RETRO -Ismét az Újvilágot fedezhetik fel és hódíthatják meg azok akik kipróbálják a Max Design legújabb játékát. Az Anno 1602 a Sim City, a Conquest of the New World és a Ceasar 3 hagyományait folytatja: itt is településeinket, városainkat kell igazi birodalommá kovácsolnunk. A monitor előtt ülő Kolombuszoknak azonban alaposan fel kell kötniük a tengerésznadrágot, mert nemcsak a letelepedés és a kolóniák menedzselése a feladatuk: a rivális hódítókkal, a kincseinkre és vérünkre szomjazó kalózokkal is meg kell küzdeniük, a folyton elégedetlenkedő lakosságról már nem is beszélve…

Régi amigások fülének ismerősen csenghet a Max Design név: az osztrák fejlesztőcsapat olyan hajós-kereskedős játékoknak a készítője, mint például a remek 1869. Programjaikra mindig is jellemző volt a kereskedelmi rész kidolgozottsága, a kor hangulatának nagyszerű felidézése, ugyanakkor egy bizonyos visszafogottság is: a Max Design-játékokban sohasem a véres harcokon volt a hangsúly – ha volt benne egyáltalán ilyen. Így van ez az Anno 1602-vel is: az Újvilág szigetein kell kolóniákat alapítanunk és telepeseink számára megteremteni a megfelelő életkörülményeket – a harc inkább csak fűszerezi a játékot.

Telepeinkre vezető kerestetik

Az Anno 1602-ben a Sim City-sorozatnak és klónjainak megszokott játékmenetére számíthatunk. Építsünk ki egy kevéske nyersanyagból egy apró települést, tegyük önellátóvá a mezőgazdaság és az ipar kifejlesztésével, ezen kívül növeljük városkánkat egyre nagyobbra. Közben ügyelnünk kell arra, hogy telepeseinknek legyen mit magukra venniük, ne éhezzenek, no és persze az olyan alapvető szükségletekben se szenvedjenek hiányt, mint az alkohol, a szivar és a fűszerek (a legnagyobb kincs már a XVII. században is az ember egészsége volt…). Csak akkor tudunk új épületeket telepíteni, ha a lakosság elég nagyszámú, jól táplált, semmiben nem szenved hiányt. Persze kezdőtőkénk így vészesen apadni fog, úgyhogy a kereskedelmet is alaposan meg kell szerveznünk. A Cunquest of the New Worlddel és a Colonizationnel ellentétben azonban az anyaországgal nem üzletelhetünk: az Anno 1602-ben teljesen a szomszédos hódítókra, indiánokra, és a városok között hajókon cikázó szabad kereskedőre leszünk utalva.

Szép újvilág?

A játék 3D izometrikus grafikája leginkább a Caesar 3-éra emlékeztet. A korhű épületek fokozatosan egyre nagyobbá, fejlettebbé váltak, az utcákon pedig a hordárok között egyre gazdagabb és szebb ruhájú polgárok sétálnak. Sajnos lakosságunk jóval kisebb számú és kevésbé változatos, mint a Sierra játékában volt, és véleményüket sem lehet kikérni életkörülményeikről és a város működéséről. Az épületek sem olyan finoman kidolgozottak, viszont kolóniáink végre tényleg úgy néznek ki, mint a XVII. századi falvak: itt nem találkozunk olyan furcsa szituációkkal, hogy egy hatalmas aranyozott Neptun-templom sarkában néhány vityilló húzódik meg. Végre a térképpel együtt az épületeket is el tudjuk forgatni, nem úgy mint a Ceasar 3-ban, ahol meglehetősen bizarr érzést keltett, hogy mindig ugyanazon oldalaikat láttuk.

„Ez a földrész nem elég kettőnknek”

A világtörténelem bebizonyította, hogy minden háborúhoz alapvetően pénz kell. Nincs ez másképp az Anno 1602-ben sem, sok idő eltelik, amíg gazdaságunk elég erőssé válik ahhoz, hogy a rivális hódítókat kiebrudaljuk városainkból. A mesterséges intelligenciára a passzív ellenállás a legjellemzőbb: az ellenséges népek támadni ugyan nem nagyon fognak minket, viszont ha mi ostromoljuk őket, úgy harcolnak, mint egy oroszlán.

Bár az irányítás megegyezik a valós idejű stratégiai játékokban már megszokott csapatkijelölős módszerrel, a szigetek apró mérete miatt maguk a csaták inkább invázióra hasonlítanak: a legtöbbet az épületek elfoglalásával kell foglalkoznunk. Ha sikeresen elpusztítjuk az ellenség raktárépületeit és piacait, a nyomorgó lakosság hamarosan a mi oldalunkra áll, és a város a miénk.

„Kapitány, halálfejes lobogó a láthatáron.”

Ha a rivális gyarmatosítók nem is, a szigetek között fosztogató kalózok annál inkább megkeserítik életünket. Akik a Pirates!-ben gonosz mosollyal az arcukon, vérengző kalózként fosztogatták a gyarmatosítók hajóit, most átérezhetik, milyen lehet a másik oldalon, a kolóniák vezetőjének lenni és elkeseredetten nézni, amint a nehezen összekuporgatott javak a hullámok közé vesznek. Aki nem vágyik erre az érzésre, alaposan építse ki a hadiflottáját, hogy megfékezze a Karib-tenger farkasait.
Akinek tetszett a Settlers- vagy a Ceasar-sorozat és szeretné kipróbálni magát egy újabb izgalmas környezetben, keresve sem találhat magának jobb játékot az Anno 1602-nél!

Szép új világ?

Az Anno 1602-n látszik, készítőik nagyon ügyeltek, hogy minden „rendben” legyen: a játékmenet és a grafika abszolút megfelel a kor követelményeinek. A Sim City és a Ceasar 3 stílusának szerelmesei tökéletesen elégedettek lehetnek: városkánk és a lakosság menedzselésének minden részlete gondosan kidolgozott. A Settlers 3-mal ellentétben itt nincsenek holtidők, mindig fő a fejünk valamilyen probléma miatt. Az időnként előbukkanó animációk is rendkívül hangulatosak, bár egy idő után kissé unalmasak lesznek, és az ember inkább kikapcsolja. Nálam ugyanígy jártak a meglehetősen infantilis zenerészek is, amelyek inkább a Hupikék – Törpikék stílusához illenek, nem egy komoly stratégiai játékhoz.
Sajnos az is látszik, hogy műgonddal figyeltek a részletekre a készítők, hogy eredeti ötletekre már nem igazán tellett: az Anno 1602 semmit sem tesz hozzá a Sim City-féle játékok már megszokott sémáihoz, olyannyira, hogy akár a Ceasar 3 küldetéslemeze is lehetne, ha nem lenne más a grafikai felépítése. Emiatt sajnos ez a játék is unalmassá válik egy idő után: a különféle pályákon mindig ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni a győzelemhez, és ha már kitanultuk őket, az Anno 1602 nem jelent igazi kihívást.
Kicsit elszomorítónak tartom, hogy a játék készítői a biztos bevételre alapozva ennyire ódzkodtak attól, hogy eredetiséget, új ötleteket vigyenek a programjukba: a sok klón egy idő után a játékstílusok elsekélyesedését, nem pedig a javulását eredményezi…

-BadSector- (1998)

Kiadó: Sunflowers Interactive Entertainment Software GmbH

Fejlesztő: Max Design GesMBH

Stílus: stratégia

Megjelenés: 1998