RETRO – A 2002-es év egyik legnagyobb meglepetése az Operation Flashpoint volt, amely a Rainbow Six/Rouge Spear után az első igazán komoly taktikai FPS. A most megérkezett teljes Gold verzióban, vagy a kiegészítő lemezben – sok egyéb hasznos update és egy stratégiai tanácsadó mellett – egy teljesen új hadjáratot kapunk, amelyben Dimitríj Lukin, ex-Speztnatz ügynök, és szovjet katona bőrébe bújva bizonyíthatjuk be az átkos kapitalistáknak, hogy Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog.

Az Operation Flashpoint: Red Hammer-ben Red Alert logikájához hasonlatosan tehát ezúttal a Szovjetunió oldaláról harcolhatjuk végig az 1985-ös alternatív hadjáratot. Összesen húsz küldetést kapunk, amely természetesen követi a jól ismert eseményeket, ugyanakkor egy teljesen új történetet és új szereplőket ismerhetünk meg. Ezek a száraz tények, most pedig lássuk a (nagy orosz) medvét!

Iván és a géppuska

A játék főszereplője tehát ezúttal Lukin, akinek ábrázatáról rögtön látni lehet, hogy a villanyborotva nem tartozott a szovjet ipar remekei közé. Derék hősünkkel és rettenhetetlen muszkáival ezúttal mi fogjuk elfoglalni a híres kis szigetet, és ennek hatására lép majd közbe az USA, ahogy ez az eredeti Flashpointban is történt. Szó sincs azonban arról, hogy agresszorként könnyebb dolgunk lenne: az orosz hadjárat – mint az már addonoknál megszokott – nehezebb, mint az eredeti. Mindjárt az első küldetésnél például, ahol egy benzinkutat és egy irányítótornyot kell elfoglalnunk, a helyi ellenállók kis csapatába botlunk. Az ember el sem képzelni, hogy néhány feldühödött falusi és vidéki jó polgár milyen hatékonyan tud bánni a fegyverrel: ha nem vigyázunk, igen hamar borscsot gyártanak becses személyünkből.

A nehézségi szint természetesen később még keményebb lesz, tehát ha még nem nyomtátok a Flashpointot, eszetekbe se jusson az orosz kampánnyal kezdeni, mert csak anyázás lesz a vége. Az is nehézséget fog okozni, hogy az utánpótlásra ritkán számíthatunk, hiszen a sztori szerint az oroszok folyamatosan területet veszítettek az amerikaiakkal és az ellenállókkal szemben.

Egy kicsit azok is csalódni fognak a Operation Flashpoint: Red Hammer-ben, akik „pozitív” befejezésre várnak, a játék végén ugyanis a Szovjetunió oldalán nem lehet megnyerni a háborút. (Mondjuk ez érthető is, lévén cseh fejlesztők készítették a játékot…) Újabb apró negatívum (bár ez nem biztos, hogy mindenkit zavar), hogy ezúttal nem bújhatunk különböző karakterek bőrébe, hanem egész végig Lukin orosz katonai bakancsában gyalogolhatunk. Mint a főjátékban Amstrong, Lukin itt is egyszerű közkatonaként kezdi, és csak (sikeres) küldetésről küldetésre lép egyre magasabbra a ranglétrán. Akik bírják egy kicsit az antihősöket, azok értékelni fogják, hogy Dimitríj sokkal keményebb, kegyetlenebb, kiégettebb figura, mint például a jófiú Amstrong, és sokkal emberibb, mint a James Bond-szerű Gastowitz speciális ügynök az amerikaiaknál.

„Trabantba szállni, hú de kafa!”

Szerencsére szó sincs azonban arról, hogy így elesnénk a különféle remek harci járművek irányításától: mint az első részben, itt is saját, ellenséges és civil teherautók, dzsipek, tankok és helikopterek volánjai és botkormányai mögé huppanhatunk. Akik még nem töltötték le a netről, azok rengeteg újat is kapnak a kiegészítőhöz.

Az amerikai oldalon például többek között megismerkedhetünk az A64 Attack és a Kiowa OH-58 helikopterekkel, az M2 Bradley és az M-163 Vulcan harckocsikkal, az oroszokéról pedig a BMP-2-es tankkal. Az új gépek közül néhánynak fontos szerepe is lesz a missziók során. Az egyik feladat közben például az amerikaiak CH-47-es szállítóhelikopterét kell leszednünk egy rakétavetővel, mielőtt még az ejtőernyősök kiszállingóznának belőle. A harci járművek mellett pedig nekünk, magyaroknak hatalmas poén majd a kis fehér Trabant megjelenése: végre virtuálisan kipróbálhatjuk, milyen érzés a „papírjaguár” volánja mögé ülni!

Dimitríj útja a dácsához

Persze a világ összes új egysége sem lenne elég, ha maga a játékmenet nem lenne elég hangulatos. Az igazi beleéléshez pedig elengedhetetlen egy jó sztori, és ez hiányzott nagyon a Ghost Reconból és egy picit a Medal of Honorból is – utóbbiban ezt az átvezetők szintjén azért nem nagyon erőltették. A Operation Flashpoint: Red Hammer-ben viszont minden elismerést megérdemelnek a készítők: mind a fő történetszál, mind a grafikus motor által hajtott betétmozik első osztályúak – a filmekből pont elegendő van, és nagyon jól illeszkednek a játék egészéhez. A másik kritikus pont a küldetések változatossága, és erre sem panaszkodhatunk: az elején például Angelinát, az orosz főparancsnok női segédjét kell egy, adott helyre elszállítanunk, aztán egy a normandiai partraszálláshoz hasonló, iszonyúan kemény akcióban vehetünk részt, később pedig egész hadtesteket igazgatva rohammal kell bevennünk egy lázadó katonai bázist.

Meg kell még említenem az olyan pluszokat is, mint például a Logitech Immersion-ös (nagyjából a force feedback-nek felel meg) egerem nagyszerű támogatása: azért annak megvan a hangulata, amikor ott ülsz a különféle gépekben, és érzed a mouse-on rázkódásukat, a fegyverek „mocorgásának” vérprofi szimulálásáról már nem is beszélve! Az összképen csak apróbb hibák rontanak. Például sajnos a nagyobb járművek, tankok felrobbanáskor történő ugrálását még mindig nem sikerült valamilyen patch segítségével helyreütni, pedig ez iszonyúan idétlen. Mindent összevéve azért a Red Hammer (közhelyes fordulat ide, vagy oda ) igazi „kötelező darab” a Flashpoint tulajok számára.

-Bad Sector-

Kiadó: Bohemia Interactive

Fejlesztő: Codemasters

Stílus:  FPS, katonai szimuláció

Megjelenés: 2002