RETRO – Kalózok! Spanyol galleonok, mesés kincsek, amelyekhez vér tapad, vad ágyútűzben egymással hatalmas reccsenéssel összeütköző hajók, brutális kézitusa – egyetlen játék sem tudta annyira visszaadni a kalózkodás hangulatát, mint a Commondore 64-re elkészült ősrégi klasszikus. A Pirates! nem csak készítőjének, az azóta élő legendává avanzsált Sid Meiernek és a kiadó cégnek a MicroProse-nak alapozta meg a hírnevét, de minden idők egyik legnagyszerűbb stratégiai játékaként örökre beírta magát a számítógépes játékok történelemkönyvébe. Bár már sokan próbálkoztak a legendás játék témájának felelevenítésével több (Sea Legends) vagy kevesebb (Bucaneer) sikerrel, egy kis francia cég „corsaire”-jei most ismét a Karib-tengerre szállnak, hogy fosztogatásukkal borsot törjenek a spanyol birodalom orra alá!

Bizonyos, hogy sokak fülében ismeretlenül cseng a Microids neve, és csak néhányan emlékeznek vissza a cégre, amely a Commodore 64-es időkben élte fénykorát. Az utóbbi évek során inkább csak vegetáltak, alig-alig kiadva egy-két programot. Ezért is meglepő, hogy végre egy olyan ambíciózus programot adnak ki, mint a Corsairs. Mivel a Mindscape Bucaneerje meglehetős bukás volt, az Ocean Sea Legends című játéka pedig – annak ellenére, hogy remekül sikerült – a gyenge marketingnek köszönhetően az ismeretlenség homályába veszett, a Corsairs készítőinek alaposan fel kellett kötniük a tengerésznadrágot, ha nem akarják, hogy az ő játékuk is zátonyra fusson.

Monsieur vagy Mister? Vagy Madame? 😉

Tengerre hát, de milyen nemzetiség színeiben kalózkodjunk? Akik a Pirates!-ben spanyol lázadóként vagy holland „vállalkozóként” fosztogattak, azokat ki kell, hogy ábrándítsam: a játék elején csak angol vagy francia nemzetiséget választhatunk. Megjegyzendő egyébként, hogy a francia alapnévként megadott Jacques Cartier soha életében nem volt kalóz, hanem egy Kolombusz babérjaira törekvő, híres, de szerencsétlenül járt felfedező. Úgy látszik a készítőknek a történelemórákon is inkább a Pirates!-en járt az eszük…

Okleveles kalóz?

A részletek iránt fogékonyabb játékosok, gondolom elgondolkoztak azon, hogy a „corsairs” vajon pontso szinonímája-e a „pirate”-nek, esetleg másféle jelentéssel bír? Nos, a névbeli különbség nem véletlen: míg a pirate-típusú kalóz megkülönböztetés nélkül kifoszt minden útjába akadó hajót, a corsair csak hazája ellenségeivel teszi ezt – ilyen volt például Sir Francies Drake, Erzsébet királynő kedvence és a spanyol hajók réme, vagy a filmvásznon Erol Flynn által megszemélyesített Peter Blood kapitány. Az ilyen kalózok rendelkeztek egy „letter of marque”-kal, amely segítségével a hazai kikötőkben nyugodtan partra szállhattak (persze a spanyolok nem igazán értékelték ezt a finom megkülönböztetést)… Akiknek az előbbi megoldás szimpatikusabb és már a „Pirates!”-ben is gyilkoltak akit értek, azoknak figyelmébe ajánlom, hogy néha ki is kell kötni…

Ne csak raboljunk, terjeszkedjünk is!

A játék címével a játékmenetbeli változást jelöli: a Corsairsben nemcsak hajókat kell megcsáklyáznunk és kifosztanunk, hanem anyaországunk – eleinte gyenge – gyarmatvároskáit is meg kell védenünk; sőt, anyagilag támogatnunk, fejlesztenünk kell! A befektetés megéri: az ellenséges városok erődjei azonnal tüzet nyitnak hajóinkra, ahogy a közelükbe érünk, úgyhogy ha az ellenség elfoglalja őket, igen hamar hontalanná válhatunk. Így a legfontosabb a saját városainkban a külön szigeten levő erőd fejlesztése, hogy a rivális hódítók vagy kalózok hajóit még idejében elsüllyessze.

A többi létesítményt (kikötő, szárazdokk, világítótorony, városháza) azért érdemes fejleszteni, hogy több hajónk tudjon egyszerre kikötni, jobban tudjunk kereskedni, ami szintén kulcsfontosságú eleme a játéknak. Természetesen amellett, hogy saját városainkat óvjuk, a rivális városokat érdemes minél hamarabb elfoglalnunk, majd az irányításunk alá véve azokat is fejlesztgetni.

A városokban persze a Pirates!-hez hasonlóan itt is megtaláljuk a jól ismert funkciókat: eladhatjuk az összerabolt javakat (cukor, fűszer, ékszerek stb.) kijavíthatjuk hajóinkat és legénységet toborozhatunk. Az előző kalózos játékokkal ellentétben itt nem a hírnevünk alapján szegődnek hozzánk embereink, annyit vehetünk fel, amennyit akarunk és lázadások sem zavarják meg nyugalmunkat – ebben a játékban olcsó az emberélet…

Vér és arany

Persze mindenekelőtt kalózok vagyunk, így vagyonkánkat leginkább az ellenséges hajók elfoglalásával gyarapíthatjuk. A harcnak ez a része nagyjából a MicroProse játékából már jól ismert módon zajlik le: felülnézetből az ellenséges vitorlás körül cikázva és sűrűn ágyúzva kell hozzá közel kerülnünk, hogy megcsáklyázhassuk és a fedélzetre ugrálhassunk csapatunkkal. Az igazi különbség a fedélzeten zajló harcban van: míg a Pirates!-ben és a Sea Legendsben csak hősünk, valamint az ellenséges kapitány vívópárbaját kellett lejátszanunk, addig itt egész csapatunkat a real-time háborús játékokban megismert módon irányíthatjuk: leginkább a Lords Of The Realms II csatáira emlékeztet ez a rész. A kapitányoknak kiemelt szerepük van: ők a legerősebb és legenergikusabb harcosok. Ha jobban küzdenek, kalózaink is lelkesebben harcolnak, ha viszont elhullanak a végzetes lehet embereink moráljára: ilyenkor általában fel is adják a küzdelmet. Ugyanez persze igaz az ellenségre is, így érdemes először mindig az ellenség vezérével végezni.

A helyőrség az utolsó emberig harcoljon!

Városaink erődjei mindenféle fejlesztgetés ellenére néha hiába védik a várost – ilyenkor fogcsikorgatva kell tűrnünk, hogy polgáraink vagyona, asszonyai a kalózok martalékává váljanak. Szerencsére – ha akarjuk – mi magunk állhatunk a helyőrség élére, és megpróbálhatjuk visszaverni az ellenséges kalózokat, vagy katonákat. Persze az ellen általában túlerőben van, de ügyes taktikázással, a csapatok megfelelő mozgatásával és nem utolsó sorban a kormányzó hősiességével győzhetünk. Siker esetében nemcsak városkánkat mentjük meg, de az ellenséges hajókat is megszerezzük a fedélzeten lévő kincsekkel együtt!

Az ön küldetése, ha elvállalja…

A sok kalózkodás persze egy idő után nem jelent már kihívást, ezért a játékban rengeteg küldetést is találunk, amelyek végrehajtásáért cserébe aranyat, hajót, rangot vagy egyéb javakat kaphatunk. A végső cél pedig mi más lenne, mint hogy a Karib-tenger legrettegettebb kalózaként ne a kötél végén, hanem békés öregségben, gazdagon és magas rangban vonulhassunk vissza, hiszen a kalózkodás legfőbb törvénye: halál vagy dicsőség!

A vérem kalózvér…

Ha számot kellene vetnem azzal, melyik számítógépes játékkal játszottam a legtöbbet életemben, még mindig a Pirates! vezetné a rangsort. A stratégiának, a kereskedelemnek, a kalandozásnak és az akciónak olyan nagyszerű koktélját sikerült Sid Meiernek megalkotnia, amely méltán emelte a csúcsra.

Bármennyire is próbálkoztak a készítőik, a Pirates! nyomán készült klónok egyike sem tudta igazán felülmúlni az eredetit. Habár erre a Corsairs sem képes, franciás könnyedsége, nagyszerű hangulata, grafikája és nem utolsósorban újításai révén sikerült felelevenítenie azokat a régmúlt időszakokat, amikor órákat ültem a Commodore 64 előtt a spanyol hajókat, városokat fosztogatva. A játéknak sikerült megőriznie azt, ami az eredeti játékban jó volt: a hajóharc itt is régi módon felülnézetből zajlik, és nem bonyolították agyon, mint a Sea Legendsben.

A kézitusa már egy hangyányit alacsonyabb színvonalú, elrontja az irányítás és mesterséges intelligencia gyengesége – de szerencsére azért ez itt annyira nem zavaró. Nagyszerű ötlet, hogy a hagyományos kalózkodás mellett a városokat is fejlesztenünk kell, és a csaták során nem csak kalózainkat, hanem az erődök helyőrségeit is irányíthatjuk. Így tényleg értelmet kap a Corsairs cím: itt igazából harcos gyarmatosítóként nés nem közönséges kalózként szerepelhetünk.

A tálalásra sem lehet panasz: bár a 3D-s video- és hangkártyánk pihenhet, a finoman kidolgozott, korhű grafika és remek kalózos stílusú CD-zene nagyon feldobja a játék hangulatát. Mindent összevetve – habár nem korszakalkotó mű a Corsairs – a tengeri csatákra, kegyetlen kézitusákra, némi kereskedésre és városfejlesztgetésre vágyók, na és persze a Pirates! rajongói nem hagyhatják ki.

-BadSector- (1999)

Kiadó: Microïds

Fejlesztő: Microïds

Stílus: stratégia

Megjelenés: 1999