RETRO – A Condemned 2-ben szegény Ethan Thomas egy évvel az első rész borzalmas eseményei után sem talált nyugalmat. Az FBI-tól páros lábbal rúgták ki, miután nem bírta kontrollálni őrjöngő dühét, amikor bárki megtámadta, vagy megsértette: ilyenkor az illetőt véresre verte.

A Condemned 2 volt ügynök azóta darabokra hullott élete miatti depresszióját alkoholba próbálta fojtani – természetesen sikertelenül. „Ennél már nem is lehet rosszabb…” – gondolta Ethan. Pedig de. Egy napon találkozik egy különös figurával, aki nemes egyszerűséggel fejbe veri egy téglával. Innentől kezdődik Ethan újabb pokoljárása…

„Nézd, apa, már kung-fuzni is tudok!” (Condemned 2 mantra)

A Condemned folyatatásánál a Monolith persze még több „vért és könnyeket” ígér, azonban számunkra sokkal inkább érdekesebb, hogy magát a harcrendszert is kibővítették, amely Monolith saját bevallása szerint is egy idő után eléggé önismétlő volt. Most összesen négyféle módon verhetjük véresre a ránk támadó rémeket. A kéziharcnál üthetünk, rúghatunk, vagy akár meg is ragadhatjuk az ellenfeleinket, hogy a nyakukat kitekerve egy egészséges reccsenéssel vessünk véget életüknek.

Azonban ez még mind semmi: sokkal kreatívabban a környezetünket is használhatjuk majd ellenfeleink péppé verésére. Ha például valakit hátulról megragadunk, akkor a fejét a falnak, vagy akár egy televíziónak is verhetjük, de le is lökhetjük a földre és a nyakára, vagy a hátára taposva eltörhetjük a gerincét. Kedves, ugye?

Brutálisan erőszakos a Condemned 2

Persze a két kezünkön kívül különféle fegyvereket is a kezünkbe vehetünk. Mint az előző részben, most is azt tudjuk használni, amit csak megtalálunk és a kezünk ügyébe akad: szöges deszka, vascső, kalapács, vagy tégla. Jópofa újítás, hogy már távolról az ellenfélre hajíthatjuk a fegyvereinket: akár a lábukra, ettől összecsuklanak és közvetlen közel érve agyon tudjuk verni őket.

Természetesen a tűzfegyverek sem hiányoznak, azonban – csakúgy, mint az előző részben – ezeknek továbbra sem lesz túl sok jelentősége, lévén elég kevés lőszert fogunk találni és a lényeg amúgy is a közelharcon lesz.

A fegyverekkel, sőt akár a kézitusával, vagy a védekező mozdulatokkal is különböző kombókat hajthatunk végre, amelyek segítségével még jobban növelhetjük a kiosztott fájdalmat. Talán így leírva ez egész nem is hangzik túl durvának, de higgyétek el: ez a játék nem gyenge idegzetűeknek készült…

Ebben a városban valami nem stimmel…

Persze az erőszak most sem öncélú, a sztori ugyanis sokkal inkább kidolgozott, mint az első Condemnedben – inkább a FEAR 2-höz mérhető. Miután az idegen fejbe verte hősünket, egy furcsa városban ébredünk, ahol valami nem egészen kóser. A levegőben katonai helikopterek cikáznak fel-alá és az utcák teljesen elhagyatottak, kivéve azokat a beteges külsejű örülteket, akik azonnal rád támadnak, ahogy meglátnak. Első feladatunk is egészen meglepő: egy tévékészüléket kell találnunk és hozzá egy antennát, amely segítségével furcsa híreket hallhatunk és így beszélhetünk majd személyesen egy rejtélyes figurával is.

Azonban még hátborzongatóbb, hogy mindent ragadós szurokszerű anyag borít, még a ránk támadó lényeket is, akik ebből a sárból másznak elő, hogy kibelezzék hősünket.

Helyszínelünk

Első hallásra úgy tűnik, hogy ex- FBI ügynökünk nyomozó képességei kevésbé lesznek kihasználva, nem igaz? Szerencsére ez közel sem lesz így: a Monolith épphogy sokkal jobban kidolgozza a játék „helyszínelős” részét, amikor bizonyítékokat kell gyűjtenünk és kielemeznünk.

Az új rendszer sokkal inkább a logikai analízisre épít: hasonló következtetéseket vonhatunk le, mint a CSI sorozatban. Ha például találunk egy hullát egy elhagyatott szállodában, akinek a kezében egy rendőrjelvény található, akkor először is neked kell meghatároznod a holttest neme és korát (idős férfi, fiatal nő stb.) illetve a jelvényen látható számot. Amikor megvannak az adatok, akkor átküldöd analízisre és „társad” (aki még nem tudjuk, pontosan ki lesz…) ki fogja deríteni, ki az illető.

Emellett pedig az összes olyan a hagyományos helyszínelős eszközt is használni fogjuk, ami már ismerős az előző részből, mint például az ujjlenyomatokat, vagy az eltüntetett vért felderítő vegyszereket.

„Az első szabály: nem beszélsz a hobó fight clubról!” (Oops…)

A játékban megtalálható lesz majd egy külön „instant action” mód is, amelyet elindítva azonnal verekedhetünk és ölhetünk: az még nem világos, hogy ez külön pályákat jelent majd, vagy csak az alapjátékot egyszerűsíti le non-stop öldöklésre.

Sokkal nagyobb poén a multiplayer, amelyben egy igazi „hobó harcosok klubja” részesei lehetünk a három játékosos összecsapások bármelyikében (1v1, 1v2, 2v2, 2v3, 3v3 stb.) Addig kell verekednünk, ameddig életben maradunk és eredményességünket az online táblán is honorálja a játék. Külön jutalmazza a játék azokat, akik már befejeztek egy szintet a szingli részben: ilyenkor az új fegyverek és ellenségtípusok is kilockolódnak.

Sikerre ítéltetve?

A sok újdonságnak köszönhetően a Condemned 2 az első résznél is nagyobb favorit a darkos, brutális, kegyetlen játékok kedvelői között. Bár hallottunk korábban olyan híreket, hogy esetleg kicsit visszavettek volna az erőszakos, véres részekből, de mint utóbb kiderült: ez csak a cenzoroknak szóló parasztvakítás volt. Ha pedig már a „parasztokról” és a „vakításról” van szó: ugye mindannyian hasonlóképpen gondolkozunk a cenzor urakról?

-BadSector-[2008]

Kiadó: Sega

Fejlesztő: Monolith

Stílus: FPS akció, horror

Megjelenés: 2008. március 11.