FILMKRITIKA – Kegyetlen, igazságtalan westernvilágban járunk, ahol egy testvérpát bíznak meg a legrázósabb, legpiszkosabb ügyekkel: fejvadászatok, bérgyilkosságok, emberrablások és még sorolhatnánk. Jacques Audiard, francia rendező egy különleges „eurowesternt” rendezett Patrick deWitt regényéből: a szokásos leszámolások és pisztolyharcok mellett, illetve sokszor helyettük, váratlan, groteszk életképek és fordulatok, melyek többek között a Cohen-fivérek munkáit, vagy Tarantinóét idézik.
1851-ban, az USA-ban, Oregon államban vagyunk. Eli Sisters (John C. Reilly) és Charlie Sisters (Joaquin Phoenix) látszólag egyszerű, kegyetlen fejvadászok, akik jó pénzért bárkit a másvilágra küldenek, vagy élve elkapnak, ha éppen arra van szükség. Azonban elég gyorsan kiderül, hogy mindketten különleges, egyedi karakterek, akik gyakran egymással is veszekednek (ahogy a testvérek szoktak) illetve érző, néha szenvedő, vagy elkeseredett emberek. Jacques Audiard filmje csak a szigorú értelemben vett műfaja alapján western, valójában egy igazi tragikomikus filmdráma, sokszor groteszk, váratlan jelenetekkel, emberi karakterekkel. Kérdés, hogy 2019-ben vajon tényleg ez-e a western útja?
Mihez hasonlítsalak?
A film a már említett rendezők (Cohen-testvérek és Tarantino) munkái mellett némileg a Red Dead Redemption játékokra is emlékeztetett. A Testvérlövészek Charlie és Eli története mellett a kifinomult értelmiségi detektív, John Morris (Jake Gyllenhaal) és a naiv idealista, a társadalmi utópiákról álmodozó Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) útját is elmeséli. A testvérek Warmra vadásznak, mivel az egy különleges eljárással az aranymosást egyfajta vegyület segítségével meg tudja könnyíteni, oly módon, hogy arany felfénylik a vízben a vegyszer hatására. Morris eleinte Warm után nyomoz, majd csatlakozik hozzá. A négy ember útja előbb-utóbb kereszteződik…
Sokat nem akarok elárulni a történetből, de abban egész biztos lehetsz, hogy egyáltalán nem egy szokványos westernfilmmel lesz dolgod, ha a Testvérlövészekre beülsz. Minden eddigi westernélményedet elfelejtheted, ez a film nyomaiban sem tartalmazza sem a klasszikus hatvanas évekbeli hagyományokat, Sergio Leone spagetti westernjeink stílusát, Sam Peckinpah vérengzős, epikus munkáit, de igazából a későbbi realistább westernekkel is nehéz párhuzamot vonni.
Ha egy másik westernhez tudnám hasonlítani, akkor Quentin Tarantino-féle Aljas nyolcas jutna eszembe, különösen annak groteszk jelenetei tekintetében – bár a Testvérlövészek kevésbé épít a szellemes párbeszédekre, mint azt Tarantinónál egyébként is megszokhattuk és az Aljas nyolcassal ellentétben nagyon sokféle helyszínen játszódik.
Itt minden más
Ha elfogadjuk azt, hogy ez a film szó szerint MINDENBEN homlokegyenest ellentmond annak, amit egy többé-kevésbé klasszikus westerntől elvárnánk, ha nem szúrnak zavaróan szemet a transzvesztita bártulajdonos és bandavezér, hogy a folyton érzelgősen lelkiző Eli Sisters, a szintén érzelgős prostituált, a már-már infantilizmusig idealista Warm, vagy a sokszor elképesztően kretén módon viselkedő Charlie Sisters, akkor rendkívül jól fogunk szórakozni a filmen.
Vajon 2019-ben ez a groteszk neorealizmus lenne a megfelelő irány a westernfilmeknek? Tényleg az a művészet, ha a műfaj minden egyes elemét sutba dobjuk, de olyan szinten, hogy még az eddig formabontónak számító Visszatérő is sokkal hagyományosabb westernek tűnik a Testvérlövészekkel összehasonlítva?
A kérdőjelek szándékosak: én sem tudok egész biztosan erre a kérdésre válaszolni. A Testvérlövészek egy sok tekintetben rendkívül színvonalas, érdekes, eredeti, formabontó film, amelynek bizonyos jelenetei, történeti elemei viszont szabályosan felbosszantottak. Azt, hogy nem azt kaptam a filmtől, amelyre akár a trailer alapján is számítottam, az enyhe kifejezés.
Hogy pontot tegyek a gondolatmenet és a kritika végére is: a Testvérlövészek sok szempontból remek, formabontó, érdekes, eredeti, egyedi alkotás, de ahhoz túlságosan is szeretem a műfajt – méghozzá klasszikus értelemben is – hogy ne legyen muszáj leírnom: ilyen westernfilmet egy jó ideig nem szeretnék másikat látni…
-BadSector-
Testvérlövészek
Rendezés - 7.9
Színészek - 8.4
Történet - 7.4
Látvány - 7.8
Hangulat - 7.6
7.8
JÓ
Hogy pontot tegyek a gondolatmenet és a kritika végére is: a Testvérlövészek sok szempontból remek, formabontó, érdekes, eredeti, egyedi alkotás, de ahhoz túlságosan is szeretem a műfajt – méghozzá klasszikus értelemben is - hogy ne legyen muszáj leírnom: ilyen westernfilmet egy jó ideig nem szeretnék másikat látni…