TESZT – Journey to the Savage Planet játékban egy felfedezésre váró bolygó van, ami hasonló Sean Murray alkotásához (ami azóta olyan komoly 180°-os fordulattal támadt vissza, hogy szerintem abból filmet is lehetne csinálni), de mégis egyedi, ahogy az A-RY 26-os bolygón ragadva elkezdünk körülnézni.

Bolygó hollandi.

Kindred Aerospace

…a cég, aminek dolgozik hősünk, aki az utazása (felfedezése…) során gyakran emaileket kap majd Martin Tweedtől, a főnökétől. (Nincs annál rosszabb. Soha.) Üzemanyag-vadászat, földönkívüliek katalogizálása, és EKO, a beszédes mesterséges intelligencia, aki talán stílusában hasonlít Claptraphez – a többi rajtunk múlik. A történetet ugyanis a Typhoon Studios alkotása nem rágja a szánkba. Amit viszont látunk, az humoros, sőt, figyelemre méltó – a Moba Moba Mobile ugyanis remek kifigurázása a mikrotranzakcióktól és az ötlethiánytól sújtott játékiparnak.

A pár sorral feljebb olvasható cím nem véletlen, ugyanis a felfedezősdi és az infoszerzős elemek erősen a No Man’s Sky stílusát alkalmazzák, így a szemfedőnk segítségével felmérhetjük a terepet, és többféle ásványt is szerezhetünk, viszont itt nincsen jelen az oxigénhiány, vagy az, hogy jaj nem tudunk többet magunkkal vinni. Jó, van HP és stamina, de az a páros csak alapvető szükségletként van jelen játék lévén. Karakterfejlesztés? Van, mint Ági a régi reklámban: jetpackek, csizmák (mert taposni jó), és többféle kesztyű, amikkel gránátozhatunk is (és ezek elementális hatásúak). A játékmenet loopja kimerül abban, hogy keresgélünk, ásványokat gyűjtünk, a hatalmat adó „oltárok” elé járulunk, visszamegyünk a hajónkra, 3D-nyomtatunk, és kezdjük elölről. Az egyetlen fegyverünket (Nomad pisztoly) is az ásványokkal lehet fejleszteni, de itt figyelembe kell venni az Explorer rangunkat – és azt a földönkívüliek katalogizálásával vagy a vérdíjas, jutalmas feladatok teljesítésével növelhetjük.

A vicc az, hogy az Explorer Rank fejlesztése nem nagyon tűnt kötelezőnek. Meg maga a játék sem tűnt hosszúnak – 5-7 óra alatt végig lehet játszani a Journey to the Savage Planetet, és ennyi idő alatt a négy fő helyszín többnyire bejárható. Vannak titkok, de nem nevezném őket számottevőnek. Kb. harminc földönkívüli faj van, de a legtöbbje formájában azonos, csak a mintázatuk más, és ez a hiány a változatosságban a bossfightokban is megtapasztalható, ugyanis összesen három lesz. Az egészet megmenti, vagy legalábbis jobbá teszi az, hogy kooperatívan is játszhatunk, de előbb javasolt egyedül végigvinni, mert a platformeres élmény megfelelően lekötött, és az, ahogy majdhogynem mindent megnézhetünk, ami a távolban látható, a sztahanovista játékosokat örömmel tölti majd el. Ez nem fejezi ki eléggé a mondanivalóm, úgyhogy leírom nyíltabban is: szerintem a pályatervezés nagyon jó lett.

EKO (és nem a televízió)

Tényleg felmászhatunk, átugorhatunk, eljuthatunk oda, ami eleinte nem tűnik lehetségesnek, és egy kis puzzle elem is van benne. Pl. a Grapple Seeddel csinálhatunk magunknak egy kapaszkodót, a Flufferbirdökkel a húsevő növényektől lehet megszabadulni, és tényleg gyakran azon kaphatjuk magunkat, hogy leálltunk körbeforgatni a kamerát, hogy megtekintsük a környezetet. Ez pedig jó. Az viszont nem, hogy nincsen térkép. Sem kicsi, sem nagy.

Újrajátszhatóságot sem tudok mondani erősségként. Egyszerűen nem sok minden van benne szerintem, ami miatt visszamennék, hogy megcsináljam, ha esetleg addig kimaradt volna. És ezért nem tud nyolcast sem kapni, sőt, ha szigorú lennék, akkor a hetestől is elvágnám. Ám mégis, lehetséges, hogy az egyszeri játékos egy este nekiül, és másnap hajnalban néz fel a Journey to the Savagee Planetből, miközben lemegy a stáblista. Megeshet. Kooperatívan pedig egymás heccelésével még inkább időzabáló alkotásról beszélhetünk.

Kindadead Aerospace

Ha jobban megbecsült lett volna a fotó mód (mindig egy adott pozíciót vesz fel karakterünk), a harc nem lett volna minimálisabb, mint egy kétnapos sajtos stangli, és esetleg az ellenfelekből is több lett volna, nem beszélve a tartalomról, akkor a Journey to the Savage nagyon könnyen hatalmas meglepetés lett volna. Mert megvannak a jó dolgai: a humoros stílus, a szemet gyönyörködtető látványvilág, a felfedezhetőség és a platformeres részek ugyanis nagyon jó kiindulópontnak tekinthetőek. Ez tipikusan olyan játék, ahol egy nagyobb befektetővel jobb lett volna a végeredmény (és talán pont emiatt van az Epic Games Store-on a Typhoon játéka PC-n…?).

Kár, hogy egyszer használatos lett. Tényleg, játékra ilyen jelzőt nem ildomos használni, de hét óra alatt végigvisszük, és utána minek töltenénk be még egyszer a co-opn túl? Nos, ez az. A Journey to the Savage Planet játék világában lenne még kraft, úgyhogy egy folytatást el tudok képzelni. Addig pedig ezt a játékot teljes áron nem tudom ajánlani. Műfajában többnyire lekörözi a No Man’s Sky, de humorban verhetetlen. Nos,, és még az, hogy az Explorer Rank mintha felesleges plusz lenne a játék mechanikái között, azt pedig nem tudom ép ésszel értelmezni. Úgyhogy maradjunk egy hetesnél, annyit megér, de többet nem.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: 505 Games

Fejlesztő: Typhoon Studios

Stílus: Akció, kaland

Megjelenés: 2020. január 28.