RETRO – Mi jut eszetekbe Dubajról? Arab luxusvillák? Fényűző szállodák? Méregdrága jachtok? Mérhetetlen gazdagság, és bevásárló turizmus? Felejtsd el ezeket! E német taktikai akciójátékban az egykor híresen gazdag arab város igazi pokolfészekké vált…

Nincs annál hátborzongatóbb, mint amikor egy embertelen háborús helyzetbe kerülő karizmatikus katonai vezető teljesen bekattan és vérengzeni kezd – elég az Apokalipszis most! című film Kurtz ezredesére gondolni. Pontosan ezt történt Konrad ezredessel is, a Spec Ops: The Line negatív főszereplőjével, akit Dubajba vezényelnek, hogy tegyen rendet az ottani homokviharok és lázongások közepette, ám a katonatiszt valamitől megőrült, és mint Francis Ford Coppola híres filmjében, embereivel egyetemben ő is mészárolni kezdte a lakosságot, miközben saját magát istennek tekintette.

Persze most is kell egy hős: egy mindenre elszánt, fiatal kapitány, akit az amerikai katonai vezetőség Kondrad után küld, hogy a pokol bugyrait megjárva, megtalálja Konradot és „megmentse”. Ez a derék hős (vagy inkább: szerencsétlen balek, aki még nem tudja mi vár rá…): Walker kapitány, a Delta Force egyik tagja. Walker pedig ki lenne más, mint maga a drága játékos…

„Még most is meg akar menteni, kapitány? Azután, hogy látta mit tettem?”

Ezek Konrad ezredes kísértetiesen nyugodt hangú szavai, aki így üdvözli Walkert rádión keresztül, amikor a fiatal kapitány megérkezik a homokvihartól megtépett, romos Dubajba. „Az hihetné, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy teljesen megőrültem. Jöjjön csak kapitány, várjuk magát…” fejezi be baljós hangulatú mondandóját az ezredes, ezzel már a játék elején megadva a megfelelően sötét hangulatot a berlini Yager stúdióban készült külső nézetes taktikai akciójátéknak.

Már ebből is látszik: a német fejlesztők mindent megtettek azért, hogy a Spec Ops-ra ne csak úgy gondoljunk, mintha még egy hasonszőrű játék lenne csupán a sok közül. „Az volt a célunk, hogy a Spec Ops a legprovokálóbb shooter legyen, amelyet valaha játszottál.” – ígérte Cory Davis vezető designer.

Az biztos, hogy a játék sztorijával tényleg igyekeztek a készítők kicsit eltávolodni a szokásos „gonosz terrorista szervezet, amely fenyegeti a világot, csak a hős amerikai kommandósok képesek megmenteni… blablabla”-féle kliséktől, amelyekkel már számtalanszor találkoztunk a Rainbow Six, Ghost Recon, Splinter Cell, SOCOM részekben, vagy ezek klónjaiban. Konrad ezredest azért küldték Dubajba, hogy megmentse a lakosságot a homokviharoktól, ám a katonatiszt megőrült és a lerombolt várost immáron saját otthonának tekinti, miközben szintén megzakkant emberei fanatikusan követik minden parancsát.

A jó Delta Force-os katonának be jó vagyon dolga?

A játékban leginkább Konrad fanatizált emberei ellen kell csapatunkat: egy négyfős kis teamet vezetve harcolnunk. A játékmenet ebben a tekintetben leginkább a Gears of Warra hasonlít: parancsokat oszthatunk ki embereinknek, hogy kire és hogyan támadjanak, vonuljanak-e fedezékbe, vagy rohanják-e le az ellenséget.

Akár komplexebb feladatokkal is megbízhatjuk bakáinkat: kerüljék meg és kapják oldalba az ellent, vagy nyissanak rájuk zárótüzet. Szintén a Gears of Warra hasonlít a védekezési és tüzelési rendszer is: például fedezék mögé bújhatunk, és onnan adhatunk le célzott, vagy vakon leadott lövéseket – előbbinél természetesen testünk egy részét bármikor eltalálhatják, utóbbinál már jobban védekezhetünk, azonban lövéseink pontatlanok lesznek. Aki pedig nem szeret szöszmötölni a parancsolással, csak lőne ezerrel, az ezt is nyugodtan megteheti: mivel embereink Delta Force tagok, nélkülünk is tisztában vannak azzal, mi a dolguk.

Más kérdés, hogy most még nem tudjuk, hogy mesterséges intelligenciájuk mennyire fog remekelni… Persze az állandó harc is unalmas lehet hosszútávon, ezért a háborúzást váratlan, szkriptelt események is színesítik majd. Az egyik sivatagi összecsapásnál például egy gránát berobbantja alattunk a földet, és hőseink lezuhannak egy valaha még elegáns luxusszálloda halljába, amelyet teljesen befedett a homokvihar.

A szálloda belsejében látszódik igazán, hogy mennyire üt még most is az Unreal 3 motor, melynek egy alaposan felturbózott verzióját használja a játék. Bár a hotelt teljesen tönkretették a zord körülmények és harcok, a fény-árnyék és tükröződő effektusoknak hála látszik, hogy valaha igazi rongyrázós létesítmény volt, amelyben a leggazdagabb sejkek és milliárdos vendégeik mulatták az idejüket.  Persze nem sokáig gyönyörködhetünk a környezetben, mert Konrad emberei felülről dobálják a C4-eseket, mielőtt a szétlőtt plafonon keresztül leugranának a szálló belsejébe.

A homok is ölhet – ártatlant is…

A játékban természetesen megtalálhatóak a hagyományos gyilkoló eszközök: M16-os géppuska, AA-12 puska és a készítők azt ígérik, fegyverek szimulációja tökéletesen realisztikus lesz. Persze, szinte hallom, ahogy ezeket a sorokat olvassátok: „nagy szavak, hallottunk már ilyet…” Viszont mi a véleményetek arról a forradalmi ötletről, amely a homokvihart veszi igénybe ahhoz, hogy ellenségeinket elintézzük?

Amikor ugyanis mi magunk az épületeken kívül harcolunk, Konrad emberei meg belülről, akkor az ablakokat szétlőhetjük, így a szélvihar befújja a homokot a kis szobákba, ezáltal a bent lévők megfulladnak. Remek ötlet, nem igaz? Csupán egyetlen hátulütője van: előfordul, hogy Konrad ártatlan civileket is fogva tart, akik így áldozatul esnek ügyködésünknek.

Morális döntést kellett tehát hoznunk és sok ehhez hasonlóval találkozhatunk majd a játékban. Megtehettük volna azt is, hogy nem lőjük ki az üvegeket és így a civilek megmenekülnek, így pedig másképpen alakul a sztori, amely végre elrugaszkodik a jó és rossz fekete-fehér látásmódjától, mely az amerikai katonák életét bemutató játékokra még mindig olyannyira jellemző.

Érdekes kérdés, hogy vajon a Yager mennyire aknázza ki a történet morális vonatkozásait. Akármilyen kegyetlen döntéseket hozunk, Konrad még borzalmasabb tettekkel borzolja majd idegeinket: az egyik jelenetben például egy fellógatott, megégett hullát láthatunk, amint fel-alá hintázik az akasztófáján…

Sétálj csak Walker a pokolba…

Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a Yager a játék hangulatával próbálja megfogni a publikumot és nem önmagában a hiperrealisztikus játékmenettel, grafikával, vagy eltúlzott vérengzéssel. Míg az amerikai katonák küldetéseit feldolgozó legtöbb taktikai akciójáték története nagyjából a nullával egyenlő, a készítők itt igyekeznek valami igazán ütőssel előrukkolni.

-BadSector- (2012)

Kiadó: 2K Games

Fejlesztő: Yager

Stílus: Taktikai akciójáték

Megjelenés: 2012