TESZT – Eljött az igazság pillanata a Star Wars Battlefront II számára. Itt az idő, hogy félretegyük a rengeteg játék körüli polémiát és megnézzük, hogy az EA és a DICE mit tudott letenni az asztalra. Ebben az átfogó tesztben alaposan kivesézzük, hogy az év egyik legjobban várt címe – melyet állandó loot box botrányok kísértek nem sokkal a megjelenése előtt is – mint játék, mennyire volt képes megfelelni a Star Wars fanok elvárásainak, akik szinte már tűkön ülve várják a következő Star Wars filmet is.

Bármiről is legyen szó, elsőnek kijönni valamivel sohasem könnyű történet. Hiába volt tapasztalata a DICE-nak az online shooterek tekintetében, a 2015-ös Star Wars: Battlefront – bár nem volt rossz – a felkínált tartalom és játékmenet tekintetében is egyaránt sótlan volt. Az eltelt két év alatt a svéd csapat viszont nem tett mást, mint begyűjtötte és kianalizálta a sok kritikát és kérést, amely a rajongóktól érkezett. Ennek ellenére sem úszta meg a Star Wars Battlefront II a botrányokat (sőt, a loot boxok révén több savat kapott a cég, mint valaha), de miután alaposan belemélyedtünk a játékba, azért azzal kapcsolatban fellélegezhetünk egy jó nagy Darth Vadereset, hogy ez a rész azért sokkal teljesebb élményt nyújt, mint az eredeti. Vajon tényleg vele van az Erő? Ez már összetettebb kérdés…

Rajongóktól rajongóknak

Bármit elmondhatunk a DICE-ról, de a Star Wars univerzum iránti rajongásuk kétségtelen. Ez a Battlefront II tekintetében abban nyilvánul meg, hogy rendkívül sokféle hős és főgonosz karakter került bele a különféle filmekből a szingli és multirészbe egyaránt.

A DLC és a Season Pass, mint olyan, kikerült a játékból, ehelyett a „jutalomrendszer” alapján kapjuk a hősöket, illetve a hozzájuk tartozó bónuszokat – ezekről később beszélünk majd részletesebben.

Alapjaiban a Star Wars: Battlefront II végül is sok szempontból megfelel annak, amit a rajongók akartak, ugyanakkor a jó alapokra helyezett építmény is remeg, ingadozik. Először azonban vizsgáljuk meg, mi az, amit jól csinált a DICE brigád.

Az Erő veled van, Iden

A Star Wars név mindig is többé-kevésbé jó minőségű történettel volt összekötve (köztük néhány olyan briliáns példát is felhozhatunk, mint Knights of the Old Republic) szóval igazi Darth Vaderes torokszorító érzés volt, hogy az Electronic Arts szépen ejtette a sztorimódot az első jelentősebb Star Wars címéből. Talán a rajongó óriási felháborodása is lehetett az oka annak, hogy a második részbe nem csak egyszerűen már bekerült a szingli hadjárat, hanem egyenesen a marketing kampány leghangsúlyosabb része is volt, különös tekintettel a női főszereplőre, Iden Versióra nézve.

Iden Versio kétségtelen érdekes karakter: egyrészt egy vonzó, fekete hajú, kissé egzotikus külsejű hölgy, aki ugyanakkor a Birodalom, illetve konkrétabban az Inferno Squadron ügynöke. Versio nagyon komolyan veszi a munkáját és őszintén, szívéből gyűlöli a lázadókat, ugyanakkor sejthetjük, hogy ez nem lesz örökké így…

A sztoriíró azonban nem elégedett azzal, hogy egy összetettebb személyiségű birodalmi szuperügynököt tett főszereplővé, hanem emellett Iden apja, Garrick Versio egyben a főnöke is: egy jól ismert admirális, akivel Iden egyre több konfliktusba keveredik. Ident két férfi ügynök társa is követi a harcokban: Hask és Meeko, akiknek szintén fontos szerepük lesz a drámai események sorozatában. És ha mindez még nem lenne elég, akkor a Star Wars filmek jól ismert hőseit az egyjátékos történetben is irányíthatjuk: Luke Skywalker, Leia Organa, Han Solo és Lando Calrissian mind általunk vezethető karakterként vesznek részt az események forgatagában. A központi figura azonban mindvégig Iden Versio marad, akinek jellemfejlődése, viszontagságai a sztorimód és az egész játék nagy erősségei is.

Meglepő, hogy ennyire eltalálták a történetet – őszintén szóval nekem kicsit jobban is tetszett, mint a két utóbbi filmé, pedig videojátéknál azért ritka, hogy a filmekét felülmúlja. Kár, hogy a sztori végét elég csúnyán összecsapták, pont akkor, amikor még érdekesebbé váltak az események. Érdekesség, hogy amikor a következő film várható, akkor egy ingyenes DLC egy pluszt tesz hozzá a játékhoz, de azért jó lett volna, ha tisztességesen zárják le az egyébként tényleg igen jó történetet, amely az öt-hat óra szingli játékmenethez kötődik.

Minden szinten szinte minden(ki)

Ami a szingli rész játékmenetét illeti, már nem minden tekintetben egyértelműen pozitív az összkép. Ami mindenképpen pozitívumként felhozható, hogy a pályák és a feladatok tekintetében a játék igyekszik minél változatosabban szórakoztatni. Van itt minden: hagyományos FPS darálás, lopakodás, különféle földi járművek (lépegetők, walkerek) irányítása, űrharc, stb. – ráadásul a régi, jól ismert hősökkel is. Egyik legnagyobb élmény számomra a Han Solós rész volt, ahol a nagy dumás, vagány csempésszel kellett egy egzotikus bolygón először egy csehóban megtalálni egy beépített ügynököt, majd birodalmi gárdistákat Han jó öreg lézerpisztolyával elintézni – igazi Uncharted feeling volt, csak éppen Star Wars köntösben. Igazából ennél a résznél tudatosodott bennem a fájdalmas felismerés, hogy mennyivel jobb lett volna, ha inkább a szingli részre koncentrálnak a fejlesztők. Mert hát, OK, ujjong bennünk a Star Wars geek, hogy végre ismert Star Wars hősöket is irányíthatunk, de a pályaszerkesztés, az irányítás mechanizmusa (például a fedezékkeresés, lopakodás) kissé csiszolatlan.

Mégis, amiért magasabb értéket kapott nálam a játék, mint a világsajtóban, mert az űrháborús rész valami egészen elképesztő, hihetetlen élmény, valahányszor egy Tie Fighter, vagy X-Wing pilótafülkéjébe huppantam. A hatalmas birodalmi rombolók, vagy roncsok között cikázva, időnként szűk helyekre berepülve kellett az ellenségre vadászni, közben ügyelve rá, hogy ne csapódjunk neki valaminek, vagy ne csökkenjen le túl sokat az elektromos pajzsunk. A játék fenomenális grafikája (különösen PS4 Prón!) az űrháborús részeknél még inkább érvényesül, szóval nekem hatalmas Star Wars élményem volt, nagyon felpörgetett a filmre – ahogy összesében maga az egész szingli hadjárat is.

Katonák, hősök

Ami a multiplayer részt illeti, már sokkal összetettebb a kép, rengeteg hullámzó teljesítménnyel és játékélménnyel. Amikor végzünk a hadjárattal, akkor kapunk pár ládát, jutalmakkal, amelyek – mint az sejthettétek – nagyjából annyit ér, mint hibernált Han Solónak a csók. (Nem sokat.) Amikor a többjátékos csata forgatagába kerülünk, eleinte elég nagy daráldának tűnhet az egész, amelyben a legtöbben elég sokat otthagyják a fogukat. Ráadásul azért nem egy Battlefield az élmény, hiszen eleinte nem tudunk járművekbe pattanni. Az egyszerű katonáknál háromféle egység közül válaszhatunk: egyszerű közkatona, nehézfegyverzetű és mesterlövész.

Ahogy folyamatosan kapjuk a tapasztalati pontokat, azokat a ládáknál használhatjuk, melyek véletlenszerűn dobnak ki különböző skilleket akár még általunk még nem birtokolt hősökről és antihősökről is. Ez utóbbit borzasztó nagy hülyeségnek tartom, lévén annál nincs kiábrándítóbb élmény, mint olyan skilleket kapni, amelyeket sokáig még fel sem tudunk használni.

Ami a harcmezőn a tényleges élményt illeti, addig nem túlzottan különleges, komplex, vagy kiemelkedő, amíg végre a különleges képességekkel ellátott Jediket és Sitheket nem irányíthatjuk – az pedig nem következik be egyhamar.

Hatalmas pozitívum viszont, hogy a pályák rendkívül változatosak és óriási élmény a filmekből ismerős helyszíneken csatázni földön és a világűrben is. Különösen utóbbiaknál fogunk ámulni és bámulni. Kettős érzés tehát az egész: egyrészről tényleg úgy érezzük, hogy maximálisan a Star Wars unizerzumba csöppentünk és ha már a kedvenc Star Wars hősünket irányítjuk, és még jól is játszunk, akkor nagyszerű érzés a többi alapszintű lázadó, robokika, vagy birodalmi gárdista között szétcsapni. Amikor viszont te vagy az a „közkatona”, akkor és neked keni el a száját valamilyen szuperhős Jedi, illetve fejetlen darálásokban veszel részt, akkor ez az élmény már közel sem olyan lehengerlően pozitív – akármilyen skillkártyákat is használsz csata közben.

Sztárt vársz?

A Star Wars Battlefront II sok tekintetben beváltotta azért a rajongók reményeit, hiszen a tömérdek tartalom, pálya, hős és antihős a legvadabb álmaikat is felülmúlhatja. A hadjárat szerintem a sztori miatt nagyon élvezetes, Iden Versio érdekes, összetett főszereplő karakter és nagy élmény a sok és jól ismert hőst is irányítani.

A többjátékos rész adja persze a játék sava-borsát: ezen a téren sok pozitívummal, de negatívumokkal is találkozhatunk. A loot box téma kétségtelenül nem tett jót a játék egészének, de nincs akkora jelentősége, mint amekkorát sokan tulajdonítanak neki, ekkora hisztit csapni körülötte pedig aztán tényleg felesleges volt.

Összességében a Battlefront II-őt akkor tudom ajánlani, ha tényleg igazi rajongó vagy, mert bár sok téren kifejezetten jól teljesít, ugyanakkor a hasonló kaliberű rivális multiplayer játékok (Overwatch, Call of Duty WW, Battlefield 1, stb.) azért állva hagyják.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: DICE

Stílus: FPS

Megjelenés: 2017. november 17.