FILMKRITIKA – Oh, boy… – Mondhatnánk a rebootolt Hellboy kapcsán, amely Guillermo del Toro első két filmje után harmadikként vadonatúj stábbal próbálta képregényhűebbe varázsolni a jól ismert „pokoli srác” kalandjait. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy ezt így ebben a formában nagyon nem kellett volna…
Két dolgot nagyon tudnék értékelni a hollywoodi producerek mentalitásával kapcsolatban, amikor ilyen „független” szuperhősfilmet készítenek. Az egyik, hogy érdemes lenne most már leszállni a Deadpool copy-paste bandwagonról. Értem én, hogy az a film nagyon sok dellát hozott a konyhára és ők is szeretnének nagyon sok dellát kaszálni, de attól, hogy most egyre nyögvenyelősebben próbálják a Deadpoolt másolni, még nem fognak tömegek eksztatikus tekintettel a mozikasszákhoz vándorolni.
A másik, hogy szerencsétlen Artúr-király mondakört most jó lenne békén hagyni – különösen az ilyen trashfilmek esetében. Az egy dolog, hogy Sir Thomas Mallory „Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája” című művét egyedül az 1981-es John Boorman-féle Excaliburban sikerült tisztességesen adaptálni, de iszonyúan fárasztó, hogy bizonyos elemeit, szereplőit állandóan elő kell rángatni, ilyen igénytelen módon. Sajnos a Hellboyban sem menekülünk meg a borzasztóan béna Artúr-sztoriszáltól, és a Transformers: Az utolsó lovag idiotizmusa után ez már különösen fájdalmas volt.
Hellboy: minden szinten, szinte minden
Mondanám, hogy akkor vágjunk bele a sztoriba, de a Hellboy története annyira kaotikus, random, rosszul összemixelt elemekkel, hogy nincs túl könnyű dolgom. A film alapvető motívuma, hogy Hellboy-nak (David Harbour) szembe kell szállnia a Nimue (Milla Jovovich) nevű Artúr-korabeli boszorkánnyal, akinek ugyan testét Arthur az Excaliburral ötfelé vágta, de ő akkora mágikus erővel rendelkezik, hogy a testrészeit ismét összerakva gond nélkül apokalipszist hozhat a világra. Miközben Nimue testrészeit éppen szolgája, Gruagach (egy disznófejű szörnyeteg) „gyűjtögeti”, Hellboy „apja”, Bloom professzor (Ian McShane) kérésére segít egy titkos szervezetnek, hogy titánokat kaszabol, találkozik Alice-szal (Sasha Lane), egy fiatal médium lánnyal és Ben Daimióval (Daniel Dae Kim) egy különleges képességekkel rendelkező speciális ügynökkel.
A karakterek egyébként tényleg érdekesek, jól kidolgozták őket, csak annyira sokat próbáltak beleerőszakolni a sokszor idétlen, rosszul összerakott és gyakran teljesen logikátlan, vagy hiteltelen, nagyzoló, béna történetbe, hogy teljesen elvesznek benne.
A történetnél már csak a párbeszédek rosszabbak, tele fárasztó, erőltetett humorral – amin már csak kínjában röhög az ember – vagy máskor béna pátosszal, amikor például Hellboy apja, Bloom magyaráz valami borzasztóan erőltetett hülyeséget a Hellboy-nak.
Vérengzés, belezés, trancsírozás
A Deadpooltól nemcsak a „poénosra” vett jeleneteket és dialógusokat koppintották le, hanem a szándékosan öncélú vérengzést is, mely elem egyébként a Marvel-hősnél aránylag jól működött, itt viszont iszonyúan igénytelen. Értem én, hogy most végre „szabad” (a Guillermo del Toro filmek ezen a téren visszafogottak voltak) és akkor „adjunk neki”, de a leginkább csak ízléstelen, ZSÉ-kategóriás horrorfilmeket idéző belezés és trancsírozás a film maradék hangulatát is teljesen tönkre vágta.
Hell, no!
Nagyon kevés pozitívumot tudnék elmondani a Hellboy-ról… Meglepő módon ezek egyike Milla Jovovich karakter és színészi játék (illetve mélyen dekoltált ruhája) aki egész szórakoztató Nimue, a vérkirálynő szerepében. David Harbour színészi játékával sincs probléma, egész jól hozza Hellboy karakterét, bár Ron Perlman persze azért egy fokkal jobb volt a Guillermo del Toro filmekben.
Minden más viszont siralmas: az akció, a látvány, történet, a dialógusok és még sorolhatnánk. Kár ezért a filmért, mert az unalomig reciklált Marvel- és DC-hősök kalandjait feldolgozó szuperhősfilmek mellett pont egy jól megcsinált, kevésbé mainstream Dark Horse Comics figura történetét feldolgozó adaptáció hiányozna a filmes palettáról. Sajnos, ez most a Hellboy-nak nagyon nem jött össze.
-BadSector-
Hellboy
Rendezés - 1.8
Színészek - 7.2
Történet - 0.5
Látvány/akció - 3.8
Hangulat - 0.2
2.7
BUKÁS
Nagyon kevés pozitívumot tudnék elmondani a Hellboy-ról… Meglepő módon ezek egyike Milla Jovovich karakter és színészi játék (illetve mélyen dekoltált ruhája) aki egész szórakoztató Nimue, a vérkirálynő szerepében. David Harbour színészi játékával sincs probléma, egész jól hozza Hellboy karakterét, bár Ron Perlman persze azért egy fokkal jobb volt a Guillermo del Toro filmekben. Minden más viszont siralmas: az akció, a látvány, történet, a dialógusok és még sorolhatnánk. Kár ezért a filmért, mert az unalomig reciklált Marvel- és DC-hősök kalandjait feldolgozó szuperhősfilmek mellett pont egy jól megcsinált, kevésbé mainstream Dark Horse Comics figura történetét feldolgozó adaptáció hiányozna a filmes palettáról. Sajnos, ez most a Hellboy-nak nagyon nem jött össze.