RETRO – Talán nincs is olyan PC-s játékos, aki ne tudná, kicsoda is ő: Geralt of Rivia a 2007-es The Witcher és a 2011-es The Witcher 2 hőse. A „hős” kifejezés persze nem is helyt álló, hiszen Geralt nem puszta emberbaráti cselekedetből, hanem jó pénzért intézi el a falvakat, királyságokat, rettegésben tartó vérszomjas rémeket.

Ehhez már gyerekkorában nemcsak speciális kiképzésben kellett részt vennie, hanem még különféle mérgező főzetekkel is megitatták, így változott különleges képességekkel rendelkező mutánssá. Az Andrzej Sapkowski, népszerű lengyel fantasy regényíró műveiből készült játéksorozat első része óriási sikert aratott, így kíváncsiak voltunk, vajon a folytatással mire képes a CD Projekt csapata?

Igazi dark fantasy

Aki most találkozik először a The Witcher 2 világával, azt a meglepetés erejével éri majd, hogy az mennyire hatalmas, összetett és realisztikus – annak ellenére, hogy fantasy-ről van szó. Itt bizony nem egy újabb mesés Gyűrűk Ura koppintásról van szó: sötét hangulatú, kegyetlen univerzumban járunk, ahol nem mennek ritkaságszámba a fajok közötti véres villongások, a nemi erőszak és lincselések sem.

A játék szinte hasonlatos a modern politikai élethez, hiszen itt sem egyértelmű, a különböző egymással torzsalkodó uralkodók, elf banditák, királyi tisztek és helyi kiskirályok közül ki a jó, vagy ki a rossz, illetve van-e értelme ennek a két pólusnak egyáltalán. Legfeljebb a valós politikai élettel összehasonlítva itt annyi a különbség, hogy a királyok itt nem lopkodnak doktori disszertációkat maguknak, viszont itt mégis megölik őket.

Geralt, a főszereplő sem egy ünnepelt bajnok, hanem egy cinikus, némileg kiégett karakter, akit tettei révén – fokozatosan – kezdenek el csak tisztelni az emberek. Ez persze tőlünk is függ, hiszen óriási a szerepe az általunk hozott döntéseknek, melyek nyomán Geralt jelleme és az emberekhez való viszonyulása fejlődik, változik.

Egy witcher, aki rossz útra tért

Az gondolom már az eddigiekből is kiderült, hogy a sztori elsőrangú. Hősünk feladata, hogy megtaláljon és elintézzen egy hozzá hasonló, rossz útra tért witchert, aki királyokat gyilkol egymás után. Az egyszerűnek induló történet egyre fordulatosabbá válik, miután hősünket is vadászni kezdenek, miután az egyik uralkodó gyilkosságát sikeresen rákenték. Geralt számára így létszükségletté válik, hogy a gyilkost időben megtalálja és így által saját magát is tisztázza.

Geralt már-már egy film noir regény főszereplőjéhez hasonlít: az uralkodók gyakran elfogják és megveretik, mások megpróbálják piszkos céljaikhoz felhasználni és igen gyakran nehéz eldönteni, kiben bízhatunk, vagy melyik fontosabb szereplő próbál átverni. (Sapkwoski-nak, a Witcher-regények írójának egyébként hatalmas példaképe Raymond Chandler, a Philip Marlow detektívregények alkotója.)

Nem megy ritkaságszámba az sem, hogy egy mélyen dekoltált, dús keblű és csinos pofikájú, szépséges hölgy valójában egy igazi ringyó, aki a vesztünkre tör, máskor pedig jobban járunk, ha egy nem túl épületes látványt nyújtó szörnyeteget élni hagyunk, vagy egy köztörvényes banditával szövetkezünk.

Jó pénzért bármilyen rusnyaságot megölök

A játék küldetésrendszere hasonló az előző részhez: a királygyilkoshoz vezető missziókon túl rengeteg mellékfeladatot vállalhatunk. Természetesen – igazi witcherhez mérten – a helyi szörnyeket is levadászhatjuk a zsíros jutalomért cserébe.

A főszörnyekre alaposan rá kell készülni: a gigantikus polipra hasonlító kayrannak például csak akkor érdemes nekimenni, amikor már hősünk megerősödött és speciális csapdákat is szereztünk hozzá. Ehhez persze először sokféle embert és rémet kell lekaszabolnunk.

A harcrendszer az előző részhez képest némileg egyszerűbbé vált, azonban ez koránt sem jelenti azt, hogy most könnyebb dolgunk lenne. Az időt ezúttal nem tudjuk teljesen megállítani a stratégiai döntésekhez, pusztán lelassíthatjuk. A megfelelő kardokat (hagyományos az emberekhez és ezüst a szörnyekhez) és mágiát okosan használva azonban a legnehezebb ellenségeket is le tudjuk gyűrni.

Geralt, a csajozógép

A megfáradt markáns harcost pedig ezúttal is kényezteti a gyöngébb nem: tehát Geralttal most is jó párszor „becsajozhatunk”: ilyenkor pikánsan erotikus ágyjelenetekben lehet részünk. Egyedül azt sajnáltam, hogy az első Witcher szexi kártyagyűjtögetős része most kimaradt.

Bár 2011-ben, tehát nyolc éve jelent meg, a The Witcher 2 grafikája bizony még ma is odaver, nem is kicsit, hanem nagyon. A karaktereket mintha egy animációs filmben látnánk, annyira döbbenetesen részletgazdagok és az épületek, barlangok, sziklafalak textúráin is minden apró egyedi részletet megfigyelhetsz.

Az NPC-k viselkedése is olyan annyira életszerű, ahogy Geralttal mászkálunk a városokban, falvakban, hogy garantáltan el fogod felejteni, játékban vagy és nem egy valós fantasy világban.

Ez egy igen, igen, igen, kemény világ!

Pedig ez a világ nem egy esti mese, az biztos. A sztori és az univerzum darkos, realista vonásait már említettünk, de ugyanezt mondhatjuk el a városok mocskos utcáiról, ahol prostituáltak árulják bájaikat a durva katonáknak, a kocsmákról, ahol részeg kocsmatöltelékek, nagymellű kocsmáros lányok és dallamos énekű trubadúrok között igyekezhetünk a söntés felé. Ezeket váltogatják az erdők, mezők, hegyvidékek, katakombák, vagy túlvilági, misztikus helyszínek.

A The Witcher 2 tipikusan az a játék, amelyet érdemes többféleképpen végigvinni. Kalandra fel tehát: várnak a szörnyek, a dús keblű, fűzős emberi és elf csajok, a misztériumok, a küzdelmek és a nem utolsósorban végső megoldás, amelyből kiderül, hogy kicsoda is a rejtélyes királygyilkos és miért gyilkolja a koronás uraságokat!

-BadSector- (2011)

Kiadó: CD Projekt

Fejlesztő: CD Projekt Red

Stílus: RPG, kaland, akció

Megjelenés: 2011, május