TESZT – A Spiders a Bound by Flame és a The Technomancer után újabb a Greedfall címmel jelentkezik, ami – nahát… – ismételten nagyra törő vágyakkal került bejelentésre, ám a megvalósítás ezúttal sem sikerült, úgyhogy a játék címéhez illően rájuk (IS) ráférne a mohóság csökkentése.

A WRC 8 után egy RPG-vel folytattam a tesztelést, amiben a Constantine De Sardet nevű illetőt (hát persze, hogy francia neve van, mert a fejlesztőknek lejteni kell a hazai pálya felé – a nemét igen, mi állíthatjuk be) irányítva ellenszert kell keresni egy fertőző betegségre, ami irt mindent és mindenkit, de később egy szigetre terelődik figyelmünk.

New Serene

A Greedfall világa szerintem korrekt. Ebben, és történetileg is szerintem igencsak jó lett az alkotás, és bizony tud – és mer is – sötét lenni adott pontokban. Váratlan dolgokra ilyen tekintetben érdemes is felkészülni, szóval komolyan mondom, hogy van, vagy most már inkább azt kéne mondanom, hogy VOLT potenciál valami igencsak maradandóra, és akkor a frakciókkal való viszonyunk (és az ő kapcsolatuk a csapattagjainkkal) is közrejátszik abban, hogy ki miként reagál ránk.

Úgyhogy trükközni kell is rendesen, hogy kivel mikor hova megyünk, és a nagyobb események révén a háttértörténetből is kapunk az adott csoportok körül. A történet maga elvinné a hátán az egészet, ám az a nagy probléma, hogy itt is kb. olyan bukkanó van mint 2017-ben az ELEX esetében, hogy lassú a kezdet (erre egy kicsivel lejjebb még vissza fogok térni). A párbeszédekben levő opciókra viszont mondanom kell, hogy változatosság mint olyan nincs, így ne is nagyon álmodozzunk arról, amit a BioWare felmutatott már.

Serene

…az a város, ahol kezdünk. Több politikai frakció, de valahogy a kereskedők ezalól mentesülnek (meg magukkal viszik és üzletelik a gyerekeket), ám az utunk innen rövid idő alatt egy rejtélyes szigetre, mégpedig Teer Fradee-re tart, ahol egy kormányzói posztot kapunk, és ahol a szigetlakókat kiirtják a megszállók, akik egymás között is azért osztogatják a pofont. (Tehát lényegében Amerika története pepitában, a mágia nélkül.) Ez a sziget, ami szekciókra fel van bontva, eléggé termetes, ám addig el is kell jutni, mert – és teszek rá, hogy profán módon fogalmazom meg – kicseszettül unalmas eleinte a csata ugyanazok az ellenféltípusok ellen (madarak, farkasok és banditák tömkelege, egy idő után már esküszöm pavlovi reflexből küldtem el mindent és mindenkit a fenébe) a könnyű és nehéz támadásokkal, a hárítással és a támadások elkerülésével. Ehhez hozzávehetjük az osztályonként eltérő képességeinket és, nahát, milyen meglepő, a düh métert, aminek használati mértéke fegyverenként eltérő, cserébe viszont jóval hatékonyabb támadásokat lehet vele kivitelezni. Például ha mágusként (Mage) kezdünk, akkor a Stasisszal ideiglenesen lebéníthatjuk az ellenfeleket (ha pedig többet szeretnénk egyszerre, akkor majd a Storm lesz a nyerő), de később lesz gyógyító spellünk (a pavlovi reflexeket ezzel lehet a legjobban létrehozni), vagy például a Shadow Burst, amivel területi sebzést csinálhatunk…

S mivel RPG-ről beszélünk a Greedfall esetében, természetesen skillpontokkal szerezünk újakat, de itt is ugyanaz van, hogy baffottul lassan kezdődik az egész, és amikor végre lehetőségünk is van megnyitni valamit, akkor sem kapunk valami fúdeforradalmit, mert a szokásos, másutt már ezerszer látott lehetőségek állnak csak a rendelkezésünkre. Ja, és akkor még nem is mondtam, hogy olyan hihetetlenül lassan lehet csak új képességeket szerezni (és azokat fejleszteni), vagy mondjuk fizkai erőnket növelni, úgyhogy szerintem itt a Spiders valamit szépen benézett. És nem csak ez a baj, hanem maga a harc is olyan semmilyen. Egyszerűnek tűnt, és akkor ezt a kettőt ha összeadjuk, akkor már lehet sejteni, hogy az összképet nem nagyon nevezném olyan kifejezetten pozitívnak, főleg úgy, hogy a hitboxok néhol finoman szólva is wtf szintűek, és a bajtársaink esetében nem egy alkalommal láttam, hogy sikerült egy helyben megállniuk, ami tényleg hasznos tud lenni számomra. Ilyenkor leginkább egy kétkezes fegyverrel képen vágtam / lőttem volna őkelmüket, hogy tessék mozogni már.

Bridge Alliance vs. Theleme

Az okosok és az őslakosok közötti harcban a Greedfall számomra egy hatfelesig jutott. Azért csak ennyire, mert a harc és a karakterfejlődés súlyosan ront az összképen, és bizony gyakran látunk épületeken belül ismétléseket, sőt, számtalanszor fogunk innen oda rohangálni, úgyhogy hiába a jó világ és az érdekes történet, már megint a kidolgozáson és a játékmeneten csúszik el egy jobb eredménytől a Spiders alkotása, ami legalább a The Technomancerre, a marsi kalandozásukra rávert egy kört. Szóval azt mondom, hogy ezt úgy 7-8 ezer forintért érdemes csak megvenni, és akkor is csak az RPG-seknek. Akkor viszont jót szórakozhatnak vele, amúgy pedig kerülendő, mert a karakterfejlődéshez nincs elég idő az életben, hogy megfelelően gyors legyen.

-V-

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Focus Home Interactive

Fejlesztő: Spiders

Stílus: RPG

Megjelenés: 2019. szeptember 10.