MOZI HÍREK – Kilencvenéves korában elhunyt Max von Sydow, kétszeres Oscarra jelölt svéd színész, aki olyan klasszikusokban játszott, mint Az ördögűző, a Különvélemény, a Hannah és nővérei, vagy a Viharsziget de emellett olyan Ingmar Bergman művészfilmek sztárja is volt, mint A hetedik pecsét, A nap vége, vagy a Tükör által homályosan filmeknek.
A színész több mint 100 filmben és sorozatban játszott az 1949-es Csak egy anya (a rendező: Alf Sjöberg) című filmje óta. Karrierje 65 évet ölelt fel, és még eleinte leginkább művészfilmekben vállalt szerepet, később egyre több krimiben, vagy blockbusterben is láthattuk.
Akik inkább a művészfilmekre fogékonyak, biztos emlékeznek rá A hetedik pecsétből, a klasszikus horrorfilmek rajongói Az ördögűző idősebb papjára ismerhetnek benne, de ő volt például A keselyű három napja című ‘75-ös Robert Redford filmjének cinikus bérgyilkosa is, a ’82-es Conan a barbárban ő alakította az öreg (!) Osric királyt, de legutóbb Az Ébredő Erőben is alakított egy kisebb szerepet, illetve Kurszk című filmben az arrogáns orosz katonai vezetőt alakította idős kora ellenére is zseniálisan. A sorozatrajongók számára sem ismeretlen, hiszen ő volt a Háromszemű Holló a Trónok harcában. Persze, nem volt ő teljesen elégedett az utóbbi idők szereposztásaival.
„Az a problémám, hogy a szereplőválogatók és a producerek gyakran kérnek fel olyan szerepekre, amiket már eljátszottam, és ez unalmas. El se tudom képzelni, mennyi papot és szentet és pápát játszottam, meg zsidó menekülteket és náci tiszteket stb. És most az én koromban, milyen szerepek vannak a forgatókönyvekben? Nagypapa-szerepek. Öreg szerepek. Akiket játszok, legtöbbször meghalnak.”
Eredeti neve Carl Adolf von Sydow volt és 1929-ben született a svédországi Lundban, porosz eredetű svéd evangélikus arisztokrata családban. Apja, Carl Wilhelm folklórkutató és egyetemi professzor volt, anyja nemesi családból származó tanárnő. A család a bárói származása ellenére nem volt túlzottan gazdag, inkább középosztálybeli értelmiségi életet éltek. Mégis, Max von Sydow-nak nem csak a neve csengett előkelően, hanem volt a játékában, gesztusaiban valamilyen természetes arisztokratikusság, ezért szívesen osztottak rá nemesi, királyi szerepeket. A Carl Adolf névtől azért vált meg, mert a második világháború után az Adolf nem volt igazán szerencsés névválasztás.
Legutolsó filmjében, a még nem vetített, utóprodukciós fázisban lévő Echoes of the Pastban (melynek nincs még magyar címe sem), amely az 1943-as kalavrytai náci mészárlásról szól, kilencvenévesen a főszerepet (!) játszotta, amely szép, méltó zárása ennek a nagyszerű, legendás karriernek és hosszú életnek.
Nyugodjék békében!
