TESZT – A Deck 13 csapata 2014-ben a Souls játékok sikerét meglovagolva jelentkezett a Lords of the Fallennel, amely ugyan egy korrekt iparosmunka volt és voltak benne jó ötletek, összességében véve felejthetőre sikeredett és nem váltotta meg a világot. Rá három évre viszont a csapatnak sikerült előállnia valami merőben újszerűvel és egyedivel a zsáneren belül, egy formabontó akció-RPG-vel, amivel sikerült végre kitörniük a Souls-címek árnyékából. Ez volt a The Surge, egy erős identitással, számos egyedi ötlettel rendelkező, saját lábán megállni képes alkotás, amely bizonyos hibái és hiányosságai ellenére is elég erősre sikeredett ahhoz, hogy feltegye a Deck 13 csapatát a térképre.

Két év telt el az első rész megjelenése óta, én pedig azóta is izgatottan vártam, hogy a frankfurti székhelyű csapat milyen irányba fogja tovább vinni a szériát az abszolút cult-hitnek tekinthető előd után. Vajon sikerül-e nekik felülemelkedni az első rész problémáin és azokat kijavítva, valamint a nagyszerű alapokat tovább csiszolva egy igazi áttörést elérni játékosi és kritikus fronton?

Egy kellemes meglepetés

Nos, bár a válasz a Metacritic pontszámot (77/100) és a Steames (7/10) értékeléseket elnézve elsőre kissé kérdésesnek tűnhet, a válasz mégis egy határozott igen. Először is a negatív visszajelzések túlnyomó többsége a Valve oldalán inkább csak technikai problémákkal kapcsolatos, mintsem a játék tényleges minőségével (melyek egy részét már ki is javították egy frissítés formájában). Másfelől fontos kihangsúlyozni, hogy egy olyan alkotásról van szó, amelyet kimondottan nehéz helytállóan megítélni anélkül, hogy mélységében megismerné azt az ember.

A The Surge 2 ugyanis nagy odafigyelést és fókuszt igényel, hogy a különböző játékmenettel kapcsolatos rendszerek összefüggését képes legyen a játékos megérteni. Az ilyen mélységű játszás viszont sokszor összeegyeztethetetlen tud lenni egy újságíró munka -és szabadidejével, így az adott kritika végső soron felületes maradhat. Én szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy megengedhettem magamnak azt a luxust – ezúton is köszönet érte a főszerkesztőnek – hogy a saját komfortos tempómban vihessem végig a játékot, annak minden egyes kis részletében elmerülve, és mindezek tudatában formálhassak informált véleményt.

A véleményem pedig több, mint pozitív. A The Surge 2 egész egyszerűen nagyszerű, egy érdemi előrelépés az általam egyébként már alapból nagy becsben tartott elődhöz képest. Egyben pedig azt is hiszem, hogy ez az általános konszenzus mindazok között, akik elegendő idő birtokában képesek voltak mélységében megismerkedni a játékkal – elég csak néhány független videojátékos YouTuber kritikájára gondolni a cím kapcsán.

Persze még a legjobb alkotások sem lehetnek mentesek a hibáktól, és a The Surge 2 sem tökéletes, de minden megvan benne, ami egy minőségi, színvonalas játékhoz kell. A következő pontokban pro és kontra alapon részletezem az erősségeit és gyengeségeit – spoiler: az előzőből lényegesen több van.

PRO – Friss és egyedi ötletek

Már az első The Surge is egy emlékezetes és kiemelkedő játék volt a szememben, köszönhetően a megannyi ötletének, amik segítettek megformálni az identitását és sokkal többé tenni egy szimpla Souls-klónnál. A The Surge 2 ennek a szellemiségében dupláz rá mind erre és implementál még több olyan ötletet, amik a játékélményt gazdagabbá, változatosabbá, frissebbé, és érdekesebbé teszik. Az irány-alapú blokkolás, a repülő drón, a végtag-célzási mechanizmus, a többjátékos komponens a hologramokkal, vagy éppen a flexibilitás és mélység, amit a karakterépítés terén kínál a játék, mind nagyszerű példák erre (és ennél még sokkal több van).

PRO – Mély és flexibilis karakterépítési rendszer

A The Surge 2 nem kényszeríti rád, hogy egy adott úton haladj végig. Ha nem vagy megelégedve a karaktereddel, vagy csak szeretnél valami eltérőt kipróbálni, akkor egyszerűen újra eloszthatod a skill-pontjaidat, sőt, játékmenet közben variálhatod az az aktív chipeket (implantokat), melyek alapjaiban változtatják majd meg majd a karakteredet. Az implant-rendszer lényegében a játék egyik legerősebb eleme. A The Surge 2 tiszteli az intelligenciádat és ha képes vagy mélységében megérteni a potenciális szinergiát a specifikus implantok között, akkor képes leszel egy borzasztóan erős karakter megalkotására, amelyet rettentően kielégítő lesz használni.

PRO – Minden játékstílus életképes

Úgy játszhatod a The Surge 2-t, ahogy akarod, ellentétben az első résszel, amiben az egyetlen ideális játékstílus véleményem szerint az volt, hogy egy olyan buildet alkottál, amely a folytonos dash-re/evade-re fókuszált. A második részben a kitérést nehezebb kicsit kivitelezni és több ügyességet igényel, míg a hárítás (jelen esetben irány-alapú blokkolás) jelentősen csiszolódott és életképes, hasznos alternatívává vált. Ezeket a játék -és mozgási stílusokat természetesen megtámogathatod különböző specifikus implantokkal és implant kombinációkkal, fegyverekkel, valamint páncélzattal. Egy tank build is nagyszerű opció lehet, ha inkább valami ilyesmire vágysz, én magam is ezt használtam.

Lényegében a játék utolsó harmadára egy elpusztíthatatlan mészárost kreáltam, mellyel az utolsó 5 főellenfelet első próbálkozásra győztem le. Az implant rendszer mélységeit kiismerve létrehoztam egy “végtelen körforgást”, melyet kihasználva folyamatosan tudtam kreálni energiát, állóképességet, HP-t, HP töltőket, miközben minden egyes ellenfelet ki tudtam végezni további bónuszok aktiválása és az extra loot szerzése végett. A karakterem lényegében halhatatlan lett, és minden ellenfelet úgy gyűrtem le, hogy beleálltam az arcukba és szétpüföltem őket.

PRO – Kielégítő és reszponzív harcrendszer

A harcrendszer brutális, hektikus, és kielégítő. Számos fegyvertípus van, amiből választhatsz, ezek mindegyike pedig egyedi támadásokkal, erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, így függetlenül attól, hogy hogy akarsz játszani, nagy eséllyel megtalálod majd, amit keresel és ami hozzád illik. A harcrendszernek van egy elég komoly mélysége, amely rengeteg helyet biztosít a taktikázásra és a stratégiák alkalmazására, hasonlóan az előző részhez. Azonban itt ez a mélység még nagyobb köszönhetően bizonyos finomhangolásoknak – ilyen az ellenfelek viselkedésének és a játékos mozgásának a megváltoztatása, vagy éppen a változatosabb fegyver repertoár, a különböző ellenféltípusok és a drón megléte (ami itt már végre tényleg hasznos).

PRO – Nagy mennyiségű tartalom

Hozzávetőlegesen 24 órámba telt befejezni a The Surge 2-t – sokat backtrackeltem és teljesítettem a mellékküldetések jelentős részét. Egy 100%-os végigjátszás vélhetően 30 órára rúgna. Figyelembe véve a jelenlévő tartalom magas minőségét, a tényt, hogy a játék alacsonyabb árazással került piacra más AAA címekhez képest, illetve, hogy hatalmas az újrajátszhatósági értéke (még inkább, mint más címeknek a műfajon belül az implant rendszernek és a végtelenségig fejleszthető felszereléseknek hála), egyértelműen megéri az árát, már most, a megjelenés idején is (ami pedig 50$).

PRO – Addiktív játékmenet / gameplay loop

Nagyon nehéz ezt a játékot letenni, hogyha elkapod a tempóját – a felfedezés jutalmazó és szórakoztató, a harcrendszer zsigeri és erőteljes, mindig megvan az előrehaladás érzete a szinteződésnek, a lootolásnak, a felfedezésnek, valamint a sztorinak hála. Kiötleni érdekes és effektív implant kombinációkat hihetetlenül jutalmazó és kielégítő, és összességében, dacára néhány idegesítőbb szakasznak (amiből csak egy kevés van), óriási élmény játszani vele.

PRO – Intelligens pályadizájn

A The Surge 2 félig nyitott világa számos szempontból a legjobb, amit eddig a műfaja képviselőitől láthattunk. Ez ugyanis a legmélyebb, legtöbb alternatív útvonalat biztosító, legtöbb felfedezést lehetővé tevő világ. Azt persze nem árt elmondani, hogy ez egyszerre áldás és afféle átok is egyben. Nagyon elveszthetsz ebben a világban, igen, de ez nem minden helyzetben tekinthető jó dolognak.

PRO – Nincs farmolás

Köszönhetően annak, hogyan kezeli a The Surge 2 az előrehaladást, a lootot, a fejlődést, illetve a fejlesztéseket, lényegében soha nem szorulsz majd rá arra az egész játék alatt, hogy valaha is farmolnod kelljen. 100%-os eséllyel megszerezhetsz bármit, amit szeretnél (egy konkrét lootot), amennyiben elég jó játékos vagy és nem félsz az extra kihívástól. Szimplán azt kapod, amit látsz. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan, folyamatosan haladhatsz majd előre a játékban, mindenféle mesterséges gát nélkül, aminek más szerepe nem volna, csak a játékidő mesterséges kitolása.

KONTRA – Zavaros navigáció

Ahogy korábban már említettem, a bejárható területek hatalmasok, méghozzá rengeteg alternatív összekötő úttal közöttük. Bár ez jó dolog, mégis úgy érzem, hogy a játék nem ad elég segítséget ahhoz, hogy a játékos megfelelően tudjon navigálni annak világában. Rengetegszer fogalmam nem volt, hogy merre haladjak tovább, és nem azért, mert nem ismertem volna a kijelölt úticélt, hanem mert egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan jussak el oda. Egyszerűen olyan sokfele lehet menni és annyira labirintusszerű a pályák kialakítása, hogy az már soknak és megterhelőnek érződik – más hasonló címekkel ellentétben itt már nem igazán lehetséges a bejárható terület egyes szakaszait memorizálni, ez pedig sok frusztrációhoz vezethet. A felfedezés ezáltal néha sokkal időigényesebbé válik, mint kellene, néha pedig már egyenesen monotonná. Egy több elérési ponttal rendelkező gyorsutazási rendszer, egy életképesebb, bárhonnan elérhető térkép, vagy egyszerűen csak jobb környezeti jelek (pl. úttáblák) sokat segítettek volna.

KONTRA – Technikai problémák

Rengeteg mikroakadást (stuttert), és megmagyarázhatatlan FPS eséseket tapasztaltam, függetlenül a GPU, a CPU,vagy éppen a memória kihasználtságától a megjelenést követő néhány napban. A framepacing szintén inkonzisztens volt, amely valamelyest rányomta a bélyegét az irányításra. Ezen kellemetlenségek szerencsére már javításra kerültek egy kisebb frissítés formájában, azonban egy probléma még mindig fennál. A játék rettenetesen van optimalizálva, az első résszel ellentétben, amely nagyszerű PC verzióval rendelkezik. Egy GTX 1080Ti kártyával – amely jelenleg az egyik legerősebb grafikus kártya – képtelen voltam stabil 60 FPS-t tartani még a legalacsonyabb beállítások mellett is 3440×1440-es felbontásban. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Egy játéknak ilyen szintű szimulációs komplexitás és vizualitás mellett 80-100 FPS-sel kellene futnia, méghozzá maximum grafikai részletesség mellett. Ideális esetben nem kellene levennem a grafikai beállításokat és bekapcsolni a dinamikus felbontást, csak hogy elfogadható másodpercenkénti képkockaszámot érjek el.

KONTRA – Difficulty spike-ok

Bár a játék alapvetően jól van balanszolva, az egészen biztosan kijelenthető, hogy az első harmadát sokkal kevésbé fogod élvezni, mint a későbbi szakaszait, ugyanis ez idő alatt még nem leszel eléggé nagy szintű ahhoz, hogy komolyabb implant -és felszerelés kombinációkat tudj használni – arról már nem is beszélve, hogy a játék második legerősebb főellenfele az első harmadban fog feltűnni, ami garantáltan okoz majd sokak számára némi fejfájást. Továbbá a második Delver főellenfél olyan szinten túlerősített és kiegyensúlyozatlan, hogy akár el is veheti az egész játéktól a kedved – nem hiába született róla megannyi rage poszt a Steamen is. Emellett még van néhány összetűzés és terület, amelyeket jobban átgondolhattak volna a folytonosabb és kiegyensúlyozottabb játékélmény fenntartása végett.

KONTRA – Néhány ellentmondásos dizájnbeli döntés

Korábban már említettem, hogy bár a játék több lehetőséget akar adni a felfedezésre a nagyobb helyszíneivel, mégse képes megadni az ehhez szükséges eszközöket – főként a navigációt illetően, hogy megfelelő módon el tudj merülni ebben a világban. Egy másik ellentmondásos döntés az, hogy hogyan kezeli a játék a különböző fejlesztéseket. Elméletben a játék arra akarna bíztatni, hogy folyamatosan új fegyvereket, páncélokat, és implantokat próbálj ki, hogy variáld a játékstílusodat és új dolgokat ismerj meg. A gyakorlatban viszont csak akkor fogsz igazán akarni másik felszerelésre váltani, ha azt fel tudod fejleszteni a jelenlegi felszerelésed szintjére – máskülönben csak magadnak fogod megnehezíteni a dolgokat. A probléma az, hogy nem elég, ha kihívás elé állítod magad az által, hogy céltudatosan az ellenfelek páncélozott végtagjait támadod a fejlesztéshez szükséges nyersanyagok megszerzése végett.

Ugyanis emellett Tech Scrapeket is kell költened a felszereléseid fejlesztéséhez. Ez lényegében elveszi a játékos kedvét attól, hogy új dolgokat próbáljon ki, ugyanis egyrészt a Tech Scrapek sokkal hasznosabban is felhasználhatóak (ezek kellenek a fejlődéshez), másfelől a legtöbb esetben alapból nem lesz elég annyi egy játékosnál egyszere, hogy az alternatív felszereléseket megfelelő szintűre tudja fejleszteni vele. Farmolni meg ugyan ki akarna ezek miatt, ha már alapból jó felszereléssekkel rendelkezik? A fejlesztési költség egyszerűen csak egy szükségtelen gát, ami károsan hat a játékra. A lehetőség, hogy valaki fejlesztheti a felszereléseit, egyfajta jutalomként kellene jelen lennie a játékos előzetes fáradozásaiért cserébe – azért, ahogy a játékos összegyűjtötte az ellenfelekből a megfelelő nyersanyagokat.

Összegzés

A The Surge 2 egy nagyszerű, immerzív, addiktív, tartalomban gazdag akció-RPG/Souls-like, ami kitolja a saját műfaji határait néhány friss és egyedi ötlettel. Vannak bizonyos technikai gikszerei és játékdizájnbeli problémái, de összességében egy olyan cím, ami könnyen megéri a pénzed, még a megjelenés árával számolva is.

–DaemonX–

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Focus Home Interactive

Fejlesztő: Deck 13

Stílus: ARPG/Souls-like

Megjelenés: 2019. szeptember 24.