáltam, hogy nem használtak 3D-s gyorsítást, a hátterek és a figurák olyan gondosan megrajzoltak, hogy végül nem éreztem igazán szükségét.

Külön érdemes még megemlíteni, hogy a csodálatos zenét, amely már a program felinstallálásakor is annyira megfogott, hogy alig bírtam befejezni, és amely végigkísérte az egész játékot, a különböző szituációknak megfelelően állandóan változva.

Hangoskönyv

Nagyon tetszett az is, hogy minden tulajdonunkban lévő tárgy nemcsak animált, hanem külön hangok vagy zenerészletek is tartoznak hozzájuk. A szereplők szinkronhangja is profi munka – végre nem az az érzésünk, hogy egy stúdióban állva papírról olvassák fel szövegüket a színészek…

A játéknak leginkább két nagyobb hibáját tudom felróni. Az egyik a nem odaillő, humorosnak szánt modern részek (Frankenstein-szerű laboratórium számítógépekkel, vidámparki libegő stb) alkalmazása, amelyek eléggé elütnek a fantasy hangulattól. A másik bosszantó dolog az, hogy egy idő után kissé fárasztóak a csatarészek – bár ez soha sem volt a sorozat erőssége.

Ezek az apró hiányosságok azonban nem tudják elhomályosítani a Dragon Fire dicsőségét, a játék pontosan ugyanazokkal az erényekkel rendelkezik, mint az előző részek: gondosan kidolgozott meseszerű történet, kiegyensúlyozott kaland-és szerepjáték rész, valamint nagyszerű hangulat. Mivel a cselekmény – hála az RPG-jellegnek – több szálon is futhat, érdemes többször is végigjátszani a játékot. A Quest for Glory V-ben nincs semmi forradalmi változás, de a sok 3D-s akciócsoda közepette, már nagyon hiányzott egy kis nosztalgia.

-BadSector- (1998)

Clausa brachia mea.

Kiadó: Sierra On-Line, Inc.

Fejlesztő: Yosemite Entertainment

Stílus: RPG, akció, kaland

Megjelenés: 1998