TESZT – Tipikus példa a túl sokat akarok, de nem tudom megfelelő módon kivitelezni esetére az Ancestors: The Humankind Odyssey. A csapat és feltehetőleg a budget nem volt megfelelő ahhoz, hogy kiemelkedő kidolgozottságú legyen Patrice Désilets koncepciója.

Már amiatt is felhívta magára az Ancestors a figyelmet (itt is spórolunk a karakterekkel, holott számomra jóval kedvezőbb lenne mindig leírni teljesen), hogy az Assassin’s Creed alkotója állt a projekt mögött. Tőle nem nagyon láthattunk semmit sem az utóbbi kb. 7 év során, ugyanis a Ubisofttal való szakítás után megjárta az akkor padlóra kerülő THQ-val (nem baj, én is három lapnál megfordultam, és már egyik sem létezik).

10 millió évvel ezelőtt

A játék címe nem véletlenül fordítható magyarra úgy, hogy az emberiség odüsszeiája – az Ancestorsban ugyanis nem éppen az van, hogy már értelmes, két lábon járó humanoid lények vagyunk. A faj kezdeteinél tartunk, és lényegében az a célunk, hogy ne vesszünk ki – persze nem csak egy játékbeli évet fogunk látni, hanem jóval többet, feltéve, ha megfelelően étkezünk és iszunk, és eleget tudunk aludni, mert ugye mi rosszabb annál, hogy a Z-k képletes hajigálása közben fogyasztanak el minket estebédre. Eközben azért – remélhetőleg – fejleszteni tudjuk az agyi képességeinket, amit aztán tovább adhatunk az utódainknak, ami később majd a klánokban is kiterjedve megőrződik. Így például megtanulhatunk egyszerű fegyvereket létrehozni és használni (aki lőfegyverre gondolt, az elnézte az ajtót, ez nem az évi Call of Duty), amit azért megzavarhat az a tényező, ha például a klánunk megfekszik, és mivel szerintem a mesterséges intelligencia khm, problematikus, esélyes, hogy új klánt kell majd találnunk, ugyanis valamelyest frusztrálónak érződik az Ancestors játékmenete, hiszen az új klán újratanulást követel, amihez hozzájárul a repetitív élmény, ami során az iteráció révén kísérletezni és felfedezni lesz érdemes, de persze csak mértékkel.

Ha esetleg nem érződött volna, akkor kifejezem tisztábban: az Ancestors nem egyszerű és igencsak ismétlődő. Désilets elképzelését megértem, és tényleg van benne potenciál, de ez olyan mint egy egyetemi előadás: felkészült előadótól olyan 90 perces monológ, amire nem tudunk visszaemlékezni, mivel az agyunk kizárta a rossz emlékeket. És ha eddig úgy tűnt volna, hogy agyabugyálom az Ancestorst, akkor az nem téves, de a pozitívumot is ki kell akkor itt emelni. Az új képességek megtanulása, a fejlődésünk örömmel teli tud lenni, ám addig el is kell jutni, és az pedig türelmet, tanulást és teljes körű odafigyelést követel. Rá is ment sok időm, talán túlzottan is. Oh well, not my problem. Orrorin Tugenensis.

9 millió évvel ezelőtt

Szóval a játékmenet lassan kezd, és bizony nekünk kell mindent megtanulni. Eközben legalább megtapasztalhatjuk, hogy az animációk nem éppen folyékonyak, a majomszerű lények (na ilyenkor mennyire jó, hogy tudom az angol kifejezést, a magyart nem…) kinézete pedig eközben korrekt, mint ahogy ez a soundtrackre is abszolút alkalmazható jelző, ugyanis remekül keveri a klasszikus zenekari hangszerelést az eltérő stílusokat, ám egyes jegyek és taktusok talán túlzottan gyakran fel fognak bukkanni a háttérben.

És mégis előtörnek eközben a gondolatok a játékmenetről – eleinte piszkosan lassúak leszünk, az építkezés nem tűnt annyira kötelezőnek, az AI-t nem nagyon lehetett számomra kedvezően használni, és végülis egy olyan gondolat jutott eközben az eszembe, hogy ez egy AAA játék egy maximum AA köntösben. Hadd magyarázzam el: Désiletsnek vannak ötletei (az Assassin’s Creed elindulása erre jó példa talán… de ott van még a 1666: Amsterdam, amit a Ubisofttól ki kellett perelnie), ám a Take-Two új, indie kiadó ágazata, a Private Division talán nem tudott elegendő erőf… ugyan már, a GTA V dönti a lóvét a cégbe. Egyszerűen kevés ember és talán idő volt a játékra.

7 millió évvel ezelőtt

Ezt a külső nézetes kalandozást csak és kizárólag türelmeseknek tudom ajánlani, akik elfogadják, hogy bizony az Epic Games Store-on keresztül lehet csak jelenleg az Ancestors: The Humankind Odyssey-t megvenni. A majmok fejlesztése, a családnevelés (maximum kettő utódot nemzhetünk), a klánozás nem rossz ötlet, de a kivitelezés… na, az gáz. Sokat akart a Panache Digital Games, de nem bírták el. A túlterhelés nem jó, és Désiletsre borult a hálátlan vezetőség által rábízott feladat, és most ő kerül rossz fénybe. És emiatt is sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a végén a pontszám. Először egy négyesben gondolkodtam, de az nem lenne megfelelő. Az ötös sem. Ötfél? Nem. Hat? Legyen valahol 6-6,5 között. Az Unreal Engine 4-et használó Ancestors ugyanis rendelkezik jó dolgokkal, de addig el is kell jutni. Nekünk kell megtanulnunk mindent, de kérdéses, hogy mire fel? A játékot tuti sokan le fogják szidni, de ezt egy kisebb csapat készítette. A 40 eurós ár nem korrekt. (Lesz az nekünk több is, az Epic a kezelési költségeket ugyanis ránk hárítja.) Olcsóbban, fél áron megéri, de ennyiért nem. Talán mire konzolokon is kijön, fejlettebb lesz.

-V-

Kiadó: Private Division

Fejlesztő: Panache Digital Games

Stílus: külső nézetes evolúció-RPG

Megjelenés: 2019. augusztus 27.