TESZT – Az Obsidian Entertainment ismét visszatért, hogy egy olyan szerepjátékélményt nyújtson, amelyhez már régóta nem volt szerencsénk. Miután egy rövid időre a South Park licenc felé fordultak, a fejlesztők most egy vadonatúj IP-vel rukkoltak elő, amely a világűrben játszódik. Konkrétan a Halcyon kolónián járunk, ahol minden döntésünk a közösség sorsát alakítja. Az RPG-lehetőségek igazi tárháza nyílik meg a képességeink által a párbeszédek, zárfeltörés, társaink vezetése, lövöldözés a tengernyi döntés során.

A The Outer Worlds igazi RPG a javából. Tömérdek karakterrel találkozhatunk, a legváltozatosabb helyszíneken járhatunk és sokféle morális kérdésben kell döntést hoznunk. Pont olyan, mint a jobbféle Bethesda játékok, de hát ki bírja a következő jobbik RPG-jüket kivárni? Vajon ennyi elég a boldogsághoz? Ássuk bele magunkat, mit kínál nekünk az Obsidian…

„Dolgozz a kolóniában!”

A Halcyon kolóniában nem egyszerű az élet: sokféle nagy korporáció kötött szövetséget egy The Board nevű csoport hatására. A Halcyont emellett igazi vadkapitalista elvek alapján irányítják: a cégek gyakorlatilag teljes egészében birtokolják az embereket, a földet és a városokat is. A játékos viszont egy outsider: a hibernációból felébredve egy lázadó tudóssal: Dr. Phineas Wells-szel találja szembe magát, aki azzal a feladattal bízza meg, hogy valahogy engedjék fel a többi lefagyasztott kolonistát. Az, hogy játékosként segítjük-e ebben, az már a mi döntésünk. Mindenesetre, ahogy a doktor leküld minket a Terre 2 bolygó Edgewater városába, onnantól kezdve szinte minden rajtunk és a választásainkon múlik.

Természetesen, mielőtt ez megtörténne, a jó öreg karaktergeneráló képernyőre kerülünk, ahol kedvünkre kialakíthatjuk karakterünk külsőjét, megadhatjuk képességeit, erősségeit, gyengeségeit. Az erő, ügyesség, intelligencia, percepció, sárm és temperamentum képességek között válaszhatunk. Bizonyos képességeket csökkenthetünk is, hogy több pontunk legyen másra, így akár kialakíthatunk egy szupererős, de kőbuta karaktert is. A döntés mindig a játékos kezében van és igazából nincs ezekből jó, vagy rossz.

A The Outer Worlds emellett a képernyő, vagy monitor elé szegező kémtörténettel is büszkélkedhet, amely során tömérdek karakter csapódik hozzánk és egy „Megbízhatatlan” (jó kis név, nem, haha) nevű űrhajó is a miénk lesz. Összesen hat társunk lehet, mindenkinek saját háttérttörténete, motivációja van, sőt, még külön küldetéseket is kaphatunk tőlük. Több frakcióval is dolgunk akad – egyesek félni fognak tőlünk mások szeretni, vagy utálni fognak minket, attól függően, hogyan lépünk velük interakcióba, illetve milyen módon oldjuk meg a hozzájuk kötődő küldetéseket.

A küldetéseknek nincs jó, vagy rossz megoldása, a játékos döntéseitől, moralitásától függ és néha a különféle befejezések, különböző további lehetőségekhez vezetnek. Nincs „Paragon”, vagy „Renegát” válasz sem a tetteinkre, és az alakuló reputációnk mindig csak egy adott frakcióra vonatkozik. Attól függően, hogy melyiket támogatod, a boltokban további árengedményeket kaphatsz, vagy jobb tárgyakat vásárolhatsz tőlük. Azok az eladók pedig, akiknél a közösséggel szemben nem voltunk annyira jó fejek, méregdrágán kínáljak majd portékáikat.

Természetesen a többféle befejezés sem marad el, attól függően, hogy hősünkkel a durván tízórás kaland során miképpen viselkedünk. Természetesen ez a tízóra csak a főküldetésre vonatkozik, ha az összes mellékküldetést is végig akarjuk vinni, akkor 25-30 órába is belekerülhet, mire a játék végére érünk. Ez persze manapság egy combosabb RPG-nél kicsit karcsúnak hangzik, de akinek már herótja van a túltolt open world játékokból, az kifejezetten értékelni fogja.

Döntések, döntések…

Természetesen az említett választható döntéseinket sokszor az is befolyásolja, hogy rendelkezünk-e egy adott képességgel, illetve az elég magasszintű-e? A legtöbbször végigmészárolhatod magad egy titkos bázison keresztük, de elég magas a technológiai szinted, illetve a „beszélőkéd”, a karizmád, akkor ki is dumálhatod magad a legtöbb helyzetből, vagy akár a zárakat feltörve juthatsz el úgy a célpontodhoz, hogy egy árva lelket sem kell megölnöd.

Érdemes szinte mindenkivel beszélni és a környezetünket is felfedezni, mert úgy nyújt igazán teljes élményt a játék, de aki inkább Rambót akar játszani, és mindenre lőni, ami él és mozog, természetesen arra is van lehetőség. Társaink nem csak azért csapódnak hozzánk, hogy a saját questjeiket teljesítsék, hanem bónuszokat is kapunk tőlük a skillfához: például Max atya a hackeléshez, Parvati pedig a mérnöki képességekhez.

Az általunk használt felszerelést is fejleszthetjük a szerelőasztalon, vagy megváltoztathatjuk a kalandjaink során. Bizonyos páncélzat, vagy fegyver +5-öt tesz hozzá a tech képességeinkhez, míg mások +5-öt gyógyításhoz – és így tovább.

Bár a játék elég sok változtatási lehetőséget ad a felszerelésünk tekintetében, viszont azt meg kell hagyni, hogy ezek nem túl fantáziadúsak: a szokásos pisztoly, shotgun, gépfegyver, plazma puska, plazma karabély és gránátvető változatokat kapjuk. Ezenfelül változó az is, hogy milyen típusú sebzést okoznak ezek a fegyverek – attól függően, hogy milyen speciális modot aggattunk rájuk. Sajnos a legtöbb fegyver mégis elég egyszerű, unalmas még annak ellenére is, hogy néha kapunk különleges skineket hozzájuk. Mindent rendszeresen javítani kell, mert egy idő után amortizálódnak.

Lassítsunk már, emberek!

Hősünk a játék elején egy Max Payne-szerű lassítási képességet is kap, amelynek köszönhetően kikerülhetünk a keményebb helyzetekből, vagy egyszerűen csak könnyebben megszabadulhatunk az ellentől. Kár, hogy maga a harc nem túl nehéz, így erre csak ritkán lesz szükségünk. A nehézségi szintek (Könnyű, Normal, Nehéz, Supernova) sem nagyon változtatnak ezen, legfeljebb a Supernova inkább csak bosszantó extra nehezítésekkel húzza le a hőst. Ami semmiképpen sem erősödik, az az ellenség és társaink mesterséges intelligenciája, ami a legtöbbször buta, mint a kő és az említett Supernova szinten csak még inkább az AI által eléggé „magára hagyott” társainkkal kell állandóan foglalkozni, hogy ne harapjanak ők sem a fűbe.

Szóval, bár a játék elvileg elég mély gameplay lehetőségeket kínál, nagyon sokszor mégis megbicsaklik az említett bénázó AI és a fegyverek/páncélok terén nyújtott nem túl nagy változatossága miatt.

Hiányoznak még az különféle mellékaktivitások is: bárok, darts, poker, stb. A Bethesdára jellemző környezetet érintő interakció is hiányzik, szóval aki ezeket például a Fallout 4-ben megszokta, az itt hiányolhatja. Ez egy rendkívül szórakoztató játék, de azért érződik rajta, hogy az alacsony költségvetés miatt kimaradtak lehetőségek belőle.

A bolygó neve az Unreal 4

Az Outer Worlds az Unreal Engine 4-et használja, amely az Xbox One X-es tesztem során rendkívül kellemes vizuális élményt nyújtott, de ezért hatalmas látványorgazmusra ne tessék számítani. Bár a minket körülvevő környezetet: magát a bolygót, a várost, a gyárépületeket stb. alapvetően szépen kidolgozták a fejlesztők, a textúrák egy idő után önismétlők, csakúgy, mint a különféle tereptárgyak és környezeti elemek.

A vizuális effektusok, robbanások, plazmafények egész látványosak, illetve a halott testek a megfelelő fegyver használatakor darabjaikra hullanak, továbbá vér is fröccsenhet mindenfelé, amikor kritikus találatot érsz el. A karakterek külsője szépen ki van dolgozva és külön elismerést érdemelnek a grafikusok, hogy ez még az NPC-kre is vonatkozik. Ez már csak azért is örvendetes, mert a kisebb-nagyobb városok, kolóniák ezáltal is válnak életszerűvé.

Meg kell még említeni a zenét is a hangeffektusokat, amelyek szintén minőségi munkáról tanúskodnak, csakúgy, mint a fontosabb NPC-k szinkronja. Kiemelném a pörgős harci zenét, vagy az állandó, melodikus háttérzenét, amelyeket szintén öröm hallgatni. Ami a kevésbé fontos NPC-ket illeti, azért azt meg kell jegyezni, hogy elég sok az ismétlődő duma, itt is érződik kicsit az alacsonyabb költségvetés.

Összességében azért az Obsidian fejlesztői elismerést érdemelnek, hogy ennyire apai-anyait beleadtak – a büdzsé által nyújtott lehetőségeikhez mérten – hogy vizuálisan és a zene/hanghatások tekintetében is nagyot alkossanak.

Életünk nagy kalandja

A The Outer Worlds egy igazán szórakoztató, újféle élményt nyújt, még akkor is, ha sok tekintetben hasonlít persze a Fallout-sorozatra. Ez persze inkább pozitívum a Fallout-rajongók számára, hiszen úgy tudja felülmúlni a nagy elődöt, hogy közben nosztalgikusok is vagyunk iránta. Mivel a szűk költségvetés érezhetően befolyásolta a fejlesztést, csak reménykedhetünk, hogy a siker láttán a Microsoft kicsit jobban kinyitja majd a zsebét a folytatásnál. Ha nem is tökéletes a The Outer Worlds, de mégis egy igazi, hatalmas sci-fi RPG-kaland.

–Dante– (fordította és a bevezetőt írta: BadSector)

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: Private Division

Fejlesztő: Obsidian Entertainment

Stílus: Akció-RPG

Megjelenés: 2019. október 25.