RETRO – Bár Sergio Leone westernfilmjéhez semmi köze a Starfighternek, de az alcímben muszáj volt ellőni a jól bejáratott poént, mert a játék három illusztris főszereplőjére remekül illik ez a felállás. Egyikük az ízig-vérig jófiú Rhys Dallows, a királyi Naboo eleinte zöldfülű, majd igazi ásszá váló pilótája, a másik a kemény és cinikus női zsoldos, Vana Sage, végül pedig megismerkedhetünk Nymmel, az emberi szemmel nézve igencsak rút külsejű űrlény kalózzal. Hőseink külön-külön, majd együtt is szembeszállnak a gaz Kereskedelmi Szövetséggel.

Ha nem is fogják eredetiségéért a sci-fi műremekeknek járó Philip K. Dick-díjjal megjutalmazni a Star Wars: Jedi Starfighter „fenomenális” történetét, egy átlagos shooterhez – és főleg az ezen a téren (is) rettenetesen gyökér Star Wars: Battle of Naboo-hoz képest – ezúttal egészen elviselhető mesét ismerhetünk meg. „Csillagidő” szerint közvetlenül az Episode One eseményei előtt járunk. A bevezetőben említett három karaktert elvileg semmi sem köti össze, és eleinte más célok is vezérlik őket, mégis furcsa szövetséget kötnek majd a játék során.

Rhys Dallows, a lelkes és ifjú Naboo pilóta apja nyomdokaiba szeretne lépni (hmm… milyen ismerős…), és királynője, Amadila hajójának védelmében majdnem az életét áldozza. Vana Sage ennél már okosabb figura (nomen est omen…): az alderaani zsoldosnő szolgálatait mindig a jobban fizetőnek ajánlja, de kétségei vannak jelenlegi munkáltatójával, a Kereskedelmi Szövetséggel kapcsolatban, és egy árulás miatt faképnél is hagyja őket. Végül pedig Nym, aki leginkább azért bosszantó tüske a Kereskedelmi Szövetség szemében, mert az űrkalóz azt teszi, ami a hivatása: a zsírosabb zsákmány érdekében még a legjobban védett hajóikat is „megcsáklyázza”.

Minden jó, hajó a vége

Hőseinkhez hasonlóan az általuk irányított űrhajók is nagyban különböznek egymástól. Dallows sárga és karcsú Starfighterjét jól ismerhetjük az Episode One-ból. Gyorsaság és tűzerő szempontjából ez a legjobban kiegyensúlyozott gép: standard lézer- ágyúval és proton torpedókkal van felszerelkezve. A kedvencem mégis Sage „Guardian Mantis”-a, mert gyorsaságban és irányíthatóságban is alaposan lepipálja a másik két verdát.

Ha kell, akár lopakodó módban is tud haladni, teljesen meg tud állni (a többiek csak lassítani tudnak) és Nano rakétákat, meg egy Ion szenzoros „célpontkijelölős” kütyüt használ. (Érdemes sűrűn bevetni őket: a párosítás brutális!) Nym Havoc-ja rendelkezik a legnagyobb tűzerővel, ugyanis két darab, háromszoros ható- erejű lézerágyú, energia bombák és a pokolian erős „plazma ostor” ücsörög gépén. Komoly hátránya viszont, hogy lassú, mint a tetű. Tulajdonképpen a három hajó hőseink személyiségeit tükrözi: a Starfighter olyan „jófiús”, a Guardian Mantis „lopakodós”, váratlan, de pontos és kemény csapássokkal érvényesül, míg a Havoc igazi „pörölykalapács”, ami „oda csap, ahova köll”.

„Uuuuuse the gameeeepad, Luuuuke!”

A Star Wars: Jedi Starfighter játékmenete nagyon hasonlít a LucasArts eddigi shooterjeire: aki anno nyomult a Shadow of the Empire-rel (bizony, nem ma volt), a Rogue Squadronnal, vagy a Battle for Naboo-val, az rögtön otthon fogja érezni magát, de aki nem, annak sem kell órákig bújnia a kézikönyvet, hogy rájöjjön az irányításra. Ha már itt tartunk, remélem, van gamepadotok, vagy joystickotok, mert a kedvenc rágcsálótokkal ezúttal nem nagyon fogtok boldogulni, már csak azért is, mert alapból meg van fordítva a fel-lenézés, és csak akkor áll vissza a helyé- re, ha beraktok valamilyen más irányítót. (Attól függetlenül, hogy végső soron mit használtok! – Velem legalább is ez történt.)

Jah, a játék menüjében aztán keresgélhettek nyugodtan, a konzolos eredet miatt semmit sem lehet átállítani! Hiába szeretnéd a billentyűzetkiosztást megváltoztatni, a felbontást feljebb nyomni, bekapcsolni az EAX-od („ammegmi?”), effekteket állítani, esélyed sincs rá. Akárhogyan is nézzük, ez bizony így elég bukta… No de visszatérve az irányításra: ha nem is tökéletes a cucc, azért egy gamepaddal, vagy joyjal el lehet boldogulni. Egy dolog zavart igazán (de az marhára): a célpontok között valamiért nem lehet válogatni, ami iszonyúan idegesítő egy nagyobb csata hevében: hiába szeretnéd az erősebb ellenséget belőni magadnak, ha a fürge kis mocsokkal még nem végeztél!

Medal of Jedi

A Star Wars: Jedi Starfighter küldetései szerencsére elég változatosak, nem olyan egy kaptafára készültek, mint a Battle for Naboo-ban. Feladataink között egyszerű vadászgépharcot, „kutasd fel és semmisítsd meg”, szövetséges gép őrzése, egy bázis megtámadása, vagy védelme jellegű küldetéseket találunk. A legjobban az a misszió tetszett, amikor Nymmel a Naboo felszínén kellett megóvni a Kereskedelmi Szövetségtől elorzott szajréval menekülő hajónkat.

Határozottan kellemesek voltak még az űrharcok is: pilótatársainkkal karöltve kellett végrehajtani célpontot megsemmisítő, vagy szövetségest (például Amadila királynő) megvédő küldetéseket, amelyek a Wing Commanderes/Privateeres időket idézték számomra. Szintén pozitívum, hogy wingmanjeink más hasonszőrű játékokkal szemben sokkal hatékonyabbak és intelligensebbek, anélkül, hogy az összes ellenséges gépet helyettünk intéznék el. (Bár az is igaz, hogy amikor én magam próbáltam célpontokat megadni, vagy kérlelni őket, hogy fedezzenek, akkor persze rávágták, hogy „persze, hogyne”, aztán marhára nem csináltak semmit!) Eléggé bosszantó az is, hogy nem mindig világos mit is kell csinálnunk (ez főleg az első időszakra jellemző), és ebben leginkább a nagyon kevés információt tartalmazó HUD kijelző a bűnös.

A változó célpontokat folyamatosan kapjuk a küldetések során, de időnként csak a játék kimerevítésével jövünk rá, hogy ki kivel van, és egyáltalán merre kell menni. Ráadásul még egy nyamvadt radar sem segíti a megfelelő irányzék megtalálását, csak egy nehezen követhető pointer jelzi, hogy mit is kell tennünk. Az xboxos verzió újítása volt, hogy a korábbi PS2-eshez képest két „ajándék” küldetést is tartalmazott, amelyeket úgy kaphatunk meg, ha elég medált szedünk össze a különféle „bonusz feladatok” megoldásával.

Ez itt is szerepel, de sajnos csak két, elég uncsi „training” misszióról van szó. Sajnos ez a jelző a különféle helyszínekre is igaz: a játék ebből és a pályaszerkesztés szempontjából eléggé ötlettelen – olyan, mint az összes eddigi Star Wars cucc. Még bosszantóbb viszont, hogy mind a PS2-es, mind az xboxos verzióban szereplő többjátékos módot itt kihagyták, pedig a LucasArts-nál biztosan hallottak a PC ezen lehetőségéről… (Az xboxosban pedig volt minden, mi szem-szájnak ingere. )

The (Ge)Force is weak in this one…

Nem tértem még ki a játék grafikájára… Nos, a Starfighter ha nevet változtatna, vagy meghamisítaná az anyakönyvi kivonatát, akkor sem tagadhatná le, hogy vérbeli konzolos átirat. Hogy a pozitívumokkal kezdjem: szerencsére közel sem olyan ronda, mint a Battle for Naboo, de ezt leginkább annak köszönheti, hogy míg az egy Nintendo 64-ről „importált” cucc volt, a Starfighter már PS2-es ősökkel „dicsekedhet”.

Ennek megfelelően a grafika annyit tud, mint a PS2, se több, se szebb. Kedvenc GeForce-unk effektjeit tehát teljesen elfelejthetjük, viszont dolgozni azért fog rendesen, ugyanis a nála egy kicsit gyengébb videokártyánál már rendesen beszaggat a játék! A legzavaróbb talán az antialiasing teljes hiánya volt: mindenen ott virítottak a fűrészfogak… Ettől függetlenül azért nem világos színt használtak fel, ami nem mindig jellemző a PC-s akciójátékok vizuális világára.

Duel of Fates

Mint szinte minden mostanában megjelent Star Wars-os programban, itt is a zene és a hangok azok, amik a grafika gyengeségeit feledtetni tudják. A muzsika természetesen itt is full John Williams (még csak az kellene, hogy valaki ott a LucasArtsnál belekontárkodjon!). Ezúttal összesen harmincöt Williams-zenéből hallhatunk hosszabb-rövidebb részleteket, és mindegyiknél maximálisan Jedinek fogjuk magunkat érezni játék közben. A legjobban persze a híres Duel of Fates jött be: ezt a készítők remek érzékkel a játék legvégére rakták.

Nagyon jók voltak még a különféle lézerfegyverek és az el-elsüvítő gépek hangjai is, csak arra vigyázzatok, hogy ne nyomjátok fel túlságosan a hangerőt, mert ezek kifejezetten élesen szólnak! (Hacsak nem akarjátok kikészíteni a szomszédokat: én már össze is vesztem az enyémmel). Profi munkát végeztek még a szinkronszínészek is: bár megint csak nem híres sztárokról van szó, de azért érződik, hogy nem a házból kérték fel a takarító nénit, a portás bácsit, hogy Vana Sage, vagy Rhys Dallows hangjai legyenek, mint ahogy az más játékokra annyira jellemző (khmm… AquaNox?). Egyedüli bosszúság csak az volt, hogy a „beszólások” gyakran ismétlődnek: a pilótatársaink például csak négy, vagy ötféleképpen reagálnak, aztán kifújt. Ettől függetlenül azért a zene és a hangok csillagos ötöst érdemelnek!

Az egyik szemem sír, a másik konzol

Azt hiszem, most már elkönyvelhetjük, hogy a Star Wars shooterek mind-mind az éppen „legmenőbb” konzolok átiratából állnak, hiszen az az elsődleges piac, a PC-s eladások pedig csak a „brandet” erősítik. Ezt kétféle szemszögből is nézhetjük. Akik GeForce-izzasztó effektekre vágynak és nem képesek elviselni a LucasArts „hányavetiségét”, azok inkább be se töltsék a Star Wars: Jedi Starfighter-féle stuffokat.

Másrészről viszont kifejezetten kellemes érzés, hogy a konzolokon futó verziókhoz előbb-utóbb PC-n is hozzájutunk, és ezek technikailag ritkán maradnak alul, még ha nem is használják ki gépünk képességeit. Kicsit furcsának tűnik azért, hogy ha Star Wars shooterre vágyunk, PC-sként is a konzolok fejlődésének vagyunk kitéve, de amíg nem kapunk olyan förtelmeket, mint a Nintendo 64-ről lefordított Battle for Naboo, addig nem kell sikoltoznunk. Tetszett az is, hogy – bár a Star Wars: Jedi Starfighter nem is vetekszik egy X Wing komplexitásával – azért a régi Wing Commanderes időket egyes küldetések fel tudják idézni.

Szóval a Star Wars fanok éhségét szerintem ez a kis (elég rövid) előétel is remekül fogja csillapítani, amíg a Ravensoft fejlesztésű Jedi Knight 2-ős lakoma meg nem érkezik. Az pedig szerintem – a Lucas Arcoknak is – igazi bizonyítékkal szolgál majd, hogy a PC továbbra is él és virul…

-BadSector-(2002)

Kiadó: LucasArts, Lucasfilm, Disney Interactive

Fejlesztő: LucasArts

Stílus: Akció, Szimulátor

Megjelenés: 2002. jan. 21.