TESZT – A Jump Force-nál papíron korrekt elképzelés volt az, hogy több Shonen Jump (manga) franchise karaktere egy játékba kerül, hogy abban agyabugyálják egymást. A probléma ott van, hogy a kivitelezésen az egészen elcsúszott, így a végeredmény nem olyan hűdejó, mint ami lehetett volna.

A Jump Force tipikus példája annak, hogy vannak olyan játékok, amik olyan gagyik, hogy emiatt érdemes kipróbálni őket. Vannak olyanok is, amiért nem érdemes pénzt kidobni (ugyanis ki szereti azt, ha véletlenszerűen ledobja őket a szerverről a termék – Fallout 76?). A Jump Force azért nem ebbe a kategóriába tartozik, de csak olcsón ajánlanám. (Vagy még úgy sem.)

Venom, Jump Force verzió…

A történet tipikus… Frieza – magyarul Dermesztő a Dragon Ball Z-ből, akire úgy emlékezhetünk, hogy az utolsó „rendesen” levetített részben ketté lvágvta Trunks még 1999-ben – a new york-i Times Square kellős közepén kiiktat minket, Trunks pedig feltámaszt egy kockával, és persze mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudják az egészet állítani. Van egyedi karakteralkotás, így valami eszelten badarsággal is a harcmezőre léphetünk (a Shonen Jump többi karakterétől kölcsönzött mozdulatokkal – ha a Dragon Ball Xenoverse-et játszottuk már, akkor hasonlóra lehet számítani, csak nem olyan kifinomult formában), hogy végül az Akira Toriyama által tervezett főgonoszpárost legyőzhessük. (Akinek nem rémlik Toriyama neve: Dragon Ball. Dragon Quest.)

Jump Force, a világok keverednek…

A Shonen Jump-univerzum(ok)ból és a való életből is lesznek a háttérben dolgok a pályákon, ami nem olyan botorság, tényleg. Igaz, nem nagyon fogunk erre koncentrálni, mivel az izgalmasnak, gyorsnak ígérkező csaták során nem arrafelé fognak vizuális szenzoraink koslatni.

Ha már idekanyarodtam a harcra, akkor ki kell fejeznem, hogy mennyire elbénázták már ezt: ha egyszerűen kellene elmagyaráznom a harci rendszert, akkor egyfajta kő-papír-olló rendszer van (könnyű/nehéz kombó, védekezést áttörő guard break, meg egy esetlennek kinéző dobás), és ha lenyomva tartjuk a gombokat, akkor a helyüket átveszik a speciális attakok és egy super is. Az a poén, hogy ezek a super támadások néznek ki a legjobban a játékban. Megfelelően animált, látványos dolgok ezek.

Nos, amúgy lehet váltogatni a karakterek között (három fős csapatok esetében ez ajánlott is – a saját avatarunk mindig ott lesz a pakkban), és ők is besegíthetnek a mozdulatainkba. Eddig jó, de megkérdezném: melyik okos volt az, aki az Unreal Engine 4-ben felcsavarta a motion blurt? Egyszerűen ledöbbentem attól, ahogy kinéz mozgás közben a Jump Force!

Túl sok elmosás, amit még erősen megfejel az is, hogy a támadások is vizuális effektekkel járhatnak. A végeredmény az, hogy a Jump Force lényegében túl sokat akart kifejezni látványvilágával. (Ennek egy aspektusát majd a második oldalon kifejtem.) Sajnos sikerült pofára esnie: a túlzott impresszonizmus árt.

Jump Force? Lolforce!

Szóval más gond is van a grafikával: az, hogy megpróbált a Spike Chunsoft egy kicsit valódibb megközelítéssel élni, már-már nevetségesé tette a karakterek kinézetét. Nem kellett volna, srácok! Szörnyű, ahogy kiugrik a szeme pl. Naruto Uzumakinak. Aztán a karakterek közötti dialógus (???) a rövid jelenetek során: hihetetlenül kidolgozatlan, ötlettelen, bugyuta, és van egy jelenet, ahol Dermesztő szó szerint mozdulatlanul fellibben a levegőbe.

A jelenetek, és van belőlük több mint négy és fél óra (rá lehet keresni a YouTube-on, nem viccelek) jelentős része ilyen low-budget. Ez a probléma az egész játékkal: úgy érződik, mintha a Bandai Namco megsürgette volna a fejlesztőket, hogy még lehetőleg a 2018-19-es üzleti évben kiadják. Így minden téren (még teljesítménybelileg is – itt-ott komolyan szaggat a játék, amit nem lehet megmagyarázni!) elmarad attól. Ez egyébként korábban a J-Stars-ra is jellemző volt és ott is egy ilyen mindenki egybe témájú bunyóról volt szó.

Nos, és a harci rendszerben van itt még valami… (Leszámítva azt, hogy a csapatunk közös HP-csíkkal bír, így nincs az, hogy ha egyikünk bénázik, akkor nincsen csak miatta mission failed) Konkrétan az, hogy a játék nem nagyon mutatja ki, hogy a karakterünk mire lehet képes. Az előre meghatározott kombók állandóan úgy végződnek, hogy a célpontunkat padlóra küldi, meg pár ütés után egy speckó támadásra ki lehet váltani, de őszintén szólva, ha a Jump Force arra sem volt képes, hogy a lehető legalapvetőbb dolgokat elárulja a játékosnak, akkor mi értelme volt a pénzkeresésen kívül az egésznek?

LOL, force

A Jump Force tipikusan az a játék, ami pár hónapon belül PlayStation Plus-játék lesz. Túl drága, túl minőségtelen, és messze nem nyújt a rajongóknak sem olyant, amit ők megérdemelnének. Semmi értelme nincs ezzel a játékkal foglalkozni, de a LOL-faktor miatt, és csakis ezért vágok rá egy ötöst, mert egy rakat karaktert (pár franchise-ot megemlítek: Naruto, Dragon Ball, One Piece, Yu-Gi-Oh!, Fist of the North Star, Bleach…) láthatunk egymással kifejezetten ólcsójános minőségben interakcióba lépni. A Jump Force az év egyik vicce, és nem lepődnék meg, ha egy „rossz” top 10 alsó felében ott lenne majd.

-V-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Spike Chunsoft

Stílus: 3D-s verekedés

Megjelenés: 2019. február 15.