RETRO – Nehéz felülmúlni egy majdnem tökéletes alkotást a folytatásban. Ez különösen igaz az olyan címekre, amelyek egyetlen platformra készülnek, így technikailag nincs semmilyen különbség az adott hardverben, amelyből már az előző részben is megpróbálták a fejlesztők a maximumot kihozni. Ilyen volt 2009-ben az Uncharted 2: Among Thieves, amelyben szinte minden téren tarolt és egyértelműen az év egyik – ha nem A – legütősebb címe volt.

Az Uncharted 3 számára – hogy egy kicsit a hajmeresztő kalandfilmek terén maradjunk – igazi Mission Impossible lett volna forradalmi újításokkal lepipálni az illusztris elődöt. Amit az Uncharted 3 mégis megvalósított, az egy újabb, tökéletesen magába szippantó, egzotikus kaland, olyan hajmeresztő akciójelenetekkel, amelyekbe még Tom Cruise sérója is összekócolódott volna.

Kincs ami nincs

Nathan ezúttal egy Arab-félszigeten lévő sivatag alatt húzódó várost, Ubart kutatja barátaival.A városhoz ezúttal is Nathan őse, Sir Francis Drake, a 1500-as évek végén hírhedté vált kalózkapitány után kutatva jut el. Maga Sir Francis Erzsébet királynő parancsára kutatja a várost, ám hogy pontosan miért volt olyan fontos az angol uralkodó számára Ubar, az sokáig rejtély marad.

Az mindenesetre hamar kiderül, hogy Erzsébetet nem egyszerűen az arany vezérelte (akkor ugye hamar vége lenne a játéknak…) és hogy a sokat megélt kalózkapitányt is visszarettentette az, amit látott és visszafordult. Nathant is sokan próbálják visszatéríteni, ám hősünk természetesen csökönyös, mint az öszvér…

Barátok és ellenségek

Még szerencse, hogy Drake-et ezúttal is elkísérik barátai kalandjai során. Legrébbi haverja Sully, az öregedő, de még jó kondiban lévő mentora. A sztori egyébként egy kicsit Nathan gyerekkorába is visszavezet, amikor Sullyval először találkoztak és az akkor még fiatal Sullivan megmentette Nathant a rá vadászó kincsvadászoktól. Sullivan egyébként egyfajta apafigura is Nathan életében és sokkal fontosabb karakter, mint a főhős többi barátja, ezért ebben a részben is központi szerepet kap, amikor valami veszély éri.
Aztán itt van Chloe Frazer, a fekete hajú vadmacska kalandornő, akit még a második részben ismertünk meg és volt pár… forró pillanatuk Nathannel (a szó mindkét értelmében). A fekete démon mellett persze mindig ott a szőke angyal is: Elena Fisher, Drake egykori szerelme ismét segíti hőseinket és Nathan időnként az agyára megy a hölgynek, de persze fülig szerelmes belé. A régi karakterek mellett új barátokat is szerez Nathan. Ilyen Charlie Cutter, egy kopasz, angol vagány, aki kicsit Jason Stathamra hasonlít külsejében és jellegében is. (Bár nem ő a szinkronhangja.)

Végül egy arab beduin, Salim is hozzánk csapódik, amikor Drake éppen a legszorongatottabb helyzetben van. A sok barát egyébként nem véletlenül társul Drake-kel, hanem a játékmenet szempontjából is fontosak, ugyanis a kooperatív módban mindig a másik karaktert irányíthatjuk. A barátok mellől nem hiányoznak a szintén alaposan kidolgozott jellemű ellenségek sem. Az idősebb, elegáns, szőke milliomos nő, Katherine Marlowe igazi gonosz kígyó femme fatale, méghozzá a legálnokabb fajtából. (Emellett egyébként erősen hasonlít „Max” nevű karakterre még az első Mission Impossible filmből.)

Marlowe társa egy fiatalabb férfi, Talbot, egy elegáns, öltönyös fickó, aki mindig kimért és gúnyos stílussal leckézteti Drake-et és barátait, nem riadva vissza attól sem, hogy a legdurvább drogokkal mérgezze meg őket. A nagyon eltalált karakterek igazi életet lehelnek az egyébként is remek, fordulatos ármányokkal, sztoriba, váratlan árulásokkal, szerelmi szállal átszőtt sztoriba. Azt nem állítom, hogy az Uncharted 3 Oscar díjat érdemelne a legjobb történetért, de amit egy ilyen kalandfilmszerű akciójátékból ki lehet hozni, azt mind megtalálhatjuk benne.

Aki sohasem kapna életbiztosítást…

… az nem más mint Nathan Drake! Ugyanis annyiszor kerül hősünk életveszélybe, hogy ha mindegyik előző életében macska lett volna, a kilenc életeket már így is elfogyasztotta volna. Drake-nek ugyanis a leglehetetlenebb szituációkban kell életben maradnia, úgy, hogy közben a rosszfiúk is állandóan lőnek rá. Nem akarom az összes poént lelőni, de a játékban a legemlékezetesebb talán az a rész, amikor egy Titanic módjára boruló, süllyedő hajóból menekül, miközben már azt sem tudjuk, hogy melyik a plafon, – ahonnan a víz folyamatosan betör és melyik a talaj és persze állandóan lőnek ránk a rosszarcok.

Másik ilyen akciórész, amely minden PS3 tulaj emlékezetében élénken fog élni, az a jelenet (amelyet egyébként maga Harrison Ford próbált ki egy japán reklámfilmben), amikor egy magasban lévő repülő nyitott hátsó részében a süvítő szélben verekszünk egy kétajtós szekrény fickóval, majd fél kézzel kell megkapaszkodnunk egy hálón keresztül épphogy kifelé csüngő ládán.

De nincs nyugtunk akkor sem, amikor fél kézzel egy szakadék szélén, vagy egy kastély oldalán lógunk: felülről ilyenkor is állandóan lőnek ránk, így a másik kezünkkel egyensúlyozva és célozva kell eltalálni az ellenséget. Még innovatívabb az a rész, amikor Drake-nek egy kábítószer hatására szédelegve kell egy keleti utcán végigtántorognia.

A rendkívül kreatív és változatos akciójeleneteknek köszönhetően egy pillanatra sem fogunk unatkozni, vagy azt érezni – mint bizonyos Tomb Raider részekben – hogy ó istenem, mikor lesz már vége ennek a pályának. Elismerést érdemel annak a résznek a kidolgozása is, amikor az ifjú Nathan Drake-kel kavarunk, aki még annyira nem macskaügyességű, mint majd később felnőttkorában lesz.

Lesből, okosan

A kőkemény akciórészek mellett sokszor nem árt kihasználnunk a környezeti elemeket és lopakodva, csendben elintézni az ellenséget. Nem kell megijedni az Uncharted 3 nem törekszik a Splinter Cellek babérjaira, magyarán nem annyira összetett azért benne a lopakodás, de sokszor érdemes ezzel nyitni és a háttal álló ellenséget egyetlen mozdulattal kiiktatni.

Az előző részben ismert hátulról „lerángatós” módszer mellett újfélékkel is megismerkedhetünk. A Batman játékokhoz hasonlóan például a magasból az ellenség nyakába ugorhatunk (no nem az örömteli megismerés miatt…) és ezáltal azonnal leteríthetjük. Ennek például különösen a francia kastélyos pályán láthatjuk hasznát. A játék egyébként számolja, hogy hány embert terítettünk le csendben, úgyhogy azért is érdemes nindzsát játszani, hogy megkapjuk a Silent Ninja trófeát.

 „Papa was a rolling stone…”

A változatosság a kulcsszó az egzotikusabbnál egzotikusa helyszínek terén is. Drake-kel Londoni pubokban fogunk verekedni kocsmatöltelékekkel, egy lángoló francia kastélyból próbálunk kimenekülni az égő gerendákon egyensúlyozva, amelyek minden pillanatban hamuvá éghetnek és kettétörhetnek a lábunk alatt, aztán ott van a már említett süllyedő hajó és a repülőgépes jelenet is, de nem ússzuk meg a arab-félszigeti sivatag forró homokját, melyet tűzforró nap éget (a szomjas Drake fehér bőrével egyetemben…), Ubar földalatti, lélegzetelállítóan gyönyörű romvárosáról már nem is beszélve.

A helyszínek kidolgozása elsőrangú, a pazar színeknek, és az új effektusok (füst, háborgó tengerhullám, stb.) végre tényleg kiaknázzák a PlayStation 3 hardverét és megmutatják, hogy valóban erősebb, mint a nagy rivális konzolé… A városokban a különféle plakátok, festmények is maximálisan passzolnak a korszakhoz – például annál a résznél, amikor a múltban járunk az ifjú Nathannal. A környezet kidolgozása mellett a különféle szereplőkére is hatalmas gondot fordítottak a fejlesztők.

Drake arcán, vagy kezein például megfigyelhetjük a „kaland mocskát”, vagy az apró vágásokat, sebeket, de az ingjét sem vállalná semelyik patyolat sem. Férfi szemmel nézve pedig már csak azon tanakodhatunk, hogy vajon Miss Chloe Frazer, vagy Elena Fisher a csinosabb.

Szürke agysejtek masszív igénybevétele?

Az akció mellett a jól kidolgozott logikai részek sem hiányoznak. Nathannak gyakran elő kell vennie őse, Sir Francis Drake noteszét, amelynek segítségével tud csak továbbjutni a különböző feladványokon, amelyeket például egy ódon francia kastély romjai között, vagy távol-keleti városok katakombáinak mélyén kell megoldania. A feladványok pont elég összetettek ahhoz, hogy szürke agysejtjeinket megmozgassák, de azért nem kell leragadunk egyiknél sem, ha pedig ez mégis megtörténne, akkor a játék mindig értelmes segítséget nyújt – anélkül, hogy lelőné a poént.

Érdemes egyébként egy picit megerőltetnünk szürkeagy állományunkat, mert sokkal nagyobb sikerélmény, amikor teljes egészében magunktól jövünk rá a feladványokra. Egyedül egyetlen olyan rész volt idegesítő, amelyben nem találtam logikát: az egyik teremben kőről kőre, különböző ábrákon ugrálva kellett eljutni egy terem végébe és ennek segítségével kinyitni egy ajtót. Szerencsére ez az egyetlen kicsit fantáziátlan, Indiana Jones filmekre, és régi Tomb Raiderekre erősen hajazó, elcsépelt rész az egyetlen idegesítő momentum a játékban és itt is megtaláljuk a megoldást.

Terített multi

Nem említettük még a többjátékos módot, amely már az előző résznek is nagy büszkesége volt. Az újdonságok között található például a „buddy” (haver) system. Minden játék elején választhatunk magunknak egy havert, vagy ha lusták vagyunk ehhez, akkor a játék automatikusan kijelöl nekünk egyet. Amikor az ellen telibe trafál és meghalunk, akkor választhatunk, hogy a buddy mellett éledjünk újra, vagy véletlenszerűen valahol máshol.

Ha a barátainkkal együttműködünk, akkor az ellenséget levadászva, vagy a kincses ládákat fel fedezve extra pénzhez és egyéb csodákhoz juthatunk. Ezekkel tudunk például extra választható karaktereket előhozni, vagy új, speciális fegyverekhez jutni. Emellett a multiplayer részben olyan váratlan játékbeli események előfordulnak, mint például egy ellenséges vadászgép megjelenése, amely minden talpon lévő játékost megpróbál legéppuskázni. Ezeket az újításokat és az új pályákat leszámítva túlzott különbség nincs az előző rész és az Uncharted 3 multija között: éppoly pörgős, dinamikus, ugyan taktikailag okosan kidolgozott, mint az előző részé.

A PlayStation 3 kincse

Az Uncharted 3 egyértelműen az 2011-es év egyik legerősebb címe, méltó zárása a trilógiának és szerintem a saját kategóriájában üti az Xbox 360-on szintén trilógiává vált Gears of War 3-at is. Az állandóa akció a maximumra pumpálja adrenalin szintünket, emellett pedig tényleg innovatív, a sztori érdekes és fordulatos, a karakterek szerethetőek (még a két gonosz, Marlow és Talbot is), a brutális látványról és a moziszerű élményről már nem is beszélve. Nem csoda, hogy a jó öreg Harrison papa is fülig belekockult a játékba!

-BadSector(2011)-

Kiadó: SCEA

Fejlesztő: Naugthy Dog

Stílus: akció, 3D, kaland

Megjelenés: 2012 április