SOROZATKRITIKA – Kis kihagyással folytatjuk a mandalóri fejvadász kalandjait felölelő Disney Plus sorozat kritikáját. Mivel a második rész csak 27 perces volt, tulajdonképpen az első „pilothoz” tartozónak éreztem, így addig vacilláltam, hogy érdemes-e külön írni róla, míg végül megérkezett a harmadik epizód. Nézzük, milyen kalandokkal próbálja a képernyők elé szögezni a Star Wars rajongókat a Disney streaming szolgáltatása!

„This is the Way!” kiáltanak fel a mandalóri fejvadászok a harmadik epizód több pillanatában is, amely ugyan a klánja egy ősi mantrája, de mi csak egyetértően bólogatni tudunk: a The Mandalorian nem veszített erejéből a harmadik részre sem – igaz, az első epizódot átható western feeling már a másodikra sem volt annyira jellemző, itt pedig végképp elillant.

Érző lélek

No nem a jól kivitelezett, lövöldözős akciójelentek változtak, amelyek továbbra is jellemzik az események forgatagát, hanem inkább hősünkről, „Mandóról” (akinek neve csak ráaggatott becenév, ugyanúgy, ahogy a „Manco” név a már általam sokat emlegetett Pár dollárral többért című klasszikus Sergio Leone westernfilmben, igazi nevét nem tudjuk).

Hősünk jellemvonásai azonban némileg változtak: már nem a sztoikus, érzelemmentes fejvadász, aki a megfelelő jutalomért minden küldetést gondolkodás nélkül teljesít, hanem érző ember, tragikus múlttal, melybe ismét bepillantást nyerhetünk és talán nem árulunk el nagy titkot a második rész ismeretében, hogy a „Yoda-bébit” már bizony kezdi igencsak megkedvelni. (Yoda faja hivatalosan „ismeretlen”, szóval ugyanez igaz a Yoda-bébire is.) Sokkal többet nem akarunk elfecsegni, mert a harmadik részre vonatkozóan kritikánk spoliermentes, de annyit azért hozzátennénk még, hogy „Yoda bébi” iránti érzelmei igencsak erős konfliktusokat okoznak és ez nagyon jót tett a sorozat ezen részének.

Egyszálas cselekmény

Ami továbbra sem változott, az az egyetlen cselekményszál, amely mellől nem tágít a sorozat, nincsenek többféle főszereplők, vagy fontosabb mellékszereplők, akiknek párhuzamosan ismernénk meg a múltját, jelenét, vagy céljait és nincsenek elágazó eseménysorozatok sem, mint például a Trónok harcában. Ha nem a mandalóri fejvadászról szólna ez a sorozat, szándékosan visszafogott, azért továbbra is westernszerű jelleggel felvértezve, akkor azért szegényesnek éreznénk a történetet és rövidnek az előző, 27 perces résznél most alig tíz perccel hosszabb harmadikat, így viszont az események ritmusa és a részek hossza pont megfelelő.

Persze, a Star Wars-tól megszokott „űr operára” sem szabad számítani, tehát maga a sorozat a Star Wars univerzum ellenére sem emlékeztet igazán a filmekre – még a spin offokra (Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet, Solo – Egy Star Wars történet) sem. Ez a „visszafogottság”, a sztoikus hőst bemutató, letisztult történet, és „egyszerűbb”, földközeli akciójelenetek azonban jót tesznek a sorozatnak, de Csillagok Háborújára ne tessék számítani, nem véletlen, hogy már abban a korszakban járunk, amikor a Birodalomnak régóta annyi.

Várom a folytatást!

Bevallom őszintén, bár már egy ideje leszedtem a harmadik részt, kicsit nehezen vettem rá magam, hogy meg is nézzem, ezért is csúszott a kritika. Viszont most ez az epizód is fellelkesített, szóval alig várom a folytatást. A Star Wars hangulat ezzel a remek kis sorozattal, meg a Star Wars Jedi Fallen Orderrel, – melyet kis késéssel, de már intenzíven tesztelek – már most hatalmas Star Wars élményt biztosítanak, a decemberi „Skywalker kora” előtt, mely a trilógia záróakkordja lesz majd. Az Erő legyen a film készítőivel, hogy az a film legalább annyira jól sikerüljön, mint a The Mandalorian eddigi három része és a Star Wars Jedi: Fallen Order!

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!