FILMKRITIKA – A Halálos iramban-sorozat két „lézengő rittere”, a Hobbs (Dwayne Johnson) és Shaw (Jason Statham) kénytelen-kelletlen összedolgoznak a sorozat spin-offjában, amelyet a John Wickről és az Atomszőkéről ismert David Leitch rendezett. Ahogy azt a sorozattól és a rendezőtől is elvárhatjuk: eszement akcióhegyek – jó sok autós üldözéssel és bunyóval – adják a film sava-borsát, csak kérdés, hogy ez a sokadik „Halálos iramban” tud-e valamit még mutatni – ráadásul Vin Diesel és a többiek nélkül?

Hogy teljesen őszinte legyek: magát a Halálos iramban sorozatot már halálosan unom. Amellett, hogy a sci-fi elemektől most már túlburjánzó, agyament akciónak már semmi köze az eredeti filmek szellemiségéhez, Vin Diesel faarcú színészi játéka és állandó papolása a családról már szó szerint az agyamra megy. A sorozatban a két legszórakoztatóbb figura tényleg a Dwayne Johnson által alakított Hobbs és a Jason Statham-féle Shaw és kettejük állandó pörlekedése (helyenként verekedése) sokszor az eléggé kifacsart sorozat fénypontjának tekinthető, éppen ezért jó ötletnek tűnt, hogy külön, spin-off akciófilm készüljön a kalandjaikból. De vajon elég-e ez egy igazán jó akciófilmhez?

Kémek… kémek mindenütt…

Kezdjük David Leitch rendezői munkájával: a volt kaszkadőr szerintem most már nagyon szeretne egy James Bond filmet rendezni, mert az Atomszőke után ez a második akciófilmje, ahol titkos ügynökök (itt a CIA és MI6 tagjai) szanaszét verik és lövik egymást, illetve a 007-es ellenségeire tipikusan jellemző rejtélyes és a világot elpusztító küldetéstudattal bíró főgonosz embereit. Nem hiányzik a képből az átállt, elárult, volt MI6 ügynök (akit a jobb szerepre érdemes Idris Elba alakít) és kis hadserege sem.

A gondom csak az, hogy szerintem a Halálos iramban pont nem az a franchise, ahol ezek a James Bond-szerű klisék jól működnek, különösen egy ilyen lerágott csont-szerű narratívával.

A sztori konkrétan olyan, mintha a nyolcvanas évek elvetélt James Bond forgatókönyvei közül kukázták volna ki – azokból is a gyengébbek közül. Ha jóindulatú akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a történet tényleg csak arra szolgál, hogy az akciójeleneteket vázként összekösse, ha kevésbé vagyok elnéző, akkor viszont azt, hogy a leggyengébb Roger Moore-os 007-es filmét is alulmúlja.

A két buddy, a női szuperügynök és a gonosz Idris Elba

A rendkívül gyenge alapsztorit valamelyest megmentenék Hobbs és Shaw karakterei, akik (illetve az őket alakító Dwayne Johnson és Jason Statham) így egy filmben tényleg remek buddy-páros. Az állandó veszekedéseik, egymásnak beszólásaik eleinte tényleg viccesek, aztán egy idő után, amikor egy repülőutazás során Statham már sokadszorra kezdi el Johnsonnal a műbalhét, már egy kicsit erőltetett ez is. El kell azért ismerni, hogy alapvetően tényleg jót tett a franchise-nak, hogy legalább ebből a spin-offból a többi szereplőt kiemelték – különösen a cikkem elején említett faarcú Vin Dieselt.

A gondom csak, hogy amikor külön-külön vesszük a két figurát, akkor konganak az ürességtől és már századszorra látjuk a két színésztől ugyanazt a karaktert, csak más névvel ellátva. A film egyik jelenetében Hobbs kislánya azzal hecceli apját, hogy amikor meglátja a Vanessa Kirby által alakított Hattie-t fényképen, akkor felhúzza a szemöldökét, mert a nő tetszik neki (és ilyenkor mindig ezt csinálja), nekem pedig az jutott eszembe, hogy hurrá: legalább láttunk Johnsontól egy arcmimikát, amely különbözik a többitől, köszönjük, hogy a kedves forgatókönyvíró felhívta rá a figyelmünket.

Ha már Vanessa Kirby-nél tartunk, aki Hobbs szuperügynök húgát alakítja: rendkívül dekoratív és egyébként tehetséges színésznő, de lehet, hogy nem Charlize Theront kellett volna megpróbálnia a saját térfelén (kick-ass és egyszerre szuperszexi brit női szuperügynök, aki mindenkit agyonver) megvernie, mert az nyilván nem megy neki. Az egész filmen keresztül neki is nagyjából három arckifejezése van és ezek egyike sem passzol ahhoz az életérzéshez, vagy szituációhoz, amikor egy nő éppen dühös, csábító, elszánt, vagy fél. Másrészről annyira jól hozta Charlize Theron David Leitch korábbi filmjében ezt a karaktert, hogy szegény Vanessa Kirby tényleg csak kullog utána ebben a feltűnően hasonló szerepben.

Sajnos az egyébként szintén kiváló színész, Idris Elba sem tudott meggyőzni rendkívül klisés, unalmas főgonosz Brixton karakterével. Láttunk már tőle ilyet, jobb minőségben: a Star Trek: mindenen túl című filmben egy hasonló figurát alakított –  viszont az sokkal jobban kidolgozott a forgatókönyv, a dialógusok és a színészi játék tekintetében egyaránt. Brixton egyébként Alec Trevelyan (Sean Bean) karakterére is hasonlít a Goldeneye-ból, viszont sokkal érdektelenebb – még alaposan felturbózott szuperképességei ellenére is.

Érdekes egyébként, hogy az amúgy ennél a filmnél egy fokkal gyengébb Halálos iramban 8-ban pont az a Charlize Theron alakította a fajsúlyos főgonoszt , aki David Leitch már említett, nagyszerű Atomszőkéjének főszereplője is volt.

A filmben egyfajta „kameóként” szerepel még Ryan Reynolds (a) is egy Hobbs-ot beszervező CIA ügynök szerepében, és ő határozottan emelte komikus képességeivel a film színvonalát.

Eksön!

Na jó, most, hogy ízekre szedtem a film forgatókönyvét és a színészi alakításokat, mi marad még, amiért ezt a film mégis „korrekt” akciómoziként értékelem? Nem nehéz kitalálni, hogy maga az akció: David Leitch és a stábja azért most is odatették magát ezen a téren. Igaz, a verekedések már közel sem olyan élethűek, és véresek, mint a John Wickben és az Atomszőkében, de erre nyilván a franchise-re jellemző korhatár szinten tartása miatt is szükség volt.

Mégis el kell ismerni, hogy akció téren Leitch is, és két főszereplő akciósztárja is – szó szerint – verhetetlen. Az összes közelharc és autós üldözés egyszer elsőrangú, tényleg dinamikus, pörgős, izgalmas. Látszik, hogy Leitch, Johnson és Statham is egyaránt hazai terepen járnak.

Talán egyedül az sajnálatos, hogy a filmben viszont tobzódik a CGI, amelyet kicsit is gyakorlott szemmel, elég jól ki lehet szúrni.

Ne agyalj, csak nézd

A Halálos iramban: Hobbs & Shaw-t akkor fogod igazán élvezni, ha figyelmen kívül hagyod a papírvékony forgatókönyvet, a gyenge, vagy klisés karaktereket, a nem túl erős színészi alakításokat és nem foglalkozol azzal a ténnyel sem, hogy Jason Statham és Dwayne Johnson már vagy századszorra alakítja pont ugyanazt a karaktert, mint az összes eddigi filmjeikben.

Ez a film tényleg csak és kizárólag a szórakoztatásra épül és ezt két fő alappillérre építi: a két karakter „kémiájára” és a rendkívül látványos, elsőrangú akciórészekre. Minden egyéb másodlagos.

-BadSector-